Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

Az egész délburgenlandi tájon belül ismerik a foggal született gyermekkel kapcsolatos hiedelmet. Több helyen azt mondják, hogy az ilyen gyerek nem lesz öreg, korán meghal. Az egyik alsóőri ember unokatestvére is foggal jött a világra. Mondták is annak idején, hogy az ilyent elviszik 10-12 éves korában „sárkándiáknak". Búsultak is a szülei nagyon, de szerencséjükre a gyerekből nem sárkánydiák lett, hanem pap és ma esperes. Az elbeszélő még hozzáfűzte, hogy a sárkánydiák kalapjával tudja a felhőket irányítani és elkergeti a jeget. Ezt az alakot avval különböztetik meg a garabonciástól, hogy az nem rontó, hanem elhárító (145. sz.). Gyűjtésünk idején általános volt az a hiedelem, hogy a foggal született gyerek, tudós ember lesz, de életében sohasem talál nyugalomra. (183. sz.) Leggyakrabban fiúgyerekek jönnek foggal a világra, de előfordul, hogy lányok is. Amíg a fiúk sorsa megnehezedik, a lányok másokét nehezítik meg. „Na, hát ojjan szájassak lesznek. Például itt vót egy asszony. Nem tudom, mast nincs meg. Hanem, az is. Ászt tudom, határozottan. Annak is vót má foga, mikor a világragyött. Hanem az ojjan szájas vót, hogy a falu végin vót, de asztat meghallotta, tuggya Isten, hol. Meghat úgyis ojjan hatalmas izének csinyáta magát" (Phon. Arch. Nr. В 6790/17. Őrisziget.) A gyerek fogalma alatt itt is csak a fiút értették, az vitte tovább a családot és talán ezért találunk több foggal született fiúgyereket, mint lányt. A kórházi szüléssel ez a hiedelem egyre jobban visszaszorul. A stinatzi nyugalmazott bábaasszony: „Ma a mi falunkba semmit. Amikor én még dolgoztam, akkor igen. Igen, azt mondták, hogy az ilyen gyerek mindent meglát, mindent észrevesz, ami csak a világon van. Ha ilyen gyerek jön a világra. De nálam ez nem fordult elő. Régen beszéltek az ilyesmiről. De a kórházban, ahol én tanultam, ott jöttek gyerekek foggal a világra. Az orvosok akkor csak azt mondták, hogy ez nem jelent semmit. Aztán kihúztuk a fogat". (Phon. Arch. Nr. В. 9652/9.) Ugyancsak jövőbe látó a foggal született gyerek egy másik stinatzi asszonynál is. „Arra, a jövőt látóra mondják »vidina«. Akkor, mikor valaki mindent lát. Az ilyen ember éppen úgy él, mint a többiek. Az ilyeneknek nem kell semmit sem tanulnia, annak már bent van a fejben, igen okos. Itt is volt, de azt nem mondták el, eldugták. Az Karintiában van. Az apja mérnök, az anyja egyszerű. Gyerekként olyan volt, mint a többi, csak fogai voltak már. Már iskolában jár. Jól tanul. Hát az összes házszámot kívülről tudta. Egy olyan kis gyerek! Annak idején még nem is járt iskolába. Egynek (itt) most hathetes korában már kinőtt a foga. De az semmi, csak az, aki már úgy jön a világra." A táltosba vetett hit átment az allhaui csodadoktorra is, aki nemcsak gyógyítani tudott, hanem megkötötte az embereket. „Az allhaui csodadoktorról mesétek. Az újságok is írtak a gyógyításairól. Akkor mentek orvosok is hozzá, hogy mekkérdezik. És a csendőrök nem tuttak bemenni hozzá. Amikor a kilincsre tették a kezüket, annyira köllött pisálni nekik, hogy mingyá összeakarták magukat pisínyi. Úgy védekezett. És azalatt az idő alatt, amíg a csendőrökké így izét, meglógott és úgy etünt, hogy soha senki nem tutta, hová lett." (Phon. Arch. Nr. В 7782/30.) A mesék táltoslovában nem hittek, az a mesében maradt, de Ribarics Jani 124