Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

2. LUCASZÉK Pesti Ernő, a Csajtárói Vörösvárra áttelepült elbeszélő szerint a lucaszék elkészítése az egyik leglehetetlenebb feladat. Tizenhárom fajta fából, tizenhárom nap alatt kell elkészíteni. Fel is tette a kérdést, hogyan lehet tizenhárom fafajtát találni, meg aztán az nem is úgy van, hogy valaki csak nekiáll és csinálja. Ezt a munkát titokban kell végrehajtani, senki sem tudhatja meg karácsony előtt, mert ha mások is tudják, akkor elmegy az ereje. Nappal még csak hozzá sem szabad nyúlni, este kell csinálni vagy éjjel. Karácsony éjjel úgy vigyék a templomba, hogy útközben senki se láthassa meg. Ez se könnyű dolog. Ehhez még azt is megjegyezte, hogy az egészben az a legnehezebb, hogy idegekkel is ki kell bírni. A fentiek kiegészítésére mondta ezt „Kisködmön" 57. sz. számú elbeszélése után, akkor mikor már a felvételt befejeztem és magnetofonomat kikapcsoltam. Amikor megkérdeztem, mért nem mondta ezeket már előbb is, válaszolta, hogy erről nem beszélnek, ez természetes. A lucaszék készítésének kezdete Luca napjával függ össze, azzal a nappal, amelyik lényegében az asszonyok világában jelentős. A lucanapi szokásokra itt nem térünk ki, arra majd egy későbbi munkában kerülhet sor. Itt erről csak anynyit, hogy az e napi szokások az asszonyok életével függenek össze és nem tartoznak az elbeszélésanyaghoz. Más a helyzet a lucaszékkel, amelyhez asszony még csak hozzá sem nyúlhat, azt a férfiak csinálják, illetve csinálták kivétel nélkül, és erről egyetlen asszony sem beszélt. Ez kivétel nélkül a férfiak elbeszélésanyagához tartozik akkor is, ha mindenki hitte. A lucaszék készítésénél nem találunk lényeges különbségeket, ezek csak a használatban mutatkoznak meg. Az egyik változat szerint a templomba viszik magukkal az éjféli misére, a másikban ugyancsak karácsony éjjel valahol egy keresztúton áll rá az a kíváncsi férfi, akinek elég bátorsága van. Az első változat legteljesebb leírása Középpulyáról (Mitterpullendorf) származik. „Ászt hallottam, hogy itt Középpulán vót egy férfi, aki hát föllett heccűve, mongyuk, hogy két évig köll egy lucaszéket építeni, hét év alatt kö mekkészűnyi. És hét évig minden házba, akinek máktya vót, hogy attú egy kanál mákot kérni. És a hetedik évbe, éjfélimisére ászt a lucaszéket a templomba vünni. És az üllető arra ráül és akkor az összes boszorkányok, ami létezett, azokat meglátta a templomba. Mikor a mise kilett, akkor a lucaszéket otthatta és fogta a mákot és még a lakássába nem ért, ászt mindig hátraszórta. A mákot. Még ászt a boszorkányok össze nem szedik, az illető után nem tud utánamenni. Hát ártatlanok. Ha eccer a lakásba van, nem vót má teheccsége a boszorkánnak valamit csinyáni. Ha útközbe ecsipik, akkor széttépték vóna. De, minekutána minden szem mákot össze kö szennyi, csak akkor tud utánamenni." (Phon. Arch. Nr. В 6729.) Pesti Ernőről, a boszorkányos hírben álló vörösvári elbeszélőről mondják, hogy ő megpróbálkozott a lucaszékkel. Ezt ő nekem nem vallotta be. Csak annyit mondott: „A lucaszék úgy néz ki, mint egy rendes szék. Észt megakartam én sa118