Gaál Károly: Kire marad a kisködmön? Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához (Szombathely, 1985)

A MAJOR ÉS TÁRSADALMA A település egy embercsoport lakóhelyének, gyakran munkahelyének is, valamint egy embercsoportnak térbeli együttese. Lakóhely, ahol egy embercsoport a maga testi épségének és anyagi javainak megvédése céljából alkalmas módon berendezkedik. A munkahely, ahol egy embercsoport a maga szükségleteinek megszerzése céljából berendezkedik. (Lásd: Magyar Néprajzi Lexikon 238. o.) A fenti meghatározást kis módosítással a Magyar Néprajzi Lexikonból vettük át, azzal a kihagyással, hogy mi a települést állandó lakóhelyként tekintjük, az ideiglenes munkával kapcsolatos szállást viszont telepnek. Egy ember nem tud közösséget alkotni, de települést sem. A majorok kétségtelenül települést jelentenek. Mindegyikben kisebb-nagyobb számú családokból álló állandó lakosság él, amelyiknek ott van az otthona, bizonyos mértékig a hazája is. Ez a település azonban — mint minden másik is, — nemcsak a testi épség és anyagi javak megvédésére szolgál, hanem pszichikai értelemben is egy központot jelent. A település nemcsak az íratlan törvények öntudatlan ismeretét segíti elő, hanem azokat a kapcsolatokat is, amelyek egy jellegzetes hagyományos kultúrával rendelkező közösség kialakulásához vezetnek. Mint ahogy a magyarországi, úgy a burgenlandi majorok egy része is az allódiális majorokból, ill. azok helyén alakult ki. A kettő kapcsolatát itt mégsem tárgyaljuk, mert mindegyik különböző történelmi folyamatok eredménye. Az egyik a feudális főúri birtokrendszerből fakadt, a másik viszont, egy az európai gazdasági és szociális változások következtében, sokszor az aiiódiális major helyén, de új formában nagyüzemi árutermelő központ lett. Burgenland területén éppen úgy, mint Nyugat-Magyarországon, a majorokat három csoportba oszthatjuk be. Az elsőhöz azok tartoznak, amelyek közvetlenül a tulajdonos lakóhelyének, kastélyának szomszédságában voltak. Kiterjedésük nem volt nagy és cselédlakosság száma sem. Feladatuk az volt, hogy a birtokos és állandó belső személyzet részére naponta friss élelmiszert szállítson. Gyakran itt élt a tiszttartó és az uraság parádéskocsisa is. Ez a település gyakran nem volt más, mint egy nagyméretű, zárt, négyszögletes udvar, amelynek szélén a gazdasági épületek és a cselédlakások álltak. Szép példa erre a kismartoni kastély melletti major, amely a város közepén áll. Egy másik változata Féltornyon található, ahol a szintén zárt udvart csak egy fal választja el a kastélytól. A béresek feleségei, családtagjai gyakran belső szolgálatot végeztek, az uraság családiával egy bizonyos fokú kapcsolatban álltak. Jövedelmük, de öntudatuk is nagyobb volt, mint a többi bérescsaládé. A falutelepülés lakói nem nézték le őket. Kultúrájuk nem egyezik ugyan meg a parasztokéval, de a puszták népéével sem; állandó divatbefolyások jellemzik. Leginkább a falvakban élő polgárosuló gyárimunkásokkal hasonlítható össze. Második csoportot azok a majorok képezik, amelyek ugyan nem egy kastély szomszédságában állnak, hanem egy zárt paraszti település központjában vagy