Gaál Károly: Kire marad a kisködmön? Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához (Szombathely, 1985)

annak a szélén. Ilyen állt Hornsteinben, Kohfidischen, Bruckneudorfon és AlsóAusztriának a Dunától délkeletre eső területén a burgenlandi határ mellett. Legkarakterisztikusabb példánk azonban, amit itt részletesesn ismertetünk, nem Burgenlandból, hanem a Szombathelytől keletre fekvő Vépről (2. kép Postaház, Vép.) származik. A 19. század végéről ránk maradt alaprajzon megtaláljuk a kialakulás minden fázisát. A földesúri kocsmatartási jog alapján eredetileg csak a betérőkocsma volt meg, amelyik ugyan az urbáriális faluban, de feudális tulajdonban levő talajon állt. A kocsmajog komoly anyagi előnyöket jelentett a tulajdonosnak, de a bérlő számára is. Ezek a betérőkocsmák a kor közlekedési viszonyainak megfelelően az utazók és fuvarosok számára olyan vendégfogadók voltak, amelyekben az ember és állat számára szállást, ételt adhattak. Postaállomás volt, amelyik az ellátás mellett lóváltást is biztosított. Az ivó és étkező helyiségek mellett fontos volt, hogy éjszakai szállóhelyek, de takarmánytároló építmények legyenek. (2.) Az udvar közepén mindig egy nagyméretű kocsiszín állt, amelyik a szállított árut az időjárás ellen védte. (3.) Gyakran megtaláljuk a betérőkocsma mellett annak az urasági tisztviselőnek a lakását is, aki az utazókat ellenőrizte. Mellékelt tervrajzunkon ebből alakult ki később a jegyző lakása és annak irodája. (1.) Az ilyen vendégfogadóknak mindig két, egymással szemben lévő széles kapuja volt. Az egyiken bejártak, a másikon kimentek a kocsik. A bérlők szinte kivétel nélkül nemcsak kocsmárosok, hanem mészárosok is voltak. Egy tájon belül, ahol a parasztok évenként egyszer, legfeljebb kétszer vágtak és a húst konzerválták, kénytelen volt a vendégfogadós az utazók részére friss húsról gondoskodni. Ezért találjuk meg itt a vágóhidat (5.) és az ahhoz tartozó jégvermet. (6.) A legrégibb vendégfogadók Burgenland területén is földesúri tulajdonban voltak és mészárszékkel voltak egybekötve. Kultúrközvetítő szerepük, amely a rendelkezésünkre álló adatok szerint igen fontos volt, még máig sincs kielégítően felkutatva. Nemcsak az utazók cserélték itt ki élményeiket és tapasztalataikat, hanem rajtuk keresztül a község lakói is állandóan újabb hírekkel, kulturális jelenségekkel ismerkedtek meg. A vendégfogadók mellett, mind a két kapunál nagyobb szabad tér volt a nappal utazók és nem megszállók kocsijai számára. A mai motorosított világban parkolóhelyeknek neveznénk ezeket. (14.) A helyi és a kistáji igények növekedésének eredményeként földesúri talajon, szintén bérlet céljára, nyitották meg a Burgenlandban és Nyugat-Magyarországon ismert legrégebbi boltokat, vegyeskereskedéseket. (8.) Ezek elsősorban nem élelmiszert árusítottak, hanem a legújabb használati cikkek mellett divatárut is. Innovációs szerepük igen nagy volt. További kutatások erre vonatkozólag még sok, a néprajztudomány számára fontos kérdést tudnának megválaszolni. A 19. század közepén építették fel a bolt mellett a két első cselédházat. (9.) Amikor a század második felében a nagybirtok új termelési ágakat vezetett be, épültek az újabb, itt czifraháznak jelzett, cselédlakások. (9.) Ezekhez is hozzátartozott a kommencióval együtt járó kert. (11.) Feltűnő, hogy az uradalmi gazdasági udvar ettől az együttestől különválasztva a falu szélén volt. Az ilyen cselédtelepülések lakói nem képeztek egy zárt közösséget. A bérre szerződött férfiak naponta a faluból mentek munkahelyükre. Családtagjaik, főleg a nők, napszámosmunkát vállaltak a módosabb parasztoknál, a faluban élő tisztviselőknél és a vendégfogadóban is. Kommunikációs kultúrájuk nem volt konzervatívan zárt. Nagyjából megegyezett a zsellérekével. Különbség csak abból adódott, hogy a zsellérek napi megélhetési gondjai súlyosabbak voltak, 25