Gaál Károly: Kire marad a kisködmön? Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához (Szombathely, 1985)

TÖRVÉNYHOZÁS ÉS AZ URADALMI CSELÉD „Majdnem kivétel nélkül mindnyájan vagy gazdák, vagy cselédek vagyunk: egyik adja a bért, másik a személyes szolgálatot, — egyik fizet a szolgálatért, másik szolgál a fizetésért. „A munkás érdemes az ő bérére" és a béradó a kiszolgálásra. Joga van mindegyiknek követelni a másiktól azt, amire magát kötelezte. Kötelessége van mindegyiknek: egyiké a szolgálat megfizetése, másiké a megfizetett szolgálat teljesítése." Ezt írja K. Nagy Sándor a „Gazda és gazdasági cseléd" с könyvében, amelyben az 1876-ban és az 1899-ben hozott idevonatkozó törvényeket ismerteti. (K. Nagy Sándor, Gazda és gazdasági cseléd. A legújabb törvények ismertetése. Budapest. 1907.) Munkájában népszerűsítő formában foglalta össze adatait, nem említi azonban meg a törvények számát és a törvényhozás évét. Lehetőségeink szerint igyekeztünk különböző törvénygyűjteményekből az ott megtalálható paragrafusokat idézni. Több esetben azonban nem sikerült ezeket megtalálni. Tekintve, hogy K. Nagy ellenőrizhető adatai pontosan megegyeztek a törvények szövegeivel, forrásaink hiányossága miatt, a törvényhozás szövegeivel nem összehasonlítható hivatkozásait munkájából idézzük. A Burgenlandi Tartományi Levéltárból származó adat szerint már 1806-ban a következő köriratot tették közre: „Hogy az ozorai uraságok nagy és kiterjedt gazdaságai (munkaerővel) megfelelően el legyenek látva, az itteni uradalmak számára kérvény tétetik az úgynevezett éves konvenciós cselédek beállítása ügyében, amely konvenció szerint mindegyik béresnek szabad lakás, az eltartáshoz két tehén (tartás), két hold föld kukorica, kender vagy krumplinak jár és az uraság részére az egész év folyamán mindenféle felmerülő munkát el kell végezniök. Senki sem kételkedik abban, hogy ezen uraság által bekebelezett helységekben az egyik vagy a másik zsellér hajlandónak mutatkozik, ezért hívassanak ezek haladéktalanul a törvény elé és a fönt említett javadalmazás közlésével és annak megemlítésével, hogy ők, mint urasági konvenciósok minden más jelentkező előtt tartatnak és hogy a feleségeiknek és gyerekeiknek előre megállapított napszám alapján kereseti lehetőség biztosíttatik . . ." (Gemeindearchiv St. Georgen [Bgld. Landesarchiv] III—7. Kurrenzbuch. 1806. I. 25.) Ez azt jelenti, hogy a főúr és a jobbágyság közötti viszonyok alakulása következtében a földesúr birtokai megmunkálása számára éves kommenciós béreseket keres, és az akkori kor felfogásának megfelelően megélhetési lehetőséget biztosít. Már ebben a körlevélben is kívánatosnak tűnik, hogy a béresek családosok legyenek és munkába lépésüket törvény előtt igazolják. Ez az összefoglaló kihangsúlyozás számunkra azért fontos, mert Burgenland területéről a 19. század béli, a béresekre vonatkozó törvények 1876-ig ismeretlenek. Ha következőkben az ismert előírásokat felsoroljuk, látjuk, hogy a századfordulóig nem állapítható meg lényeges változás. 21