Gaál Károly: Kire marad a kisködmön? Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához (Szombathely, 1985)

hattá el a konyhaház környékét. A három helyiség előtt egy fedett, de elől nyitott színszerű építmény volt, ahol a munkások rossz idő esetén étkezni tudtak (3-5 x 13 m). 1. kép Aratókonyha és kamra a Pál-majorban. Abb. 1. Küche und Kammer für die Erntearbeiter im Paulhof. Ugyancsak a Pál-majorból adunk példát arra, hogy a szezonmunkások fontosságától függően külön lakóházakat is építettek, amelyek barakk jellegűek voltak. Amikor az uradalmi szezonmunka fontossága az aratás és a cséplés gépesítése miatt megszűnt, ezeket az épületeket lebontották. (Lásd, Pál-major alaprajza 4. ábra.) A mai időben, amikor sokan állandó lakóhelyüktől távol vállalnak munkát és csak hetenként vagy havonként térnek haza otthonukba, azaz ingáznak, az ipari üzemekben is sok azonosságot fedezhetünk fel akkor is, ha természetesen felmérhetetlen minőségi különbségek mutathatók ki. A szezonmunkások szerepét az uradalmi gazdálkodás kérdésének tárgyalásánál nem lehet elhallgatni. A kérdés vizsgálata szélesebb alapon a néprajztudomány számára is fontos eredményeket tudna hozni. A burgenlandi kisparaszti falvak lakóinak hagyományos kultúrájával kapcsolatban igen nagy számban találtam még ehhez a ma már elmúlt életformával kapcsolatos elbeszéléseket, amelyeket a tervezett második kötetben szándékozom közreadni. Célom, nem a szezonmunkás életforma és kultúra tárgyalása. Most csak annyiban kívántam megemlíteni, hogy világosan lássuk, hogy ők nem tartoztak az uradal-