Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
RÁCZ Zsófia: Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok
8.3.2. Egyszerű laposreszelők lehettek a kisújszállási és a klárafalvi ötvössírban lévő csontnyelű, lapított téglatest átmetszetű vasszerszámok (16. kép 5-6). Ezeknél jóval keskenyebb, ebből következően valószínűleg finomabb fogazású volt egy másik jutási reszelő (16. kép 2). Hengeres nyéltüskéjén fanyél ülhetett. 8.3.3. Félkör átmetszetű reszelő (16. kép 4) A meghatározás nem egészen pontos: az egyik jutási reszelő keresztmetszete, ha nem is félkör, de egyik oldala felé határozottan domborodó képet mutat. Felületén egy-egy foltban még láthatók a finom, keresztirányú vágóélek nyomai. 8.3.4. Négyzetes átmetszetű reszelő (16. kép 3) Fettich Nándor a jutási sír negyedik r eszelőj ét lyukreszelőnek határozta meg. 134 A tárgy átmetszete azonban nem kör, inkább lekerekített sarkú négyzet: lehetséges, hogy a poysdorfihoz hasonló négy élű reszelő volt. 135 8.4. Fúró A kora középkorban is ismertek voltak a mai eszközökhöz hasonló kézi fúróeszközök: az ún. kézi furdancsok és a pergőfúrók. 8.4.1. Kanalas fúró (Löffelbohrer) Az egyszerű kézi fúrószerszámok közé tartozik a kölkedi sírban lelt nagyméretű kanalas fúró. Csakúgy, mint a hasonló kézi csigafúrót, elsősorban az ácsok (asztalosok, hajóépítők stb.) használták és használják napjainkig is. 136 A Kr. e. 1. században megjelenő fúrófajták kanalas fúró, szívfúró, süllyesztő fúró - 20. századig megtartják eredeti formájukat, „und die Löffelbohrer von Stradonitz, dem Magdalensberg, aus römischen Lagern, der spätsächsischen Siedlung Warendorf, aus wikingerzeitlichen Gräbern und mittelalterlichen Funden sind mit den heutigen zu verwechseln". 137 Egész sorozat hasonló kanalas fúró látott napvilágot 6. századi bizánci erődök feltárásakor is, a kölkedivel megegyező méretben, nádlevél alakú, a fogantyú beerősítésére szolgáló szárvégződéssel. 138 Fontos hangsúlyoznunk, hogy nem fémmegmunkáló szerszámról van szó. Olyan, fémmegmunkálásra is alkalmas lendkerekes fúró/ötvös pergőfúró, amelyet a mezőbándi és a Vestly-i sírból ismerünk, avar szerszámleletben nincs. 139 » 4 Rhé-Fettich 1931, 32. 135 Beninger 1966,178,6. t. 2. "s Drescher 1979,198. 137 Drescher 1979,201. 13« Uenze 1992,22. 1.1-9. 139 Kovács 1913,293,16. kép 6; Müller-Wille 1979,158,12. kép 1. 9. Dróthúzó szerszám (?) 140 Az ötvösszakmában a 10 mm alatti hengerelt huzalok méretét ma is dróthúzással, az üregen való áthúzás műveletével pontosítják. A húzógépeken kívül, elsősorban a kisebb mennyiségű, kisméretű huzalok készítésekor, kézi húzószerszámokat - keményfém vagy gyémántbetétes húzóköveket (húzógyűrűket), kézi húzópadot és fogót - is alkalmaznak. 141 A középkori dróthúzó szerszám keményre edzett vaslemez, amelyet fokozatosan változó keresztmetszetű lyukak törnek át. Theophilus presbyter leírása szerint „három ujj széles vasszer szám, amely felül és alul elkeskenyedik, egészében lapos, és három vagy négy sorban átlyukasztott". 142 Birgit Bühler, amint azt a kora középkori drótkészítésről szóló tanulmányában kifejti, a következő kritériumok teljesülését tartja fontosnak a dróthúzó szerszám meghatározásakor: megfelelő keménységű és vastagságú fémből kell készülnie, hogy a dróthúzáskor fellépő mechanikai terhelésnek ellenálljon, a legkisebb lyukak átmérője meg kell, hogy feleljen a korszakban használatos drótok átmérőjének és viszonylag nagyszámú, finoman változó keresztmetszetű lyukkal kell rendelkeznie. 143 Egy, a kölkedi szerszámmellékletes sírban lelt vaslemez vastagsága és átlyukasztásának módja e kitételeknek megfelel: a lyukakat három sorba rendezték, s bár a rossz megtartottság miatt a fokozatos keresztmetszet-csökkenés nem igazolható, annyi egyértelműen látszik, hogy a meghajlított oldal felé nagyobb, a másik szélen pedig kisebb áttörések vannak. Dróthúzáskor a durva huzalt többszörös hevítés során húzták át az egyre kisebbedő lyukakon. Valószínű, hogy a kölkedi vaslemez esetén a behúzás mindig a hajlítás felé eső oldalról történt, a másik oldalon ugyanis a lyukak peremének felgyűrődése talán a kihúzás irányát mutatja. Theophilus „superius et inferius strich" szövegrészt Brepohl fordította elsőként „alul és felül elkeskenyedő" értelemben. Rekonstrukciója szerint a vaslemez elkeskenyedő vége arra szolgált, hogy a dróthúzót fatuskóba tudják „ütni", erősíteni. Azért 1 40 Dróthúzó szerszám nélkül a következő módokon állítottak elő huzalt a korai középkorban (Wolters 1998, 378): 1. Drót kovácsolása öntött rúdból vagy lemezből. A csiszolás kemény lapok - kövek - közt történik. 2. Az előbbi módszer variációja, mikor a drótot formába - a vasüllő vagy egy kődarab vájatába - kalapálják. Ezt az eljárást alkalmazzák a bizánci ötvösök is. A drót a vájatnak megfelelő keresztmetszetet kapja. 3. A tordírozásnál egy kalapálással vagy vágással nyert fémcsíkot csavarnak össze szorosan hossztengelye mentén, majd lecsiszolják. Ha a csiszolás nem tökéletes, jól felismerhető az eljárás a spirálvonalban futó kis vájatokról. A tordírozás - korai, Kr. e. 2000 körüli megjelenése után - a 7-9. században Bizáncból kiindulva terjed el Itáliában, Észak- és NyugatEurópában. 4. Fémcsík föltekerése, nyújtása és csiszolása. Az alemannoknál és az angolszászoknál biztosan alkalmazták. 1« Farkas 1993, 207. 1 42 Theophilus III.8, Brepohl 1999,46. 1« Bühler 2000, 208.
