Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
RÁCZ Zsófia: Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok
volt szükség mindkét vég hegyessé tételére, hogy kisebb terhelést érjenek el: hol az egyik, hol a másik végénél fogva erősítették a szerszámot a farönkbe. 144 Sajnos a befogatás e középkori módja a kölkedi szerszámnál egyáltalán nem igazolható, itt esetleg az L alakban meghajlított oldallemez volt valamiképp a rögzítéssel összefüggésben. A legidősebb autentikus dróthúzó szerszám Staraja Ladogából származik, a 8. század közepéről. A hosszúkás vaslemezt 78 lyuk töri át, amelyek átmérője 0,2 és 2,0 mm közötti. Ezen kívül két 10. századi, norvégiai, 22 illetve 24 lyukkal ellátott példányt ismerünk. Az eljárás valószínűleg KisÁzsiában alakult ki a 4. században, az első biztosan így készült drótok kopt és kora bizánci eredetűek, az 5-6. századból származnak. 145 Amennyiben a kölkedi tárgy valóban dróthúzó szerszám, óriási jelentősége abban áll, hogy egyrészt az eddigi legkorábbi ilyesfajta, a 7. századból származó lelet, másrészt egy újabb, a mediterrán világból érkező ötvöstechnikai eljárás bizonyítéka az avar korban. 146 Egészen más interpretációt javasol azonban Tobias Bendegúz. Az átlyukasztott vastárgyat, összevetve azt egy hasonló eszközzel a kölkedi A temető 288. sírjából, 147 valamint egy publikálatlan, két sorban apró lyukakkal áttört vaslemezzel a Hérouvillette-i (Normandia) frank ötvössírból, gyapjú fésűnek határozza meg. A lyukakban ülhettek eredetileg a fésű vas-, fa- vagy csontfogai. 148 Ha ez valóban így van, a kölkedi kovácssírból nem fém-, hanem gyapjúfeldolgozásra van újabb adatunk. Két további tárgy funkciójának meghatározásakor merült fel annak a lehetősége, hogy esetleg szintén drót előállításában lehetett szerepe. Mindkettő a kisújszállási ötvössír kőtárgyai közül való. Az egyik egy hasáb alakú halványzöld kődarab, amely valószínűleg egy már korábban is meglévő, az egyik oldalon végigfutó vájat mentén kettétört. Ebbe a vájatba talán drótot kalapáltak, de az is lehet, hogy a nyersanyagot öntötték a hosszúkás rúdformába. Azt sem zárhatjuk ki, hogy egyszerű fenőkő, a tárgy töredékes volta az előbbi feltételezéseket csak nagyon óvatosan engedi meg. Egy - a kőből készült préselőmintáknál már említett - félgömbös kavicson sekély mélyedés fut keresztbe, 144 Brepohl 1999,46. 145 Wolters 1998,379. 146 A dróthúzás műveletének alkalmazására a drót felszínének és keresztmetszetének vizsgálatából is következtetni lehet. Bühler a következő jellegzetességeket sorolja fel, mint a húzott drót ismérveit: igen finom, hosszirányú, párhuzamos karcolások és a drót feltűnő szabályossága (Bühler 2000, 209). Hogy az általa Magyarországon megvizsgált avar aranytárgyak közt akad-e így készült drót, arról nem tesz említést. Tanulmányában e területről csak kovácsolt drótra hoz példát a kunpeszéri avar temető leletanyagából. 147 Kiss 1996,84,63.'t. 148 Tobias Bendegúz erről részletesen beszámol doktori disszertációjában: Tobias, kézirat, 99-100. ennek esetleg szintén köze lehet a drótkészítéshez. 149 10. Szegfejelő (17. kép 4) A kunszentmártoni szegfejelőt 2007-ben, a tárgyak Mainzban végzett újra restaurálása során fedezték fel. 150 Egy hosszúkás vastárgyat három, különböző nagyságú lyuk tör át. Hasonló szerszámot ismerünk a mezőbándi gepida ötvössírból: itt egy hosszanti vájaton öt, különböző nagyságú lyuk helyezkedik el. 151 A szilágysomlyói kincs aranyláncán is található egy rokon formájú miniatűrcsüngő. 152 17. kép A kunszentmártoni ötvössír néhány újonnan restaurált szerszáma. 1: Fogó; 2: lemezvágó olló; 3: kalapács; 4: szegfejelő. 11. Fenő- és csiszolókövek, polírozó szerszámok Az ötvössírokban lévő kőeszközök egyrészt az éles szerszámok karbantartásánál (fenőkövek), másrészt az ötvöstárgyak utómunkálatainál (csiszolókövek, polírozó szerszámok) voltak nélkülözhetetlenek. A csiszolás tulajdonképpen forgácsoló művelet, melynek során az elkészített tárgyak felületét sima, egyenletes finomságúra alakítják. A fé149 Rácz 2004,146, 24, 28. sz. 150 Korábban mint lehetséges kalapácsot azonosították. 151 Kovács 1913, 292, 17. kép 13. „A kovácsmester a különböző vastagságú szegeket a megfelelő nagyságú lyukba a hátsó, sima oldalon dugta bele, s miután a kívánt fejet kikalapálta, a szeget a szegfejelőből az ellenkező oldal felől visszaverve szabadította ki. Azért, hogy ez könnyebben történhessen - kivált a rövid szegeknél -, volt szükség egyik oldalon a teknős felületre." 152 K. Gschwantler, Die Anhänger der Kette und ihre Deutung. In: Barbarenschmuck und Römergold. Der Schatz von Szilágysomlyó. Hg. von W. Seipel. Wien 1999, 64, Nr. 5: a dróthúzóként való azonosítás is felmerült.
