Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
RÁCZ Zsófia: Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok
fémfelületek elegyengetésére volt alkalmas. 123 Számtalan párhuzama ismert Sadovecből, keskenyebb és szélesebb élformával. 124 8.2. Fűrész A jutási 166. sír fűrésze a temető publikációjában késként szerepel. 125 A leletek rajzolásakor derült ki, hogy a „kés" egyik oldalán töredékes állapotú fogak vannak. Kétfunkciós szerszám lehetett: egyik oldalán él, másik oldalán fogak futottak végig. Hosszan elkeskenyedő végét fanyélbe erősíthették. A kora középkori szerszámmellékletes sírokban a fűrész rendkívül ritka lelet. A jutasin kívül csak a svédországi Drocksjőből (650 k.) ismerek hasonló egyszerű fűrészlapot. 126 Ennek kapcsán Wolters megjegyzi, hogy csak puha anyagok, pl. csont, szarv megmunkálására lehetett alkalmas. A mästermyri (11. század), faládában megtalált hatalmas szerszámegyüttes tanúsága szerint a vikmg kor végén jelent meg a már fém fűrészelésére is használható keretes fűrésztípus, az ötvösök által ma is használt lombfűrész pedig csak a 18. századtól terjedt el. 127 A jutási sír fűrésze tehát valószínűleg nem fémműves szerszám. 128 8.3. Reszelő (16. kép) Míg az egyélű szerszámokat az anyag darabolására és esetenként a felület durva megmunkálására használjuk, addig finomabb felületet reszeléssel érhetünk el. „A reszelő több élű forgácsolószerszám, melynek ék alakú fogai az anyagról kis forgácsokat választanak le... A reszelőket a vágóélek vágástechnikája szerint különböztetjük meg": a reszelőkön a fogak vágással vannak kialakítva, a ráspolyokon pontszerű kiképzésűek. 129 A reszelő nyéltüskéjére erősítik a kora középkorban fából vagy csontból készült nyelet. „A reszelőket a vágások száma szerint is csoportosíthatjuk. Egyszeres és kétszeres vágásokkal készülnek. Az egyszeres vágású (egyirányú) reszelőkkel való munkavégzés közben széles a forgácsleválasztás. Ezért az ilyen reszelőkkel csak lágy anyagokat (ón, horgany, ólom) tudunk megmunkálni. A kétszeres vágású (keresztvágású) reszelőknél az első vágás a forgácstörő, a második a forgácsolóéi szerepét tölti be. Ezek a reszelők alkalmasak a nemesfémek és ötvözeteik megmunkálására". 130 123 Steuer 2001,511. 124 Uenze 1992,20. t. 125 Rhé-Fettich 1931, 32. 126 Arrhenius 1993,191. 127 Wolters 1998,375. 128 Bende Lívia tett közzé egy nagyméretű fűrészlapot Örménykútról (Bende L., Avar temető Örménykúton. MFMÉ StudArch 9, 2003,189-210,190,2. kép 4). 129 Farkas 1993,103. 130 A vágóéi vágási technikája és a vágások száma mellett a reszelők fontos ismérve a vágások finomsága. A finomság mér16. kép Reszelők avar kori ötvössírokból. 1-4: Veszprém-Jutas-Seredomb 166. sír; 5-6: KisújszállásNagykert. A reszelőket általában mégsem a vágóéi kialakítása, a vágások száma vagy finomsága, hanem keresztmetszetük alapján nevezzük el. Az antik ötvösök reszelő-használata vitatott; a szóban forgó szerszámok elsőként a népvándorlás kortól maradtak fenn nagyobb számban, egyértelműen ötvösök tulajdonában. 131 A kor leggyakoribb formája az egyszerű laposreszelő, ritkább a négyélű, nagyjából négyzetes, 132 a félkörös vagy a kör átmetszetű szerszám. A jutási sírban egész reszelőkészlet, három, esetleg négy különböző alakú és finomságú szerszám is volt, egyiken-másikon még a vágóélek is tanulmányozhatók. A vágóélek hiányában a tárgy alakjából következtethetünk reszelőre, így volt lehetséges két kisújszállási és egy klárafalvi lapított formájú vaseszköz meghatározása is. 8.3.1. Lapos, egyszeres vágású, hajlított nyelű a jutási sír legnagyobb reszelője (16. kép 1). Csúcsa lekerekített. A párhuzamosan futó vágóélek kb. 2 mm-enként követik egymást. Jellegzetessége a derékszögben megtörő nyél, ez a kor durvább, nagyobb méretű reszelőinél és ráspolyainál gyakran előfordul (pl. Brünn és Drocksjö). 133 tekét a 10 mm tengelyhosszra eső párhuzamosan mért vágások számával határozzuk meg (Farkas 1993,104). Wolters 1998, 375). 132 Poysdorf: Beninger 1966, 6. t. 2. 133 Arrhenius 1993,191; Wolters 1998,375,58. kép 33-34.
