Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

RÁCZ Zsófia: Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok

Az ötvös- és kovácssírok jelensége többféle szempontból értékelhető. Az első megközelítési mód a hagyományos régészeti értékelés. Ennek során vizsgáljuk a szerszámkészletek összetételét, és osztályozzuk a szerszámformákat. Az e sírokban fellelt nagyszámú préselőminta stílusa megfelel a kora és közép avar korban használt ékszerek, viseleti tárgyak és lószerszámok stílusának. Az ötvös és kovácssírok társadalom- és kézművestörténeti kérdéseket is felvetnek. A szerszámok mellett gyakran fellépő fegyvermelléklet alapján fogalmazódott meg az a vélemény, amely szerint az ötvösök és kovácsok az avar társadalom kiemelkedő rangú tagjai voltak. Az ötvössírok elhelyezkedéséből, a sírleletek összetételéből az ötvösök és kovácsok működési formájára (vándorkézművesek?), műhelykérdésekre derülhet fény. A harmadik szempont a szerszámok, valamint a félkész és késztermékek technikai, technológiai vizsgálata. Ez alapján a fémművesek által alkalmazott nyersanyagokról, technikai fogásokról, a szerszámok minőségéről alkothatunk pontosabb képet. A következő áttekintésben - a hagyományos régészeti megközelítés szellemében - használat és típusok szerint elemzem az avar sírokban lelt fémműves szerszámokat és segédeszközöket.

8 A szerszámok mellett az ötvössírok számos nyersanyagot, salakot, rontott vagy félkész munkadarabot tartalmaztak, amelyek ugyancsak fémműves gyakorlat bizonyítékai. A szerszám és eszköztípusok meghatározásánál és leírásánál elsősorban egy szakiskoláknak szánt ötvösszakmai tankönyv volt segítségemre: a kora gyesi 2001); Carnuntum (Gschwantler-Winter 1991-92, 109); Celarevo-Cipska suma, ciglana/Dunacséb-téglagyár (Bunardzic, R., IzveStaj sa zaátitnog arheoloSkog iskopavanja ranosrednjovekovne nekropole na lokalitetu „ciglana" kod Celareva. Gradja za proucavanje spomenika kulture Vojvodine (Novi Sad) 8-9,1978-79 (1979), 51); Erzsébetváros/Dumbraveni (Fettich 1926, 5); Jois (Gschwantler-Winter 1991-92, 110); Kiskunhalas határa (Fettich 1926, 33); Pancevo/Pancsova (Csallány 1933, 19); Ringelsdorf (Gschwantler-Winter 1991-92, 110); Seewinkel/Fertőzug? (Gschwantler-Winter 1991-92, 109); Sisak/ Sziszek (Vinski, Z., O nalazima 6. i 7. stoljeca u Jugoslaviji s posebnim obzirom na arheoloáku ostavátinu iz vremena prvog avarskog kaganata. - Zu den Funden des 6. und 7. Jahrhunderts in Jugoslawien mit besonderer Berücksichtigung der archäologischen Hinterlassenschaft aus der Zeit des ersten awarischen Khaganates. Opuscula Archaeologica (Zagreb) 3, 1958, 27); Szentes határa (Csallány 1933,19) valamint ismeretlen lelőhelyű préselőminták a Magyar Nemzeti Múzeumból (Fettich 1926, VII. 1.1, 2, 5); a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeum gyűjteményéből (Rácz 2004, 138), egy Bruck an der Leitha-i magángyűjteményből (alsó-ausztriai vagy burgenlandi lelőhely) (Gschwantler-Winter 1991-92, 109-110), a mainzi Römisch-Germanisches Zenztralmuseumból (ismeretlen magyarországi lelőhely) (Garam, E., Die awarenzeitlichen Funde aus Ungarn im Römisch-Germanischen Zentralmuseum. Römisch-Germanisches Zentralmuseum Forschungsinstitut für Vor- und Frühgeschichte. Katalog Vor- und Frühgeschichtlicher Alterthümer Bd. 25. Bonn 1991, 60) és a szolnoki Damjanich János Múzeum gyűjteményéből (öntőforma, Szolnok megyei lelőhely) (Madaras 2001,177). Katalógusukat ld. Rácz 2004,118-184 ! 8 Településről nem ismerünk hasonló tárgyakat, egy kölkedfeketekapui, kétkarú bizánci bronzmérleg kivételével (Kiss 1996, 266). középkorban használt fémműves szerszámok jelentős része szinte változatlan formában él tovább napjainkig.

9 A csoportosításnál az RGA Goldschmied, Goldschmiedekunst szócikkét követtem.

10 Nélkülözhetetlen forrás a szerszámok ismertetésénél Theophilus presbyter 12. századi ötvöstankönyve is, az Erhard Brepohl féle kiadás szövegértelmezései és magyarázó rajzai miatt különösen jól használható.

11 Az RGA néhány további, szerszámokra vonatkozó részletes szócikkére és természetesen az ötvössírok publikációira is támaszkodhattam a fejezet megírásánál. Az utóbbiak közül Kovács István a mezőbándi gepida-avar temető és Csallány Dezső a kunszentmártoni ötvössír ismertetésekor szentel nagyobb figyelmet a sokszor igen rossz állapotú vasszerszámoknak.

12 A leletegyüttesek elemzésekor fontos szem előtt tartanunk azt a körülményt, hogy az ötvössírokban lévő szerszámkészlet - bármennyire széleskörűnek tűnik is - a mester teljes készletének csak töredékesen ránk maradt töredékét tartalmazza. Ebből következően arról sem lehet hiánytalanul fogalmunk, milyen munkafolyamatokat végeztek, milyen ismeretek birtokában voltak a kor ötvösei. 1. A mérés eszközei. Mérlegek és súlyok (1-3. kép) Az avar településterületen napvilágot látott mérlegek mind típusukat-eredetüket, mind használatukat tekintve eltérnek a nyugati, meroving kori mérlegektől. Ez utóbbiak esetén a helyi római ipar működött tovább és gyártotta, a késő antik örökséget továbbítva, a pénzváltó mérlegeket, amelyeknek a használatát az 5-6. századtól létrejövő számtalan, helyben működő pénzverő műhely tette nélkülözhetetlenné.

13 A Földközi-tenger térsége általános súlyrendszerének elterjedése olyan emberek tevékenységét kívánta meg, akik ezt a rendszert ismerték és alkalmazni tudták. Az ő, gyakran gazdag mellékletű sírjaikból származnak a meroving területek mérlegleletei.

14 Ezzel szemben a Pannónia körzetében talált kétkarú mérlegek bizánci import tárgyak, nagyobbak, hosszabb karúak a nyugati típusoknál. Részben „csupán" az ötvösmester eszközei voltak, de egyes esetekben más, a fentiekhez hasonló, kereskedelmi funkciót is betölthettek. A 6. század végén és a 7. század első harmadában a béke fejében az avar birodalomba áramló nagy mennyiségű, elsősorban pénzben, tehát aranyso/zc/wsban fizetett bizánci adó elengedhetetlenné tette a bizánci mérlegek és súlyok használatát, egyúttal a metrológia alapjainak ismeretét a Kárpát-medencében. 9 Farkas 1993. 'o Wolters 1998. « Brepohl 1999. " Kovács 1913; Csallány 1933. 13 Christlein 1968,98. 14 J. Werner (Werner 1954) 70 kétkarú és 14 egykarú (Schnellwaage) mérleget gyűjtött össze a meroving területekről.