Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
GABLER DÉNES: Ferrariae et ars ferraria. A vas kitermelése és feldolgozása a római korban
a lelet feltehetően vándorló iparos felszereléséhez tartozhatott. 100 Nagy L. szerint incus-t ábrázol egy szentendrei kőemlék. 101 16. kép Kalapács Augstból (Mutz 1976 nyomán) A másik fontos kovácsszerszám a kalapács, amelynek több változata volt a római korban. A newsteadi kőtáborban 5 különböző típust találtak, amelyek nemcsak megjelenésükben, hanem súlyukban is eltértek egymástól. Többféle méretű és alakú kalapácsot ír le a középkorban Theophilus Presbyter is a „Schedula diversarum artium" c. művében; feltehetően többségük római előzményekre tekint vissza. Funkciójukra legtöbbször csak méretük, súlyuk alapján következtethetünk. A nagyméretű változatokat (marcus), mint amilyen Wey er ben került elő- valószínűleg a kőfejtésnél használták. Nagyobb kalapács került elő Augstban is (16. kép); 21 cm hossza és 3,8 kg= 12 pondusnak megfelelő súlya alapján arra lehet következtetni, hogy ütőkalapács lehetett. Foka felé elkeskenyedő szerszám; fejrésze és ütőfelülete is enyhén ívelt. Miután formája egyenetlen, súlypontját úgy alakították ki, hogy mindkét irányban jól lehessen használni 102 . A legtöbb esetben természetesen csak a kalapács vas feje (rostrum) maradt ránk, hiszen a nyél (manubrium) többnyire fából volt. 17. kép Kalapács Vetera I legiotáborűból (Gaitzsch 1978 nyomán) Tisztán vasból készült kalapácsot ismerünk a veterai legiotáborból (17. kép). Ennek ütőfelületét is enyhén homorúra képezték ki, míg tagolt éle szögek kihúzására is alkalmas volt. A kisebb kala100 Uo. 10 íoi Nagy L.: Gazdasági élet . in: Alföldi A.-Nagy L.-László Gy.: Budapest története 1.2 (szerk. Szendy K.) Budapest 1942, 655 Mutz 1976, 26-28 pácsot (malleus) egyengetésre, simításra vagy öszszeillesztésre használták. Ilyen került elő Remagenből. Ezeknek fejrésze általában négyszögletű, míg a nyéllyuknál kiszélesedő. A nyéllyuk általában kerek vagy ovális alakú. A remageni példány ütőfelületét a gyakori használat miatt kis karima keretezi. 103 A nyéllyuknál négyzetesen szélesedik ki a silchesteri (Calleva) 1890-ben talált kovácsszerszám-lelet egyik kalapácsa 104 (18. kép). 18. kép Kovács- szerszámleletek Silchesterből (McWirr 1982 nyomán) Feltehetően kovács kalapácsát ábrázolták T. Flavius Felicio Szentendrén talált sírkövén, ami egy kőládasirban került elő másodlagos felhasználásban (19. kép). 105 Ugyanilyen ábrázolás található Aquincumban is a Bécsi úti temető körzetéből. 106 Hasonló szerszám a petőházai villa mellett feltárt kovácsműhely anyagában is előkerült. 107 19. kép Kalapács ábrázolása egy szentendrei sírkövön (Maróti 2003 nyomán) ll » Gaitzsch 1978,16-18 104 A. McWhirr: Roman Crafts and Industries. Shire Archaeology Publications 1988, 20, P1.12 los Nagy L.: Aquincumi vonatkozású kiadatlan feliratos kőemlékek Szentendréről. ArchÉrt 50 (1937) 94; RIU 904; Maróti É.: Szentendre - Ulcisia Castra - római kori kőtára. PMMI Kiadványai. Kiállítási katalógusok 4. Szentendre 2003, 41, Nr.35 106 Nagy L.: Gazdasági élet.in: Alföldi A. - Nagy L. - László Gy.: Budapest története 1.2 (szerk. Szendy K.). Budapest 1942, LXV.t 107 Gömöri 2003, 246
