Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

GABLER DÉNES: Ferrariae et ars ferraria. A vas kitermelése és feldolgozása a római korban

aranybányákra vonatkoznak.

47 A bányákra vonatkozó másik fontos forrásból a hispániai bányatörvényből, a lex metalli Vipascensis-ből megtudjuk, hogy pl. csekély belépődíj ellenében fürdő is állt a bányászok rendelkezésére.

48 A kitermelt vasércet dió nagyságúra ütögették, majd olvasztókemencékben (fornax, caminus) égették ki magát a vasat vasoxidból. A vasolvasztás kis kohókban történt; ezeknek osztályozására már számos kísérlet történt. (Már Plinius is megállapíthatta, hogy a kemencéknél nagy a különbség fornacium magna differentia est). A különböző korú kemencéket tipológiai jegyek alapján nehéz megkülönböztetni, egyrészt azért mert általában hiányoznak a kísérő leletek, másrészt viszont mert több régészeti korszak emlékei is felbukkannak egy-egy adott lelőhelyen. Ilyen esetekben az sincs kizárva, hogy mind a kelta-római korban, mind a középkorban működhettek ezek az olvasztókemencék. A tipológiai hasonlóság oka feltehetően az azonos munkafolyamat lehetett, amelynek hagyományai generációról-generációra öröklődtek.

49 Az olvasztókemencék típusát természeti és gazdasági adottságok határozhatták meg; ilyen lehetett a kitermelt érc összetétele, a lelőhelyen való előfordulás mértéke, a közlekedési, szállítási lehetőségek, a rendelkezésre álló tüzelőanyag mennyisége stb. A kemencék lehetnek egyszer vagy többször használható vasolvasztók. Ezeket próbálták osztályozni formatipológiai jegyek

50 vagy funkció szerint.

51 Ez utóbbi szerint megkülönböztethetünk salakkifolyóval ellátott, mesterséges fújtatójú kemencét ill. salakfolyó nélküli típusokat. K. Bielenin a burgenlandi vasolvasztókat öt csoportba sorolta;

52 osztályozása a tipológiai és a funkcionális jegyek ötvözetén alapul. A magyarországi vasolvasztó kemencéket Gömöri J. vette számba.

53 Biztosan római korinak meghatározható kohót nem ismerünk Magyarországról,

54 sőt még a szomszédos területekről sem. A Sopron-Május 1 téri kohó római kori 47 E. Pólay: Három munkaszerződés a római Daciából. Acta Univ. Szegedinensis. Acta iuridica et politica IV. fasc.3 (1958) 37; Pólay E.: A dáciai viaszostáblák szerződései. Budapest 1972, 160; J. Mrozek: Aspects soiaux et administratifs des mines d'or en Dacie. Apulum 7 (1968); J. Mrozek: Die Goldbergwerke in römischen Dazien. ANRW II.6, Berlin- New York 1977,103 48 Mrozek 1977, 105; H. von Petrikovits: Das römische Rheinland. Archäologische Forschungen seit 1945. Bonner Jb Beih.8, 1960,115, Anm. 193 49 K. Bielenin: Einige Bemerkungen zu Schmelzenversuchen in Rennöfen. WissArbeiten aus dem Burgenland 71, Eisenstadt 1988,187-193 50 H.H. Coghlan: Notes on Prehistoric and Early Iron in the Old World. Occasional Papers on Technolgy 8.1956 51 H. F. Cleere: The Classification of Early Iron-smelting Furnaces. The Antiquarian Journal 52 (1972) 8-23 52 K. Bielenin: Einige Bemerkungen über das altertümliche Eisenhüttenwesen im Burgenland. WissArbeiten aus dem Burgenland 59, Eisenstadt 1977,46-62 53 Gömöri }., Iparrégészet. Égetőkemencék. Industrial archaeology. Kilns and furnaces. Sopron 1980 júl.28-30. Veszprém 1981, 11254 Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék régészeti kutatásáról II. Arrabona 21 (1979)82 keltezését már Nováki Gy. is kétségbe vonta.

55 Hiányuk valószínűleg azzal magyarázható, hogy a noricumi és a dalmáciai vastermelés mellett a pannóniai egészen jelentéktelen lehetett,

56 talán még a La Tène kori kohászat volumenét sem érhette el.

57 Az ókori kohókban a vasolvasztás nem sikerülhetett tökéletesen, mert a fújtatok alkalmazása ellenére sem tudták elérni azt az 1535 C° hőmérsékletet, amelyre a vas teljes kiolvasztásához lett volna szükség. (Általában csak 1300 C° fokig tudták fokozni.) Ezért pl. a nyugat-boszniai bányák mintegy 2 millió tonna salakja még 48 % vasat tartalmaz, amit a rómaiak nem tudtak kiolvasztani

58

. A nyers vastömböket (flatum ferri), amit a kohók garatából kikapartak (vasbuca), kalapácsokkal addig ütögették, amíg a szállítás céljaira legmegfelelőbb formát nem kapta. Ez lehetett hengeralak, lepény vagy kettős piramisalakú. Ez utóbbi formát mutató, 4,1 kg súlyú vastömb került elő a svájci Graubünden kantonban Splügenpass lelőhelyen, ennél a darabnál a tömb két végét fogószerüvé alakították

59 (4. kép). 4. kép Vastömb a graubündeni Splügenpassról (Mutz 1976 nyomán) Egy - nyilván speciális célra szánt - 78 grammos kettős piramisalakú darab Andernach közelében, Martinsbergen került elő; ezt a „tömböt"mindegyik oldalán C. RUBELLI bélyeggel látták el

60 (5. kép). Nagyobb vastömböket Pannoniából is ismerünk. A sisciai múzeum 7 tömböt őriz, amelyek súlya 3,94 kg és 6,9 kg közötti értékeket mutat. Ezek Kovnica közelében kerültek elő. Magában a Kulpa menti városban is találtak felhasználásra váró vastömböket a horreum és a városfal között. Súlyuk 6,7 és 7,325 kg között ingadozik; a kísérő leletek alapján III-IV. századiak lehetnek. A tömböket a közeli észak-dalmáciai (boszniai) vasbányákból hozhatták Sisciába, ahol jelentős - többek közt katonai célra termelő-vasfeldolgozó üze55 Heckenast G. - Nováki Gy. - Vastag G. - Zoltay: A magyarországi vaskohászat régészeti emlékei a korai középkorban. Budapest 1968, 41; Gy. Nováki: Überreste des Eisenhüttenwesens in Westungarn. Festschrift für A. Barb. WissArbeiten aus dem Burgenland 35, Eisenstadt 1966,163-198 56 Gömöri J.: Jelentés a nyugat- magyarországi vasvidék régészeti kutatásáról. Arrabona 21 (1979) 82 57 K. Kaus: Zur Zeitstellung von ur- und frühgeschichtlichen Eisenverhüttungsanlagen Burgenlands auf Grund der Kleinfunde. Wiss. Arbeiten aus dem Burgenland 59, Eisenstadt 1977, 68-69 5

8 Pasalic 1965, 81-82 59 O. Kleemann: Stand der archäologischen Forschung über die eisernen Doppelpyramiden (Spitz) Barren. Archiv für das Eisenhüttenwesen 32 (1961) 581-585; O. Kleemann, Mainfränkisches Jahrbuch für Geschichte und Kunst 18 (1966) 121-134; A. Mutz: Römisches Schmiedhandwerk. Augster Museumsschriften 1,1976,10, Abb.3 60 Gaitzsch 1978,40, Abb.14