Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
GABLER DÉNES: Ferrariae et ars ferraria. A vas kitermelése és feldolgozása a római korban
nyásztak vasat. 17 A rómaiak a császárkorban Európának és a Közel Keletnek szinte valamennyi fontos vasérc-lelőhelyét birtokukba vették, így Galliában az aquitaniai, a Loire menti, valamint a Gallia Narbonensisben lévő bányákat (1. kép). 18 Övék volt a Britannia déli partvidékén valamint a Walesben fekvő Forest of Dean-i bányavidék. A britanniai vas-kitermelésről már Caesar is tudósít; 19 a vas jó részét a hadsereg céljaira használták fel. Vaskohók működtek a rajnai provinciákban; 20 az Eifel vidékén, valamint Pfalzban, Eisenberg közelében. Jelentősebb lehetett a Svájci Jura vaskészlete. 21 Katonai célokra olvasztottak vasat a római táborok környékén (a bonni legiotábor, a pfünzi auxiliaris tábor közelében, s hasonló vaskohókról ad számot az auctor belli Africi). 22 Dalmatia északi, Pannoniával határos részén a Japra és a Sana völgyében voltak jelentősebb vasbányák. 23 A dalmáciai vasércről az antik források is tudósítanak; főleg a IV. század végi, ill. annál későbbi szerzők emelik ki jelentőségét. A dalmáciai vas katonai, valamint gazdasági célú felhasználását emeli ki Claudius Claudianus 24 és Cassiodorus Senator, Theoderik kancellárja (magister officiorum), az 514. év consulja. 25 Daciában Alsótelek határában és Vajdahunyadon termeltek ki vasércet, és jelentős lehetett a helyi vasolvasztás is. 26 Fontos vasérc lelőhelyek voltak a Peloponnesos félsziget déli részén, a Taygetos hegységben, Seriphos és Melos szigetén, ezen kívül Kisázsiában Troas, Bithynia és Kappadocia tartományokban, valamint a Sínai félszigeten. 27 Fentiekből kitűnik, hogy Európa legjelentősebb, vasércben gazdag területei római kézben voltak, de a birodalom területén kívül eső bányák közül is többet igyekeztek megszerezni. Lehetséges például, hogy a közép-csehországi lelőhelyek is felkeltették Róma érdeklődését, amikor Markomannia provincia tervét fontolgatták Augustus vagy Marcus Aurelius korában. 28 Itt utalnánk arra, 17 J.M. Blázquez: Economia de la Hispánia romána. Bilbao 1978, 409, 418 18 Uo. 54 19 Caesar, Comm.bell.Gallico V.12 20 H. von Petrikovits: Bergbau und Hüttenwesen in der römischen Rheinzone Zeitschrift für Erzbergbau und Metallhüttenwesen 11 (1958) 594-600 21 P.-L. Peter: Sidérurgie antique au pied de Jura Vaudois. Helvetia ach. 1 (1970) 85-95 22 Pleiner 1964, 56 23 A. Durmun: Iron Resurce and Production for the Roman Frontier in Pannónia. Historical Metallurgy 1,36 (2002) 24-32; S. Dusanic: Roman mining in the Danubian Provinces. ANRW II. 6, Berlin-New York 1977,83 24 Claudius Claudianus, De hello Gothico 535-543 25 Cassiodorus Senator, Variae. Epist. ill. 20 és 25. A nyugat-bosniai vasérc-lelőhelyekről ld. E. Paëalic: Production of Roman Mines and Iron-Works in West Bosnia. ArchJug 6 (1965) 81-88 26 Téglás G.: Praehistorikus vasolvasztó Besenyőn (Háromszékmegye). ArchÉrt 7 (1887) 153-157; A. Schleier: Római kori kemencék és leletek Tokodról (Römerzeitliche Öfen und Funde in Tokod). Kohászati történeti bizottság közleményei 7 (1960) 313 27 Pleiner 1964, 57 28 História Augusta, Vita Marci XXVII- ehhez ld. M. Stahl: Zwischen Abgrenzung und Integration. Die Verträge des Kaiser Mark Aurel und Commodus mit den Völkern jenseits der Donau. Chiron 19 (1989) 315hogy a Ruhr és a Lippe vidékén, ill. az Elbáig terjedő területeken is voltak vasérc lelőhelyek, amelyekre Róma kiterjesztette hatalmát, és csak a teutoburgi vereség után adta fel végleg a Rajnán túli expansios igényeit. 29 A rómaiaknak tudomásuk volt azokról a sokszor talán jelentéktelenebb vasérc lelőhelyekről is, amelyek nem tartoztak a birodalomhoz, így pl. - Tacitus adata szerint- tudták, hogy a mai Északkelet - Magyarország területén élő kotinusok területén is található vas, ennek ellenére ez a nép mind a szarmatáknak, mind pedig a quadoknak adót fizetett. 30 Róma tehát igyekezett megkaparintani a vasérclelőhelyeket, egyfajta monopóliumra szert tenni; a nagyobb európai bányák közül egyedül a Szentkereszt-hegységben működőket nem tudta ellenőrzése alá vonni. A vasat a legkülönbözőbb célokra használták fel; a dalmáciai bányákból nyert nyersanyag felhasználási területeit legjobban talán Cassiororus Senator foglalta össze: a) Hinc, auxiliante Deo, defensio patriae venit (Isten segítségével a haza védelme innen ered) Egy római légionárius felszereléséhez mintegy 7 kg vasra volt szükség. 31 Ha arra gondolunk, hogy a császárkorban a 30 legio 180 ezer katonájának, ezenkívül a segédcsapatokban és a flottában szolgálatot teljesítő személyeknek, mennyi támadó- és védő fegyverre volt szüksége, mennyit használtak fel a hajítógépek, ostromtornyok , hadihajók alkatelemeihez, akkor többezer tonnára becsülhetjük csupán a hadsereg vas iránti igényét. Állami irányítású fegyvergyárakra Pannoniából is vannak adataink. Siscia „hadi üzemeit" felirat igazolja. 32 A Notitia Dignitatum Occ. XII. 19 adata szerint Carmin tumban működhettek scutaria, a legiotábor ok műhelyeiből (fabricae) kinövő központi műhelyek; régészeti megfigyelések alapján Aquincumban és Brigetioban is feltételezhetünk hasonló „fegyvergyárakat". 33 b) hinc agrorum utilitas procuratur (ennek segítségével gondoskodhatunk a földek megműveléséről) A mezőgazdasági írókon kívül a római villagazdaságok - túlnyomórészt vasból készült - eszköz leletei igazolják a vas ilyen irányú használatát. 34 Ezekben a - többlettermelésre berendezkedő 29 S. von Schnurbein: Augustus in Germanien. Neue archäologische Forschungen. Kroon-Voordracht 24. Amsterdam 2002, 538 30 Tacitus, Germania 43 partem tributorum Sarmatae, partem Quadi ut alienigenis imponunt .. .Cotini quo magis pudeat, et ferrum effodiunt 31 W. Gaitzsch: Römische Werkzeuge. Limesmuseum Aalen. Kleine Schriften zur Kenntnis der römischen Besetzungsgeschichte 19.1978,19 32 CIL III 3953; M. Hoti: Sisak u antickim izvorima (Siscia in the ancient sources). Opuscula Arch. 16 (1993) 147 33 Nagy L.: Művészetek. Budapest Története. I. Budapest az ókorban. Budapest 1942, 615-616; Láng N, Laureae Aquincenses II. DissPann II. 11, Budapest 1941,175 34 K. D. White: Agricultural implements of the Roman World. 1967; Müller R.: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig (Die Entwicklung der eisernen Agrargeräte von der Späteisenzeit bis zum
