Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

GABLER DÉNES: Ferrariae et ars ferraria. A vas kitermelése és feldolgozása a római korban

1. kép Európa és a Földközi tenger medencéjének legfontosabb vasérc lelőhelyei a római korban. (Pleiner 1964 nyomán). vakolt felületre karcolt felirat (grafitti) igazolja azt a kiterjedt és jelentős volumenű kereskedelmi tevékenységet, amelynek központjában a vas- és színesfém áru állt.

9 A megrendelt és szállításra kerülő vasáru közt több száz (115 másikon 255) üllőt (incudes), baltákat, fejszéket (secures) (355 db), kapcsokat, kampókat (unci) (510-575), gyűrűket (anuli) (615 db) és nagyobb méretű fémedényeket említenek.

10 Ebből a kereskedelemből elsősorban aquileiai vállalkozók húzhattak hasznot; a feliratokon többnyire rájuk vonatkozó adatokat találhatunk, de a többi itáliai város (Bononia, Roma, Vetulonia, Bantia) kerekedői is gyakran megfordultak a noricumi hegyi telepen, sőt két felirat tanúsága szerint Volubilisből (Mauretania) érkező üzletemberek is kapcsolatba kerültek a Magdalensberggel.

11 Nem véletlen, hogy az acél (acies=él) minőségű vasáru megmunkálásával foglalkozó iparost Aquileiából ismerünk (M. Herennius faber aciarius)?

2 Róma bár a regnum Noricummal fenntartott szoros baráti, diplomáciai eszközök révén jutott az Alpok nagy értékű vasárujához, azt szinte sajátjának te9 R. Egger: Die Stadt auf dem Magdalensberg, ein Großhandelsplatz. Denkschr. Ost. Akad.Wiss. Wien 1961, Nr. 1-300, Taf. IXXII; G. Piccottini:Das Wirtschaftsleben der Austria Romana. Die Wirtschaftsgeschichte Österreichs. Schriften des Instituts für Österreichkunde. Wien 1971, 2410 G. Winkler: Noricum und Rom. ANRW II.6. Berlin- New York 1977,195 « Winkler 1977,195 12 G. Brusin: Aquileia. Padova 1970, 90 kintette. Nem véletlen, hogy már Kr. e. 113-ban, a kimber támadás során, fegyverrel próbálta megvédeni norikus szövetségeseit. A Cn. Papirius Carbo vezette consuli sereg azonban csúfos vereséget szenvedett Noreiánál.

13 Kr. e. 88-ban, amikor Mithridates pontusi király az anatóliai és a delosi kereskedőtelepeket elpusztította, a Magdalensberg szerepe megerősödött a keleti kereskedelemben is. Nem véletlen, hogy éppen ezeket az eseményeket követően mutatható ki római kereskedők újabb csoportjának letelepedése a noricumi városban.

14 A rómaiak természetesen más vasércbányákat is kiaknáztak. Eleinte magában Itáliában folyt Ilva (Elba) szigetén, és a vele szemben fekvő Populonia bányáiban a vas kitermelése,

15 amit többek közt az öböltől északra található, mintegy 2 millió tonnára becsülhető salak bizonyít.

16 Az itáliai vasérc lelőhelyek azonban már Augustus korára elvesztették jelentőségüket. Strabon (Geographika V. 1. 12) arról tudósít, hogy „Az ércbányászatot most nem űzik hasonló buzgalommal, minthogy az nagyobb hasznot hajt az Alpokon túli keltáknál [azaz Noricumban] és Ibériában, azelőtt azonban szorgalmasan művelték". A Strabon által említett ibériai lelőhelyek valószínűleg Asturiára és Katalóniára vonatkoznak, ahol Bilbilis és Turiaso környékén bá« Winkler 1977,192 14 Piccottini 1977, 292 15 Diodorus Siculus V.13 16 R. Pleiner: Eisenverhüttung in der „Germania magna" zur römischen Kaiserzeit. BRGK 45 (1964) 54