Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

HELLEBRANDT Magdolna: Gazdasági eszközök kialakulása és értéke

Fűrészek A fűrész az egyik legősibb eszköz. A felső paleolitikumban a fogazott eszközt egymás melletti völgyeléssel alakították ki (Vértes 1965. 57. ábra 92.). Közel áll hozzá a különleges retusálással előállított sűrű fogú fűrész (Vértes 1965. 67. ábra 95.). Bronz fűrészlemezeket a Hallstatt A periódus elejétől készítettek a bronzművesek a Kárpát-medencében. A Hallstatt B idejével zárult használatuk (Bernjakovic 1960. 333-334.; Kemenczei 1969. 35.). A tállyai leletben például vékony bronz lemezből készült, mindkét oldalukon fogazott fűrészlemezek vannak (Kemenczei 1969. VII. t. 1-7.), hosszuk 7-17,8 cm között váltakozik. Kemenczei publikációjában a VII. t. 8. képen erős, vastag bronz lemezből készült darabot mutatott be, melynek csak egyik vége fogazott, ennek hossza 4,9 cm. A kelta korban a szalacskai leletek között láthatunk egy oldalon fogazott vas fűrészeket (Hunyady 1942-1944. 26. kép 5-6.). Kovácsolt lemezből készültek. A rövidebb 6 cm széles, vége felé keskenyedik. Darnay leírása szerint háromszög alakú fogazatát kézzel, vésővel alakították ki, egyenetlen, hiányos, de körülbelül 60 cm hosszú lehetett. A másik fűrész 5 cm széles szalag alakú vaslemezből készült, fogazata az előzőhöz hasonló, de hosszabb lehetett, jelenleg, hiányosan 56 cm hosszú (Darnay 1912. 158. 159. I. t. 5-6.). A fűrész egyik végén luk látszik, bizonyára fába foglalták, és így, a luknál szegeccsel erősítették a fához, hogy használatnál egyenes állású, merev tartású legyen. Vas fűrész Bükkszentlászló-Nagysáncon került elő 1930-ban Leszih Andor ásatásán (K. Végh 1969. 71. II. t. 25.). Végei hiányoznak, jelenlegi hossza 13.5 cm. Kalapácsok, csákányok Az őskorban kalapácsként használták a kőbaltákat. Gyakran megfigyelhetjük, hogy az éllel szembeni rész kissé domború, felületük kopott, erős ütések nyomait viselik. Tudunk bronzkori kalapácsokról (Mozsolics 1945. 1. kép; Kovács 1977.15. kép 3.). A szkíta korban különböző típusú vas csákányok ismertek, melyek egyik vége kalapácsként szolgálhatott (B. Hellebrandt 2001. 56. 5. kép). Nagyberki-Szalacskán a kelta pénzverő- és öntőműhely felszereléséhez tartoztak kalapácsok (Darnay 1906. 423. 19-21. ábra). A kis trébelő kalapács a nagy ütésnyomokat simította el, hossza 6,3 cm. A rézcsákányok alakját utánzó kettős élű vas kalapács a trébelésnél, vagy éllel rendelkező eszközök élének erősítésére szolgálhatott. Ez Darnay szerint a 20. századi kaszakalapácshoz hasonló, mellyel a kasza és sarló élét verték ki. A simító kalapács tégla alakú vas rúdból alakított, nyéllyuka a felső végén van. Nem kovácsolásra használták, hanem a kalapácsütések kisimítását végezték vele, hossza 10,5 cm, szélessége 4 cm. A szalacskai műhelyben volt még egy nagy kovácsoló kalapács, mellyel az aklaszeget (nitli) verték szét. Darnay leírta, hogy korabeli, azaz a 20. század eleji darabokhoz hasonló. Munkács-Gallishegyen a 2. vasleletben volt egy kis kalapács (Lehóczky 1897. 334.). A Munkács környéki öntőműhely tartozékai voltak a kalapácsok, az egyik 18 cm hosszú, a másik 10 cm-es (Lehóczky 1901. 202. III. 10., IV. 9.). Talált egyenes hossznégyzetű, 11 cm hosszú, 2 cm széles, 1,5 cm vastag kalapácsot (Lehóczky 1907. 161.), melynek 2,5 x 1 cm széles nyéllyuka van. Egyik vége négyzetes, a másik lapos. A hasonló szalacskai darab négyszögű vas rúdból készült, nyéllyuka keskeny tégla alak. A kalapács egyik fele lapított, éle fokozatosan keskenyedik, teljes hossza 13 cm. Darnay közép nagyságú trébelő kalapácsnak tartotta (Darnay 1910. 134., 131.19.), mellyel üstök és más bronz edények homorítását végezték. Ezt a típust is a 20. század elejiekhez közelinek látta. Szokatlan alakú kalapács (Darnay 1910. 131.20.) Szalacskán az a darab, melynek mindkét lapított éle egymással szembe, kereszt alakba fordított, nyéllyuka tégla alakú, hossza 7 cm. Finomabb bronz ékszerek díszítésénél alkalmazhatták Darnay szerint. Kések A Kárpát-medencében legkorábban a Reinecke B D periódusból datálható bronz raktárleletekben találunk Peschiera típusú késeket. A Gáva-kultúrába tartozó tállyai leletben levő markolatnyújtványos kés formailag ehhez a típushoz tartozik. A típus utánzatai még a Hallstatt A első felében elrejtett raktárleletek között is megtalálhatók (Kemenczei 1969. 35.). A domború hátú késeket a Reinecke B D korszakban kezdték készíteni a kelet alpi, délnémetországi és morva területeken, ezek a tállyai leletben szintén megtalálhatók (Kemenczei 1969. VI. t. 5-6.). A Hallstatt A idején még készítettek domború hátú késeket, de a korszak közepétől, zömmel a Hallstatt B első felétől keltezhető raktárleletekben már feltűnnek az ívelt hátú markolatnyújtványos kések (Kemenczei 1969. 36.). ívelt hátú vas kést találtak Süttő-Sáncföldek (V.Vadász 1983. 31. 6. kép 3.) sírleleteinél. A halomsíros temetkezést a Hallstatt C2-re, azaz a Kr.e. 7. század második felére, valószínű, a korszak végére datálta az ásató. Vaskeresztes-Diófás-dülőben feltárt I. tumulusban is volt ívelt hátú kés nyéltüskével, a sírban a kamrafal közelében találták. A temetkezés kora a Hallstatt C

2 (Fekete 1981. 158. 8. kép 30.). Mályinka-Dédestapolcsány-Verepce-vár területén fémkeresővel felszínhez közel több darab ívelt hátú kést találtunk (B. Hellebrandt 2007.). Alsótelekesen Patay Pál férfi- és női hamvasztásos sírban egyaránt talált ívelthátú markolat-, illetve nyélnyújtványos kést. A nyél felerősítését, rögzítését kétféle módon oldották meg, egyrészt ferdén bevagdalták a nyéltüskét, másrészt szegeccsel rögzítették. Ezt a két technikát kisebb és nagyobb késeknél egyaránt alkalmazták. A kis kések hossza 7-12 cm, a nagyobbak 15-22 cm hosszúak voltak. A szkíta kor jellegzetes leletei az ívelt