Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
HELLEBRANDT Magdolna: Gazdasági eszközök kialakulása és értéke
hátú kések, és a korszak egész területén megtalálhatóak (Patay-B.Kiss 2001-2002. 124. 16. ábra.). Az alsótelekesi temetőbe a Kr.e. 7. század közepétől a 6. század elejéig temetkeztek. Kemenczei Tibor meghatározása szerint a szkíta leletanyag legkorábban a Kr.e. 7. század közepe után kerülhetett a magyar Alföldre (Kemenczei 2000. 47.), az alsótelekesi a hegyek között az egyik legkorábbi temetőjük. Az ívelt hátú késeket a kelta korban is használták, például Radostyánban (Hunyady 19421944. LE t. 11.; Hellebrandt 1999. LXXXV. 1.). Hossza 10,8 cm, s a La Tène C-re tehető. A kelták nagyméretű késének típusa már a kora vaskorban kialakult, a La Tene A-ban általánossá vált, a La Tène B alatt tovább élt. Találtak Sopron-Bécsidomb és Stomfa (Stupava, Szlovákia) lelőhelyeken (Hunyady 1942-1944. LH. 1.1-2.), valamint Eszak-KeletMagyarországon Novajidrányban (B. Hellebrandt 1997. 69-78.) a 3. sír 3. mellékleteként (5. kép 2.), hossza 28,2 cm. Hunyady szerint a nagyméretű késeket fegyverként és eszközként is használhatták. Takács Lajos kutatásai alapján a nagyméretű kelta, általa görbe késeknek nevezett típusból vezethetők le a mai bozótvágó kések. Megfigyelése szerint hasonló késekkel a mai napig vágják az ágakat, gallyaznak, s gyepűvágásra, irtásra használják (Takács 1966. 33-36.). Ollók A kelta kultúrából ismerjük. Feltehetően a bronzkori úgynevezett borotvákból, esetleg késekből alakult ki ez az eszköz. Szalagnyelesek, két pengéjük szembenéző, s lényegében az egész kelta kor alatt változatlan formájúak, mondhatjuk a későközépkori, és a 20. század eleji birkanyíró ollók is ezt a típust képviselik. A Kárpát-medence kelta anyagában a La Tène B idején már van olló, így például Beled, Sopron-Bécsidomb (Hunyady 19421944. 125., I. t. 4. kép) lelőhelyein találtak. Vidékünkön a La Tène B-C időszakra tehető SajókazaOrmospuszta példánya, melyet 1910-ben ajándékoztak a miskolci múzeumnak karddal és vas lánccal együtt (Hunyady 1957. 183., K. Végh 1969. 75. VIII. 1.13.). Valószínű, hogy sírlelet volt, az olló 22,5 cm hosszú. Korai kelta temetőben sírleletként került elő egy díszített pengéjű, 21,7 cm hosszú vas olló (5. kép 1.) Novajidrány-Sárváron (B. Hellebrandt 1997. 69-78.). Volt a La Tène B 2 - Q-re tehető radostyáni-, a La Tène B 2- C 2-re datált Vác-Kavicsbánya temetőjében és a La Tène C 2 időszakból származó bodroghalmi leletanyagban (Hellebrandt 1999. LXXXVII. 4., XXI. 9. 12., LXIX. 7.), az ollók hossza 24,2 cm, 11,5 cm, 20cm, 18,7 cm. A La Tène D-ből származó ollók két szára hirtelen ívben összehajlik, és némely példánynál kört alkot, mint a Szendrő-Ördöggát-barlangban találtnál, melynek hossza 20,7 cm (Hunyady 1942-1944. 18. 125.; K. Végh 1969. 75. IX. 9.), némely példánynál az összeérő két szár gombban zárul. Munkácson telepen talált Lehóczky a La Tène C-be tehető, 25 cm hosszú vas ollót, mely még rugózott, jó anyagból készült (Lehóczky 1908. V. 4., 250-251.). Az olló gyakori sírlelet, feltehetően vallási elképzelés fűződik a sírba helyezés szokásához. Reszelő Az első reszelő Sajópetri-Hosszúdűlő ásatásán, a 46/A/6, objektumból került elő a hazai anyagban. Vas, nyéltüskés, hossza 15 cm, szélessége 1,2 cm (Szabó-Guillaumet-Kriveczky 1997. 182. 79. kép, Katalógus XII. vitrin 1.). A leletanyagot a Kr.e. 4-3. századra datálták a szerzők. Nyilvánvaló, hogy a vas eszközök használata során gondolhattak elődeink az eszközök élének javítására, s így fejlesztették ki a vas reszelőt. Vasleletek A típusok tárgyalása után nézzük meg azokat a vasleleteket, melyekben előkerültek ezek az eszközök. Mályinka-Dédestapolcsány-Verepce-vár területén 5 vas balta került elő egy helyen. (B. Hellebrandt 2007.). Alsómislye (Nizná Mislá, Szlovákia) területéről 1928-ban került Kassára (Kosice) az a vaslelet, mely 17 különböző tárgyat, így lapos baltákat, csákányt, sarlókat, lándzsahegyet, árakat és baltákat tartalmazott. A leletanyagot az újabb kutatás a Hallstatt D 3-tól a Hallstatt D/La Tène A fokozatra, abszolút időben a Kr.e. 5-4. századra datálta (Mirosáayová 1980. 394.). Hasonló balták és kés ismert még Zemplén-Kertaljáról (Zemplín, Szlovákia), a Kr.e. 1. századból. Fémvizsgálatát is elvégezték (Mihok-Mirossayová-Veselovská 1993. 95-107.). Bérceién, Szabolcs megyében 1898-ban találtak egy szkíta kori vasleletet (Nagy 1915. 135-136.), mely rövid tőrt (akinakész), 11 darab 22 cm hosszú vas csákányt (szagarin), nyéltüskés és aklaszeges vas kést, hossza 22,5 cm, és egy 27,4 cm hosszú vas lándzsahegyet, valamint egy vas lándzsaköpüt tartalmazott. A csákányok finom acélpengéjűek voltak, s Nagy Géza leírása szerint nem rozsdásodó vékony réteggel voltak bevonva. Csehország területéről mutatott be nagy vas leletet Jan Filip a késővaskorból, Stary Kolínból. A leletben voltak szárnyas balták, nyéllyukas balták, többféle kés, ollók, sarlók, lándzsahegy és apróbb vasak (Filip 1956. CXXI.5.). Nagy vasleletek kerültek elő Plavecké Pohradie (Malacka/Malacky, Szlovákia) lelőhelyen a kelta várban (Paulík-Tomciková 2005. 85-112.). Balták, sarlók sorozata, ívelt hátú nyeles kés, olló, ár, lánc, ásó tömegben került elő 1989-ben az újabb leletben. Munkácson három vasleletről számolt be Lehóczky Tivadar, a Lovacska és a Gallis hegyekről. Ezt a két iker hegyet csak egy nyereg választja el. 1. vaslelet. A Lovácska-hegy közepén 1886 tavaszán Erdei Károly szőlőjében került napfényre. A leletből Lehóczkynak már csak egy úgynevezett
