Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
HELLEBRANDT Magdolna: Gazdasági eszközök kialakulása és értéke
(Darnay 1910.133-134. 131. 11-18.), két kalapácsot, és az alábbiakat: • Négyszögű vasból kovácsolt, egyik vége hegyes, karcolásra alkalmas, másik végén nyélnyújtványa van, fa nyele lehetett (3. kép 17.), hossza 17 cm. • Kettőshegyű vas eszköz, melyet Darnay korának szobrászvésőihez hasonlított (3. kép 16.), hossza 24,5 cm. • Poncoló véső, gömbölyű rúdból alakított, egyik vége hegyes, hossza 28 cm. (3. kép 6.) • Poncoló véső, négyszögletes vas rúdból alakított, vége elhegyesedik, hossza 15,5 cm. • Egyedi darab a lapított vasból készült eszköz (3. kép 15.), melynek egyik vége karikában, a másik, csúcsos vége behajlított. Hossza 12 cm. Hasonlót talált Darnay Szalacskán kívül Velemen, s fazekas eszközt látott benne. • Köpüs lapos vésőt (3. kép 8.) kőfaragásnál és nagyobb fa tárgyak megmunkálásánál használhattak. Hossza 37 cm. • Széles véső (3. kép 12.) éle felé lapított vasból készült, hossza 15 cm. Hasonló került elő Velemen. • Kanálfúró a faipar alapvető eszköze, hossza 28 cm. Darnay sorozatot talált belőlük, kanálrészük 5-25 mm szélességűek. Előkerült (Darnay 1910.137.10.) négyszögű lapos vas rúdból készült véső, mely a vége felé keskenyedik (3. kép 13.), és felső vége karikába hajtott, hossza 9 cm. A köpüs kerek véső (3. kép 14.) emlékeztette Darnayt a teknővájó cigányok teknővájó eszközéhez, fa tárgyak kimélyítésére volt alkalmas. Négyszögű köpűjébe rövid fa nyél illett, ez azért volt praktikus, hogy a véső köpüje ne hornyolódjon fel a kalapácsütésektől. A véső éle majdnem félkörívű, hossza 10 cm. A lapos vésővel (3. kép 7.) a bronz ékszerek vonalas díszítését végezték, hoszsza 18,2 cm. Munkácson (Lehóczky 1901. II. 8. 203204.) egy ásóba téve maradt meg egy 12 cm hosszú, négyzetes tokkal ellátott véső (3. kép 5.). Előkerült egy 9,5 cm, és egy 10,5 cm hosszú véső is (Lehóczky 1907. 160. 161.). Vác-Kavicsbánya kelta temetőjében az 55. sírba tettek az urna és a vas fibula mellé egy 3,5 cm hosszú vas vésőt, melynek felső vége kissé ovális, vésőnek alakított másik vége szélesre kalapált, mely fokozatosan vékonyodik az élig (Hellebrandt 1999. 83-84. XLIV. t. 2.). A késő vaskorban telepeken megtalálhatók az egyszerű, szögletes átmetszetű, tömör- és tokos darabok. Hunyady Pilinyből mutatott be egy jellegzetes darabot (Hunyady 1942-1944. 127. LV. t. 5.). SajópetriHosszúdűlőben a 46/A/69, objektumból került elő egy vésőtöredék, melynek jelenlegi hossza 9,5 cm (Szabó-Guillaumet-Kriveczky 1997. 79. kép. Katalógus XII. vitrin 4. ). Szélesebb élű vésők a bronzkori szárnyas vésőkből fejlődtek ki. Bükkaranyosról ismerünk például (3. kép 18-19.) középső- és felső szárnyállású vésőket (Kemenczei 1984. CXX. 8-9.). Hosszuk 15,7 cm, 14,9 cm. Hasonlóak, de már vasból készültek a Nagysomlyóról (3. kép 20-21.) származó darabok (Darnay 1895. 1-2.). A bemutatott példány hossza mintegy 15,6 cm. Szárnyas vésők a kaposmérői leletben is előkerültek parnay 1910. 138., 137. 6.7.). Lapított vas rúdból készültek, végeinek két szárnya köpüalakban behajlított, hosszuk 18cm (3. kép 22.), 10 cm. A szalacskai daraboknál (3. kép 23-24.) a szárnyak már összébb érnek, majd egészen egybe olvadnak, és szinte zárt köpüt képeznek (Darnay 1910. 131, 20. 25.). Hosszuk 10,2 cm, 13,4 cm. Külön figyelemre méltóak az úgynevezett emelők. Egyik végükön szárnyas tok van, a másik tömör csúcsban végződik. A szalacskai (Darnay 1910. 135-136. 131.22.) hossza 23 cm, a kaposmérői 16 cm hosszú (Darnay 1910.137. 9.). Darnay hasonlót ismert Badacsonyból és Csabrendekről. Véleménye szerint nagyobb tárgyak mozdítására, emelésére felelhetett meg, például használhatták kőbányában. Lényegében ezekkel megegyező került elő Munkácson (Lehóczky 1901. 211. II. 7.). Hossza 25 cm, és 1,5 kg súlyú (3. kép 5.). Lehóczky több darabról is írt, melyek hossza 13-33 cm között váltakozott (Lehóczky 1901. 211. VII. t. 1-3.), szárnyas tokjuk van, hosszúkásak és keskenyek. Lehóczky ásónak vélte ezeket a darabokat, melyekkel a nehéz, kötött talajt lehetett feltörni, s így a földművelés eszköze volt. Müller Róbert csákánykapának írta le (Müller 1982. 460. 12. kép A.). Megfigyelése szerint a 20. századi bolgárkertészetekben előfordulnak, a késővaskori formákkal szinte megegyeznek. Ezeknél a daraboknál a többfunkciós hasznosítást elképzelhetőnek tarthatjuk. Árak A legrégebbi árak kőből és csontból készültek (Kovács 1977. 11. kép 11. 12. 15.; Raczky et alii 1997. Polgár-Csőszhalom). A rézkorban kidolgozott réz árak mindkét vége hegyes, hasonlók a tűk is (Kalicz 1970. 64. 41. ábra). A Gáva-kultúrába tartozó tállyai leletben bronz ár volt, melynek egyik vége hegyes, a másik vízszintes, hossza 9,2 cm (Kemenczei 1969. VII. 20.). Hosszú, mindkét végén hegyes árak a finkei, munkaeszközöket tartalmazó leletben voltak (Kemenczei 1984. 147. CXII. b. 1416.), hosszuk 21,5 cm, 20,6 cm, 19 cm. Mályinka-Dédestapolcsány-Verepce-várban is gyűjtöttünk mindkét végén hegyes árat, mely vasból készült, a kisebb méretűek közé tartozik, hossza 6,3 cm. A tápiószelei szkíta temető 83. sírjából közölt Párducz mindkét végén hegyes vas árakat a Kr. e. 6. század közepéről (Párducz 1966. XVI. t. 13.). Hetényben (Chotin) a kelta temető 34. sírjában a balta mellett árak is voltak (Ratimorska 1975. V. t. 8-11.). Hosszuk 22 cm, 27 cm, 15 cm. Árak sírba helyezésekor nem kell okvetlenül ötvössírra következtetnünk. Lehetséges, hogy ugyanaz a gondolati háttér késztette a vaskor embereit a szúró tárgyak sírba helyezésére, ami a bronzkoriakat a tűk sírba tételére.