Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

KNÉZY Judit: Iparosok számlái, elszámolásai a 18-19. században (Jászberényi példák alapján néhány kutatási szempont)

NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. Iparosok számlái, elszámolásai a 18-19. században (Jászberényi példák alapján néhány kutatási szempont) KNÉZY Judit A kézmúiparosok termékkészletével, azok mi­lyenségével, árával, a meglévő használt tárgyak javításával és ennek költségeivel foglalkoznak. Ezek a különféle megrendeléseket, kifizetéseket és elszámolásokat tartalmazó iratok is, amelyeket uradalmak, városok, mezővárosok, faluközössé­gek, esetenként egyházközségek és magánszemé­lyek gazdasági elszámolásokat tartalmazó irat­anyagában találhatunk. Általában ezek különféle részletességűek, nem törekednek teljességre csak az adott munka elvégzésének, idejének és kifizeté­sének dokumentálására. Szemben a limitációk ­irányelvnek tekinthető összegeivel - ezek valósá­gos árakat mutatnak. Abban is különböznek az árszabásoktól, hogy több bennük a javítások, pót­lások, kiegészítések árainak feltűntetése, mint az újonnan készített eszközök értéke. Az egész me­gyékre vonatkozó árszabások nem mindig tükrö­zik a helyben használatos szakszókincset, mert sokszor más - az adminisztrációban előbb tartó ­megyék rendeleteit vették át módosítással vagy anélkül. 1 A számlákat rendszerint helybeli előjárók vagy maguk a munkát elvégző mesterek írták, vagy diktálták le. A kovácsok szókincsében talál­ható talán a legkevesebb idegen szakkifejezés, any­nyira együtt éltek a falvak, mezővárosok népével. Nem különültek el tőlük, s mellesleg a kézműipa­rosok között általában a legszegényebbek voltak. A számlák, vagy számadások adatai mindamellett ­ha vannak - más iratokkal történő egyeztetésekkel tehetők teljesebbé. (Pl. iparosokkal való munka­szerződések, konvenciós levelek, anyakönyvek, céhes iratok). A vassal dolgozó iparosok közül a kovácsok rendszerint mind az uradalmak, mind a városok, falvak éves szerződés alapján dolgozó, állandó alkalmazottai voltak. A szokásos konven­ciós javadalmazást kapták: fizetésük pénz, ter­ményjáradék, föld- és épülethasználat. A csurgói Festetics uradalom konvenciós takácsáról a 18. század végén megtudtuk, hogy nyári időszakban aratóbandát szervezett, de azt is, hogy a mezővá­ros fazekasának a korongvasát készítette el. 2 De lehettek a nagyobb helységekben árendás ková­1 CSUKÁS 2004. 6-8. 2 KNÉZY 1997. 145-168. csok is, akik egy összegben fizették meg a házért, telekért a tartozásokat, ha nem volt saját házuk. Lehetőleg pénzért dolgoztak - különösen az ura­dalomban. A Mezőgazdasági Múzeum Adattárának erede­ti irat gyűjtemény ében találunk iparosoktól szár­mazó, esetlegesen fennmaradt számlákat. Kiemel­kedik egy 127 db-ból álló 75 leltári számon nyil­vántartott nyugta együttes, melynek egy része háziipari illetve kézműves munkák elvégzésével kapcsolatos. Közülük több számla kovácsoktól származik. A nyugtákat a város mindenkori nótá­riusa, illetve a másodbíró állította ki. Az iratanya­got 1955-ben adta el a Mezőgazdasági Múzeumnak Pastinszky Miklós „okleveles tanár és állami könyv s kéziratszakértő". Az iratok szórványosan az 1759-től kezdve maradtak fenn, de többségük az 1800-1822 év között keltezett. Jászberény városának számlái között találhatók olyanok, amelyek a „város kovácsát" említik név nélkül. 1802-3-ban 60 véka kétszerest, 3 1805. októ­ber 18. és 1806. július 26.-a között 20 véka „kétsze­res" búzát mértek ki számára. 4 Búzával és kétsze­ressel fizették a város tisztviselőit és a különféle alkalmazottait. Egyesek árpát is kaptak. Élhetett a városban több kovács is, 1803-ban Kollár János végzett a városnak két hosszabb alkalommal mun­kákat. Egy 1804/5 évből való kimutatásban, mely a város állat-, takarmány- és épületállományát vette számba, feljegyeztek a rendelkezésre álló nyers­anyagok között 142 db vasat és 14 723 db lécekhez való szöget. Ezeket valószínű a város kovácsa ké­szítette a szokásos épület karbantartásokhoz, de vehették vasárustól, a szögeket készíthette szegko­vács is. 5 A munkára felkért kovácsoknak ebből a készletből is adhattak nyersanyagot a szegekből vagy a vasakból, hogy olcsóbb legyen, mint erre a limitációk megjegyzései utalnak „a gazda vasából, szögeiből, kovács vasából, szögéből, patkójából" stb. A városi, falusi kovácsok számára a 18-19. szá­" Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára (a továbbakban MMgMA) III. iratgyüjteménye 196. lt.sz. 4 MMgMA III. 166. 5 MMgMA III. 310.

Next

/
Thumbnails
Contents