Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
MAJTÉNYI György: Mesterség és identitás. Cigány szegkovácsok küzdelme az államosító hatalommal a magyarországi szocializmusban
folyamatában változik 13 , a különállás megfogalmazása a lehetőségeken és a körülményeken múlik, így az akár a hagyományos foglalkozásokhoz is kötődhetett, mint például az integritásukat megőrző szegkovácsközösségek esetében. Az állami beavatkozásnak az ötvenes években is voltak korlátai, „társadalmi határai". A kisipar és a kiskereskedelem államosításakor az állam a kieső kapacitások miatt kénytelen volt engedményeket tenni; a falusi lakosság egyre nehézkesebb ellátása miatt a kiskereskedelem és a háziipar bizonyos formáit eltűrték, bizonyos formáit pedig sohasem voltak képesek felszámolni. A szegkovácsok például egyedi termékeket készítettek, amelyeket a nagyipar egyáltalán nem, vagy csak jóval nagyobb költségek mellett gyártott. A cigány kovácsok munkaeszközeit hiába államosították volna, hiszen ők hagyományos módszerekkel, üllőkön kalapácsokkal formálták meg a felhevített vasat, a nyersanyag-elosztásra pedig szintén hiába tette volna rá az állam a kezét, mivel munkájukhoz bármilyen hulladékvasat fel tudtak használni. 14 Több helyen annak érdekében, hogy a romákat az államosított gazdaság kötelékébe vonják, szegkovács kistermelő szövetkezeteket alakítottak, Vésztőn pedig a termelőszövetkezet a hagyományos vályogvetési technikákat felhasználva, „téglavető üzemet" alapított. Természetesen a korabeli sajtóhíradások elsősorban a sikerként elkönyvelt esetekről tudósítottak. 1976-ban például a Nógrád című lap közölt riportot egy „nógrádmegyeri vasasszövetkezetről", amelyet 24 évvel korábban alakított „néhány vasakaratú cigányember." A KISzÖV megyei elnöke is megszólalt a riportban, egy tervezett 16 millió forintos beruházásról beszélt, amely majd „segít továbblépni egy régi világból, megkövesedett életformából majd negyedszázada erős akarattal kitörő és ma továbblépni szándékozó rétegnek." A riport olyanokról szól, akik „változtatni mertek, akartak, tudtak". Ahogy a cikkíró megállapítja: „Megyeren a bizonyosság fénye világítja meg a cigányokat." 15 A hagyományos közösségek felbomlása a néprajzosok figyelmét is felkeltette. Az iparosítás korszakában egyes cigányközösségek archaikus életformáját, nűnt a régi, háború előtti világ maradványát lehetett megmutatni. Az 1950-es évektől megélénkülő kutatások, emellett esetenként még a szocialista társadalomba beilleszkedő cigányok sikertörténeteire fókuszáltak. E munkák mindenesetre a cigány közösségek szempontjából mutatták az eseményeket, az iparosítás társadalmi hatásait és a régi életformák átalakulását. 16 13 BARTH, FREDRIK: Régi és új problémák az etnicitás elemzésében. Regio. 1996. 7. évf. 1. sz. 3-25. « FALUDI i.m. 199-200. 15 T. PATAKI LÁSZLÓ: Háza a Hajnal-völgyben. Nógrád, 1978. április 6.5. 16 M. LADVENICZA ILONA: A csobánkai cigányok szegkovácsolása, in: Néprajzi Értesítő 1955. 227-241. BAKÓ FERENC: A A szegkovács szövetkezetek valójában kevés állami támogatást kaptak, sokszor még helyiséget sem, és többnyire hitelek felvételével kezdték meg a működésüket. 17 A kisipari termelőszövetkezetek - a munka és az értékesítés központi megszervezése és szigorú felügyelete miatt - esetenként nem sok különbséget jelentettek a bérmunkássá váláshoz képest. A szövetkezetekbe tömörülés gyakorlatilag a büntetett munkanélküliség előli menekülést jelentette a romák számára, a hatalom pedig így próbálta ellenőrizni életvitelüket, és felszámolni az állami gazdaságon kívüli tevékenységüket. Egy szegkovács erre a következőképpen emlékezik: „Azért kellett szövetkezetet csinálni mert egyedül mán nem tudtunk dolgozni." 18 A szövetkezetek léte a kor viszonyai között azonban érdekvédelemi lehetőséget, és valamiféle önszerveződéshez is keretet adott. A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége, mely 1957 és 1961 között működött, és célként tűzte ki, hogy megteremti és megőrzi az eredeti cigány irodalmat, zenét, fennállása alatt lehetőségeihez képest segítette a negyvenes évek végén alakult cigány szegkovács kisipari szövetkezeteket, és további ktsz-ek alakítását szorgalmazta. A Szövetség főtitkára, László Mária azokban a cigány önszerveződés egy lehetséges formáját látta, s e szövetkezetek valóban lehetőséget adtak egyes cigány közösségeknek a sérelmekkel szembeni kollektív fellépésre. 19 Jellemző, hogy a szegkovács szövetkezetek amelyeket az állam a fent részletezett okok miatt kénytelen-kelletlen elismert - gyakran léptek fel a helyi roma közösségek érdekében. A panaszokból kiviláglik azonban, hogy a korabeli sajtóban követendő példaként bemutatott ktsz-ek (kisipari termelőszövetkezet) tagjait is állandó atrocitások érték, amint elhagyták azt a közeget, ahol a hatalom elismerte őket. A Rákospalotai Szegkovács Ktsz például 1959-ben egy italboltban tartott ismerkedési estet, és jóllehet beadványuk szerint a szövetkezet munkásai ott „a szocialista együttélés szabályai" szerint viselkedtek, a rendőrök a kocsmában megverték őket. Panaszos levelükben a szegkovácsok természetesen arra hivatkoztak, hogy a pártállam elismerte közösségüket és munkájukat: „Itt kell megjegyeznünk azt, hogy szövetkezetünk 1957 márciusában alakult és megalakulásával azt a célt szolgálta, melyet Pártunk és Kormányunk a tiszaigari cigányok fémművessége, in: Néprajzi Értesítő 1954. 239-258. 17 MOL P 2153 2. d. 18 B. József, Pomáz. (www.ciberom.hu) A Roma Sajtóközpont munkatársai 2001-ben és 2002-ben kerestek fel olyan romákat, akik átélték, megszenvedték ezeket az erőszakos akciókat. (A www.rroma.hu és a vele együttműködésben készült www.ciberom.hu a Roma Sajtóközpont honlapja, amely oral history-gyűjteményt és dokumentum-, ill. fotótárat is tartalmaz.) 19 MOL P 2153; Sághy Erna: Cigánypolitika Magyarországon az 1950-es, 1960-as években. Múltunk, 2008/1. sz. (273-308.) 283286. o.
