Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
KEMECSI LAJOS: Miről árulkodik egy kontóskönyv?
köszönhetően a mezőgazdasági gépgyárak működésének. Már csak kivételesen szerepel például a könyvben hanttörő vasfogas készítése, s a javítása is ritkul az évek múltával. Ez a munka volt még a 19. század közepén az egyik legfontosabb feladata a kovácsmestereknek. 14 Míg az ország kevésbé polgárosodott vidékein a két világháború között is kovácsmester által készített ekekapákat használtak a gazdák, addig Tatán a kovácsmester már csak a rendszeres karbantartását, javítását végezte ennek az eszköznek. A legrangosabb munkát a kocsik vasalása jelentette, ebből származott a jövedelem legnagyobb része. A járművek típusait is megőrizték a bejegyzések 15 , miként a vasalások arányának érzékelhető növekedését is a két világháború között. 16 Szerencsés módon a kontóskönyv alapján rekonstruálható az is, hogy mennyi idő alatt készült el egy egész kocsi vasalási munkájával a kovácsmester. 17 Természetesen ez alatt az idő alatt is végzett kisebb más jellegű munkákat. A fogatolás változatos eszközkészletét sikeresen kutathatjuk a kontóskönyv alapján. Egy példán igazolom a kontóskönyv adatainak messzire vezető hasznosítását. A bókony, a hámfa, a kisafa vasalása, árainak alakulása is fontos információ a kutatók számára. Az ökör a rúddal húzza a szekeret, a ló pedig az istráng segítségével hámfával a ferhécnél, vagy a bókonynál fogva húzza a kocsit. A hámía elnevezése körül a kutatási területen - hasonlóan szinte az egész nyelvterülethez - bizonyos zavart okoz a kisafa, kisefa név. Már Herman Ottó felfigyelt a terminológiai zavarra, s szerinte „a kisefa és változatai azonosak a hámiával, szabadon lógók, hogy a húzóistrángok ráburkolhatók legyenek". 18 K. Kovács László a Néprajzi Lexikon általa írt szócikkében pedig, indokolatlanul a bókonnyal azonosítja a kisefát. A négyes lófogatnál illetve az eke, vagy borona elé fogott lovak, véleménye szerint ezzel a „lényegében azonos" eszközzel húznak. A Magyar Táj szótárban a hámfa értelmezésénél szinonimaként szerepel a kisafa, míg a kisafa bőséges adatai - közötte észak-dunántúliak is - elsősorban a négyes lófogat első két lovának /nimfájaként tartják számon a kifejezést. Timaffy László is rokon értelmű szavakként használja a kisafát és a hámfát. 19 Az Új Magyar Tájszótárban a kisefa, kisafa jelentésének változatai között már szerepel a hatnia mellett, külön, a négyes lófogat két első lovát befogó hámfa, illetve az eketaliga vagy borona elejére kapcsolt megvasalt fa, a rajta lógó két hámfával 14 Vö. Boross 1974.109. 15 Postakocsi, nagykocsi, kiskocsi, lőcsös kocsi, nagy stráfkocsi, kis stráfkocsi, cséza, deszkás kocsi, födeles kocsi, ruganyos kocsi, 16 Pl. „hátsó saroglya uj pántokkal vasalva" 1916. Szálai József (69. o.) 17 „Bodroki Mihály 1917. július 26. új kocsi vasalással 253.60 szept. 2. átküldtem" (82. o.) 18 Herman 1914. 94. 19 Timaffy 1985.14. együtt. Az összegyűjtött adatok alaposabb elemzése után azonban kitűnik, hogy az észak-dunántúli régióból elsősorban a Mmía kifejezés változataként ismert. Az általam folytatott terepmunka során arra a következtetésre jutottam, hogy a kisafa és a hámfa elnevezés általában egymás szinonimájaként használatos. A Szigetközből ismeretes adat a hámfa bognak nevezésére. A bóg szó a bókon, bókony szócsaládba tartozik. A hajó vontatók is ismerik, a hajó, csónak bordáinak neveként. A bókony és a kisafa közötti hasonlóságra viszont alkalmanként felhívta a figyelmemet egy - egy adatközlő (pl. Szákszend, Kocs), mert véleményük szerint a kisafa, vagy kisefa némileg hosszabb és szélesebb mint az általánosan használt hámfa. Hossza 80 - 90 cm, szélessége 6-8 cm. A kisafán gyakoribb a vasalás a végeken, mint a hámfákon. A bókony, bókon a kocsi vagy a lovas szán rúdja alá erősíthető eszköz amelyre felcsatolják a hámfákat. Részeinek elnevezése egységes az Észak-Dunántúlon: bókonyfa, bókonytasni (a bókony vasalása), bókonyszeg. Kevésbé elterjedt, és minden bizonnyal újabb keletű elnevezése a mozgó ferhéc. A második világháború után készült kocsiknak mindig van ferhécük, de nem minden esetben van rajtuk bókonytartó. A legtöbb esetben kétlovas fogatnál használatos a bókony, de régebben előfordult, hogy egy lovat fogtak csak eléje, és nem volt a kocsin ferhéc. Ilyenkor kikötötték a bókonyt, s lényegében ferhécként használták. A bókony hossza 90-110 cm között változhat. A bókonyt elsősorban a nehéz kocsiknál kedvelték. A fuvaros kocsikon célszerűbb volt a bókony használata, mint a ferhécé, mert a nehéz teher alatt a jobban húzó ló megszakadna, de a bókony kiegyenlíti a húzóerő közti különbséget. A bókony és a nyakló használata összefügg. 20 A nyakló alkalmazásával a bókony mozgása miatt előadódható egyenetlen csapkodását a kocsi elejének, a lovak könynyen kiegyenlítik. A kontóskönyvben gyakorta szerepel a nyakló vasalása is a kovácsmunkák között. Nem véletlen, hogy az egyes hámfa alkalmazásának első adata 1916 végéről származik, mikor az ínséges háborús idők bekövetkeztek. 21 Szintén jellegzetes járműalkatrész az oldal merevítésére szolgáló lőcs és a rakonca. Ennek a két alkatrésznek az elterjedése is fontos jellemzője a járműkultúrának. A tatai kontóskönyv adatai alapján megállapítható, hogy a 20. század első évtizedeiben már terjedőben volt az elől rakoncás - hátul lőcsös megoldás az Észak-Dunántúlon. 22 Az egyik leggyakoribb munka a sínhúzás, kerékvasalás volt a műhelyben. Megjelennek a fédères üléssel rendelkező jármű20 Vö. Kemecsi 1998.176-177. 21 A háborúra utal egy 1915. november 20-i bejegyzés, mely szerint „1 avitt patkó katona lóra én adtam". (67.o.) 22 1916. március 29-én „2 uj rakoncza borittás és 1 uj lőcskas" (73. o.)
