Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
SPÓNER Péter: Lakatos céhek Északkelet-Magyarországon
NAGY Zoltán - SZULOVSZKY János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. Lakatos céhek Északkelet-Magyarországon SPÓNER Péter A középkori Magyarországon a vasiparos kézműves társadalom a 14-15. században jelentősen specializálódott. A kovács mesterségből számos nagy szakmai tudást igénylő iparág vált ki, mint a lakatosok és a különböző fegyverkészítő szakmák, melyek mesterei a kovácsokkal ellentétben a vas mellett rezet és ónt is használtak. Már a 15. században Kassa volt a magyarországi fegyverkészítés egyik központja. Pozsony, Nagyszombat és a felvidéki városok, mint Igló, Lőcse, Bártfa és Eperjes mellett, itt állították elő a magyar királyság hadfelszerelésének jelentős részét. Különösen fellendült a város fémipara és mindenekelőtt fegyvergyártása 1552-ben, amikor Ferdinánd kezére került a város és megszervezték a hadszertárat a hozzá tartozó műhelyekkel és a királyi ágyúöntőházat. Azonban már ezt megelőzően is Kassán működött a középkorban nemcsak a Felvidék, hanem az ország egyik legismertebb és legmagasabb színvonalú fegyverkészítő ipara. A kassai fegyvergyártás a 16-17. században élte fénykorát. Az elsősorban német származású mesterek által űzött iparág virágzását jól mutatja a specializáció magas foka és az e szakmák által alapított céhek nagy száma. A fegyvergyártó mesterségek, köztük a lakatosok, ebben a közel 300 évben számos, többségében vegyes céhet alkottak, de gyakran változó összetételben. A hagyományos középkori kézifegyverek gyártása mellett a 15. században Kassán is megjelentek a tűzfegyverek specialistái. E században a lőfegyverek gyártásával minden bizonnyal a lakatosmesterek foglalkozhattak, bár a lakatosok 1461-ből származó első céhlevelében, - mely céhet közösen hoztak létre a páncélkészítőkkel és a sarkantyúsokkal - külön tűntettek fel fegyverkovácsokat és lakatosokat. E szerint céhbe lépni kívánó lakatostól remekként megköveteltek egy jól záró, hat pántos lakatot, egy galamb lakatot és egy cseh puskát, míg a fegyverkovácstól három puska elkészítését. 8 Mint látható mindkettő készített lőfegyvert is, de a lakatosoktól már elvált egy kifejezetten fegyverkészítő specialista réteg. 1506-ban Kolben István lakatos « Szádeczky L., 1913., 220. nyert polgárjogot Kassán. 9 1510-ben a lakatosok és az asztalosok között alakult ki vita, hogy melyik céh tagjai jogosultak a puska fa alkatrészeinek, elsősorban a tusának elkészítésére. A lakatosok 1557-ben kelt céhszabályzata szerint továbbra is a sarkantyúkészítőkkel, de a páncélgyártók nélkül alkottak közös céhet, viszont már külön említik a céh tagjaiként a puskaműveseket és mellettük új mesterségként feltűntek az óragyártók. A puskakészítő mesterek száma jelentősen megemelkedett a következő évtizedekben, köszönhetően a kereslet gyors növekedésének. A puskák mellett a céh tagjai más hadieszközöket is készítettek. 1571-ben Jörg Stagger lakatosmester a hadszertár számára ún. „Schlag"-ot szállított, amely a bombáknak és gránátoknak volt a speciális fém alkatrésze. 10 A céh 16. századi jelentőségét mutatja, hogy a város védelmében, melyben minden céhnek kötelessége volt részt venni, ők külön tornyot őriztek és tartottak karban, az ún. lakatostornyot. 11 A város irányításában is aktívan részt vettek, 1660-ban például Kolosvári Gergely és Rozin Gergely lakatosok, mint a 86 tagú városi hivatalnoki kar tagjai, Kassa pénzügyeiért feleltek. 12 1561-ben az udvar Kassán hadszertárat állított fel, melynek feladata volt a felső-magyarországi végvárak hadfelszereléssel, így puskákkal való ellátása. Az igényeket jól mutatja, hogy az 1577ben készült leltár szerint a hadszertár felszereléséhez tartozott többek között 4399 szakállas puska és 967 kézipuska. 13 A növekvő kereslet hatására, közel nyolcvan évi közös működés után, 1636-ban Schirger Orbán, Mentzel János, Schwab Kristóf puskaművesek, Schmidtan Mihály puskaágycsináló és Knoll Farkas óragyártó kérte, hogy különválhassanak a magyar lakatosok céhétől. Utóbbiak 1632-ből fennmaradt jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy számuk lényegesen meghaladta a puskaművesekét, mert ez évben Óragyártó Tóbiás mellett, 17 lakatos mester írta alá a jegyzőkönyvet. A nevek alapján arra lehet következtetni, hogy míg a lakatos mesterséget el9 Ostrolucka M., 1988., 207. 10 Domokos Gy., 2001., 81. 11 Ostrolucka M., 1988., 212. 12 Ostrolucka M., 1988., 214. 13 Pálffy G., 1995., 205.
