Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
SPÓNER Péter: Lakatos céhek Északkelet-Magyarországon
sősorban magyar, addig a puskakészítést kizárólag német származású mesterek űzték. 14 A különválási kérelem egyrészt mutatja, hogy a lőfegyverkészítés a 17. század elejére külön iparággá vált, másrészt a fegyverek fa részeit egy külön specialista, a puskaágycsináló vagy esztergályos készítette. 15 Valószínű azonban, hogy annak ellenére, hogy kettéváltak a céhek, a lakatos és puskaműves mesterség között bizonyos átfedés megmaradt. Erre utal, hogy a 17. század derekáról ismert puskaműves mesterek nevei között találjuk például 1650ben Lakatgyártó Szász Jánosét. Mellette az órakészítőket ebben az évben Óragyártó János képviselte. 16 A 17. század második felében némiképp veszített jelentőségéből a kassai fegyvergyártás, csökkent az iparűzők száma, azonban a Rákócziszabadságharc éveiben ismét jelentősen fellendült az iparág, köszönhetően a fejedelem hadsereg szervezési döntéseinek. Rákóczi seregeinek ellátása érdekében három hadszertárat állíttatott fel, Érsekújváron, Munkácson és a legnagyobbat, a kedvező földrajzi adottságú Kassán. így a város ismét a hadifelszerelés gyártásának és elosztásának a központja lett. Kassa mellett az abaúji Mecenzéf is a kuruc fegyvergyártás fontos központja volt. A hadszertár számára a mecenzéfi vashámorokban nagy mennyiségben készítettek puskacsöveket, a tüzérség számára pedig Mecenzéf mellett Lőcsén és Gölnicbányán gyártottak alkatrészeket és ágyúgolyókat. 17 A szabadságharc követő évtizedekben ismét leáldozott, immár végérvényesen a kassai fegyvergyártás. Jelentőségének csökkenését mutatja, hogy a 18. században már ismét egy céhben találjuk a puskaműveseket, a lakatosokat és az órásokat. Abaúj vármegye városaira már nem jellemző a lakatos és fegyverkészítő mesterség Kassán tapasztalt magas fokú specializációja. A legtöbb esetben a lakatosok más rokon szakmákkal, elsősorban a kovácsokkal alkottak közös céheket. Ilyen volt például a Göncön 1618-ban alapított céh, melyben 1640-ben már a 22 kovács mellett 7 lakatos mester dolgozott. 18 Számuk emelkedése lehetővé tette, hogy 1648-ban önálló céhet hozzanak létre, mely a kassai lakatosok céhszabályzatát vette át. 19 A lakatos és a fegyverkészítő mesterség mind a műhelyek száma, mind az iparűzők létszáma tekintetében messze alatta maradt Zemplén vármegyében a Kassán tapasztalt szintnek. Lakatos mesterek előfordultak a megye falvaiban is, de alapvetően mezővárosi mesterség volt, nagyobb számú iparost csak Hegyalja legfejlettebb mezővárosaiban találunk és ott is csak ritkán alkottak önálló céheket. Az a fajta specializáció, mely jellemző volt Kassa vasiparára, azon belül is fegyvergyártására, 14 Tóth L., 1886., 46. 15 Kemény L., 1905., 271. 16 Kemény L., 1901., 79. V Heckenast G., 1991 .,155. 18 Szalipszki P., 2002., 95. 19 Tóth L., 1886., 40. Zemplénben csak nyomokban fedezhető fel. Legnagyobb számban Sárospatakon dolgoztak lakatosok, első említéseik a 16. századból származnak, az 1597-es összeírásban Andreas Lakatos neve szerepel, így nem véletlenül itt jött létre a megye első lakatos céhe is, 1608-ban. A pataki lakatgyártók, a puskaművesekkel együtt Kassától kértek és kaptak szabályzatot. 1613-ban ugyan a helyi tanácstól is megkapták kiváltságaikat, de a kassai anyacéh befolyására utal, hogy 1643-ban a kassai lakatosok, a kassai magistrátus segítségével megbüntették a pataki céhet a privilégiumok be nem tartása miatt, aminek pontos okát ugyan nem ismerjük, de minden bizonnyal az ügy hátterében a pataki iparosok túlzott önállósodási törekvései húzódhattak meg. A kassai anyacéh hatalmát mutatja, hogy a sárospataki lakatosok elfogadták a döntést és megfelelő kárpótlást nyújtottak. 20 A céh létszáma általában 10 fő körül mozgott a 17. század folyamán, 1631-ben például kilenc mester alkotta a céhet. A céhlevél a mesterré válás feltételeként a jelölttől egy boltra való pléh két zárral, egy szekrényre való pléh négy zárral és egy öreg forrasztott lakat elkészítését követelte meg. 21 Minden bizonnyal a sárospataki lakatosok is foglalkoztak puskák készítésével és javításával, de ennek jelentősége elmaradt a klasszikus lakatostermékek előállítása mögött, ezért a lakatos és puskaműves mesterség kevésbé különült el egymástól, mint az Kassa esetében megtörtént. A megye várait a kassai hadszertárból látták el lőfegyverekkel, ezért kisebb volt a kereslet a tűzfegyverek iránt, inkább ezek javításából származhatott számottevő bevétele a lakatosmestereknek. A céh privilégiuma a puskaművesek remekeként három különböző típusú puska elkészítését kívánta meg. A fegyverkészítő iparosok közül Zemplénben a legelterjedtebb a csiszár mesterség volt, műhelyeik nemcsak a jelentős mezővárosokban voltak megtalálhatóak, de viszonylag nagy számban fordultak elő a falvakban is. Céhalapításig azonban csak Tokajban jutottak el, ahol 1610-ben a lakatosokkal és szíjgyártókkal alkottak közös céhet. A mesterség jelentőségét mutatja, hogy már a legkorábbi zempléni limtációk is feltűntették termékeiket. Az 1621. évi árszabásban kilenc csiszár munka szerepel, köztük a különféle hüvelyek készítése és a szablyák tisztítása. 22 Szórványos emlékek maradtak fenn más fegyverkészítő mesterségekről, mint páncélkészítőkről és pajzsgyártókról, de a korabeli iratok csak ritkán említik őket és a 17. század derekára eltűntek a forrásokból. A zempléni lakatosok vagyoni és társadalmi helyzetére utal, hogy számos lakatos neve szerepel a megye nemesi összeírásaiban. Tolcsva 1632. évi Urbáriumában Lakatos Mihály taxás nemes nevét említik, a zempléni nemesek könyvében pedig Lakatos Pál nemeslevelét vezették be, melynek kiál20 Németh G, 1988., 299. 21 Román }., 1965., 76. 22 Román }., 1965., 76.
