Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)

HORVÁTH Antónia - TEREI György: Kána falu vasleletei

14. században koporsóvasalásként megjelentő tárgytípus Kánán egy évszázaddal korábban még ládához tartozott. 16. kép Az Árpád-kori falu feltárása során három nagyobb méretű vaslemezt találtunk. Anyagvastagságuk 0.2 és 0.5 cm között változik, két esetben figyelhetünk meg szegecs nyomokat, egy esetben pedig famaradványt. Pontos funkciójukat nehéz meghatározni, feltételezhetjük, hogy ládán lehettek rajta, de a nagyobb anyagvastagságú darab esetleg ajtó vasalása is lehetett. A Kánán előkerült pántok, díszvasalások két nagy csoportba oszthatóak. Az első csoportba inkább a hosszúkás, legtöbbször egyszerűbbnek tűnő, szeglyukkal ellátott, vagy szegeccsel megerősített darabok kerültek. A második csoportba főként a négyzetes szegecsekkel ellátott darabokat, és a díszvasalásokat tettük. Nagyrészük mindenképpen ládákhoz vagy koporsókhoz köthetők. A levélszerűen végződő vasalások (pl. 16 kép 8.) közvetlen párhuzamaként határozhatjuk meg a Cegléd-Madarászhalmon talált hasonló példányokat. (MÜLLER 1975, 68.) A bemutatott példányok között szereplő meghajlított darabok esetében a funkció egyértelműnek tűnik, a láda farészeit fogta össze. A zsanér szerűen kialakított típusok láda ajtajához tartozhattak. Bejárati ajtóhoz kis méretük miatt nem köthetjük. Felmerül a kérdés, hogy a későközépkorban használatos vasalással rendelkező tárgyakról (pl.: szekér, ajtó, ablak) milyen mennyiségben beszélhetünk egy 12-13. századi faluban, illetve ilyen töredékekből lehetséges-e a pontos funkció-meghatározás. A vaskések mellett a másik olyan tárgytípus a szög, mely darabjai nagy számban képviseltetik magukat. Összefoglaló munka sosem készült az Árpádkori objektumokból előkerülő vasszögekről, bár a különböző faépítményekre, vagy tetőszerkezetre sokszor csak ebből a tárgytípusból tudunk következtetni. A Kánáról előkerült vasszögek legnagyobb része az ún. "babapiskóta fejű" szög. A négyzetes, illetve a kör alakú fejek csak kis százalékban fordulnak elő. Hosszuk általában 5-7 cm, de ez nem mindig valós adat, mert a végük gyakran töredékes. Megfigyelhető a szög végének esetenkénti visszahajlítása, elkalapálása. Érdekesebb azonban a szögek előkerülési helyéről szólni. Gödrökből, árkokból került elő, ezeket szemétként dobták ki. Más részük azonban a templom omlásrétegéből, illetve házak betöltéséből való. Ezeket nagy valószínűséggel köthetjük a templom tetőzetéhez, illetve a földbe mélyített házak fából készült részeinek összeerősítéséhez. Néhány szög került elő babonás célból fejjel lefelé fordított edényből is, ahol a tű és a vaskés mellett a szúró vagy éles tárgy szerepét töltötte be. (TEREI 2005, 41.) Ez a babonás szokás ismert az Árpád-kori falukatatásban, az edényekbe rakott tárgyakhoz hasonlóan. (WOLF 1993., PÖLÖS 2001.) Az ácskapcsok, iszkábaszegek, kisebb százalékban hulladékként gödrökből kerültek elő. Többségüket azonban feltételezhető helyükön, illetve annak pusztulási rétegében találtuk meg. A templom omlásrétegében találtakat a tetőszerkezet rögzítésénél használhatták, a házakban levők valószínűleg a szerkezet farészeinek összeerősítésére szolgálhattak. A sírokban koporsókapcsok voltak, ebből találtuk a legtöbbet. A miskolci konferencia előtt Kánán kovácsműhely meglétéről eltérő vélemények alakultak ki. Vasolvasztó kemence számos helyen került elő Magyarországon, de olyan műhelyt, amely minden kétséget kizáróan bizonyítaná, hogy vasművességgel foglalkoztak még nem tártak fel. Bizonyítékként a műhelyből előkerülő szerszámokra gondolunk, melynek meglétére kevés esély van a vas nagy értéke miatt, ha sérült is, újrafelhasználták, esetleg ilyen szerszámok depóleletekből kerülhettek elő. A konferencián sok olyan példát, felvetést