Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
HORVÁTH Antónia - TEREI György: Kána falu vasleletei
figyelmet arra, hogy egysarkos kések gyakori élezés után kétsarkosnak tűnhetnek (MÜLLER 1982, 517), erre is találtunk példát anyagunkban (2. kép 6., 9.). A kánán előkerült baltás darabok között megtalálhatjuk a Vincze István- féle, a tokajhegyaljai 6 és a zalavidéki 7 típus közötti átmenetet képező darabot (2. kép 4.) (VINCZE 1957, 74), melynek párhuzamát a néprajzi anyagban a burgundiai metszőkésekben fedezhetjük fel 8 (VINCZE 1957, 96). A többi baltás eszközünk a Müller szerinti felosztásban az egysarkosak csoportjába tartozik, melynek elterjedési területe Északkelet-Magyarország, legkorábbi darabját a 11-12. századra datálják 9 . A középkorra a baltás szőlőmetszőkések a jellemzőek, 10 a ritkábban előforduló balta nélkülieket a német bevándorlókhoz kötötte Müller, elterjedésüket a török hódoltság megszűnése utánra tette. Ezeket vesszővágásra is használhatták (MÜLLER 1982, 524). Vincze felosztásában a budai, német eredetű típusra 11 hasonlítanak legjobban formailag a kánai darabok (VINCZE 1957, 84-87). Megemlítendő még, hogy a közeli apátsághoz tartozó okleveles adatok közül számos kapcsolódik a szőlőtermeléshez (H. GYÜRKY 1996, 21, 24). Arra nincs bizonyíték, hogy az apátság szőlőit a falu lakossága művelte volna, de a közelség és az előkerülő eszközök nagy száma miatt nem elképzelhetetlen. Nagy számban találtunk sarlókat Kánán (3. kép 7-16.). A 24 darabból egy ép sem volt. Fele-fele arányban vannak nyak és penge, és csak penge töredékek. Valamennyi íves sarló, 12 tehát a nyélhez visszatörve csatlakozik a penge. Korrodáltságuk miatt csak egy esetben tudtunk fogazásra utaló egyértelmű jelet megfigyelni (3. kép 10), de valószínűleg többnél is ilyen lehetett, mivel az Árpádkorban a sarlók többsége már fogazott volt (MÜLLER 1982, 471) 13 . Sarlóvégeink hegyesek, félkörívesen záródók, két esetben keresztbe kalapáltak (3. kép 8-9), egy esetben pedig a hegy kissé megvastagodik keresztben. A keresztbe kalapálás megakadályozta, hogy a hegy a földbe szűrődjön. Sarlóink között két olyan darab volt csak, melynek nyaka 6 Legfejlettebb forma, elterjedt a névadó helyen kívül az egész Nagyalföldön és a Dél- Dunántúlon is (VINCZE 1957,75-77). 7 A Balaton északi partvidékén, Veszprém és Fejér megye déli részén terjedt el (VINCZE 1957, 78). 8 Közvetítésüket középkori francia szerzetesekhez köti (VINCZE 1957, 96). 9 Vinczére hivatkozva ebben a típusban találja bizonyítékát ÉKmagyarországi szőlőművelésünk keleti eredetének, és annak a honfoglalók általi meghonosításának (MÜLLER 1982, 525). 10 Elképzelhető, hogy ezeket a darabokat vesszővágásra, irtásra használhatták. 11 Buda és Mór környékén terjedt el (VINCZE 1957, 87). 12 A sarlók alapvető osztályozását Steensberg végezte el (Steensberg nyomán MÜLLER 1982, 471), avar kori sarlók kapcsán Erdélyi I. a penge és a nyél viszonyát vizsgálva kísérelt meg újabb csoportosítást (ERDÉLYI 1975). 13 A fogazott sarlóval magasabb tarlót hagytak, mert a kalász közelében fűrészelték el a szárat, a sima élűvel a földhöz közel csapták le a szárat (MÜLLER 1982,471-472). derékszögben csatlakozott a nyéltüskéhez, ez a típus a késő középkorban is használatban maradt (MÜLLER 1982, 482). Tompaszögben hátratörő nyakú sarlóink közül négy nyitottabb, míg három erősen előre törő pengéjű. 3. kép Kánáról három darab (3. kép 1-2.), kaszának vélhető tárgy került elő. Az egyik eszközt ormóval erősítették meg (3. kép 2.). Kilenc darab kaszakarikát is találtunk (3. kép 3.- 6.), mellyel a pengét a nyélre erősítették, ez utóbbi lelet kapcsán gondolhatunk arra is, hogy a szőlőmetsző kések és sarlók nyelét fogatták az eszközhöz vele. Magyarországon a hosszúkaszák használata a 14. században kezdődött el szláv közvetítéssel, és a 14-15. században vált általánossá használatuk, ezért mindenképpen egy korai megjelenéssel számolhatunk, hiszen itt a 12-13. századi faluból kerültek elő ezek a leletek 14 . Egyéb vágóeszközök közé soroltuk azokat a tárgyakat, melyek nyéltüskések, pengéjük szélesebb, vagy íveltebb, mint a késeké. Megtalálható egy vesszővágó, ágvágó közöttük. Müller Róbert hasonló formájú eszközöket előrehajló pengéjű késnek határozott meg, melyet vessző és szőlőszedő eszközként már a vaskortól használtak (MÜLLER 1982, 507-508). Ezt a darabot leginkább vesszőszedésre használhatták, mivel hosszú, viszonylag keskeny pengéjű. 14 Hosszú kaszára párhuzamot a Hejőkeresztúr-Vizekközén előkerült darabban látunk az Árpád-korból (WOLF 1997, 196, 23. kép)
