Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA Balassi Bálint barátsága Batthyány Boldizsárral és fiával, Ferenccel
hogy örülhessünk néki. Ha Nagyságod akaratjából míelte, értem az okát. tudniillik, hogy avval híjon, mint egy kiáltóval Nagyságod Újvárba, de még avval Nagyságod arra nem vészen. Nagyságod elmente után jutottak vala valami új versek elmémre, Poszedarszkynak adtam. Nagyságod kérje el tőle. Nem rosszak bizony, azmint én gondolom. Ha Nagyságod az gyű rőt Fulviának megküldené, bizony oly verseket küldhetnek, hogy az stalmaster leányának is (ha értené ám) megímelyednék az gyomra belé miatta! Új hírt semmit Nagyságodnak nem írhatok, olyat, ki öröm vagy bánat lehetne, hanem csak ezt, ha megírom, hogy az én roh lovamot és fakó lovamot én tizenkétszáz forinton adám el egy német úrnak. Kétszázát ugyan itt megadd benne, az ezerét otthon adja meg házamnál, mert oda jű az lovakért vélem. &c. Mihent ott megadja az árát, ottan Érdélbe megyek enmagam is lovat venni esmét az pénzzel. És az vén cigánkínt csak cseréléssel élek ezután, mert látom, hogy a jó királnak nem kellek. &c. Isten éltesse Nagyságodot, &c. s minden dolgodba adjon jó véget! írtam Pozsomban, 21. Mártii Anno 93- Nagyságod jóakaró szolgája amíg él a Balassy Bálintb LBDG"™ A levélben említett közvetítő, Poszeclarszky személye is rejt magában érdekességet. A Posedarskiak a horvát tengerparton fekvő Krbava és Posedarje urai voltak, s Rómából származtatták magukat, s ezért a Torquatus nevet is használták. Ezen a családnéven ismert Martin Posedarski ( 15??—1601 ) nevű dalmát gróf, aki Ledenice várának kapitánya és 1596-tól a velenceiek ellen kalózként harcoló zenggi uszkókok hajósvezére volt az Adrián. 59 Batthyány Ferenc 1590-ben, az Istvánffy által említett velencei utazása során, a dalmát tengerparton ismerkedhetett meg Posedarskival. Rokoni körben nem volt szokatlan dolog akkoriban a más feleségének gyűrűt küldeni. Megesett, hogy maga a férj adta át az ajándékot, miként Thurzó György (1567-1616), aki nagybátyja, Zrínyi György (1549-1603) ajándékát 1596 márciusában e sorok kíséretében küldte el feleségének, Czobor Erzsébetnek (1572-1626): „Zrínyi György urambátyám volt ma ebéden nálam, én általam szolgalatjait ajánlja, és ím, egy igen szép rubint gyűrőt küldött énáltalam. Viseld, éri édes szívem, nagy jó egészséggel sok esztendeig.' 60 Valószínű tehát, hogy a rejtélyes Fulvia Batthyány Ferenc rokona volt, aki legálisan átadhatta neki a gyűrűt egy titkos üzenettel. Balassi jól ismerte a kortárs históriás énekeket, így Tims és Gisippus barátságának történetét is, amelyet egy Boccaccio novella alapján, 1577-ben, Désen írt Szegedi Veres Gáspár.' 11 A történet szerint, Gisippus éjszakánként átengedte a szerelembe belebetegedő barátjának, Titusnak, a saját feleségét. Tims a sötétben saját gyűrííjét húzta a mit sem sejtő asszony ujjára. Végül az asszony tudta és beleegyezése nélkül zajló, furcsa kapcsolatot legalizálták. Titus cserében a saját húgát, Fulviát adta barátjához.: Egy szép buga is az Titusnak vala, Kinek, neve Fulvia asszony vala, Feleségül társának adta vala. Kivel nagy sok jószágot adott vala. A levélben említett „Stallmeister", azaz a királyi főlovászmester - Agazonum Regalium Magister- serdülő leánya után az ifjú barát vágyakozott, 62 a titokzatos, Fulvia álnévvel illetett asszony pedig, Balassi utolsó nagy szerelme volt. Balassi, mintegy a költészet gyakorlati hasznát demonstrálva, alkut kínált Batthyány Ferencnek, azt ígérve, hogy a közbenjárásért cserében, bájital gyanánt ható, szerelemre gerjesztő verseket fog küldeni. 1587-ben saját termésű borát ajánlotta hasonló csereértékként. Melith Istvánnak: „De ha Kegyelmed az fus Regín mot Zsomborban nékem,, vagy az asszonyembernek szerzi, az asszonyember éltéig, és az ő holta után successorinak tíz esztendeig, az másik száz hordó borért az szőlő felét, hát bort olyat adok Kegyelmednek, kiket mentől jobbnak fog Kegyelmed embere esmérni Palakon és itt Zomboron. " bBatthyány Ferenc, tíz esztendővel később, majdani feleségével levelezve, ténylegesen udvarlás céljára használta fel Balassi verseit, méghozzá, ha a létrejött házasság annak tekinthető, teljes sikerrel. 64 Közös barátjuk Enyingi Török István (1564-1618) Pápáról küldött levelet 1593. július 3-án Batthyány Ferenchez, amelyben. Koltai András véleménye szerint, a prágai Stallmeister leányára, talán Albrecht Fürstenberg Mária nevű (1579-1608) 14 éves leányára célozgat 65 , valamint Balassi Bálint Pozsonyból küldött levelét továbbítja: „Nagyságos Batticinyi Ferenc uramnak, nékem mindenkoron jóakaró, bizodalmas uramnak, barátomnak adassék. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, mint jóakaró, bizodalmas uramnak, barátomnak. Istentől kegyelmednek mindazokat az jókat kívánom megadatni, azkiket kegyelmed Istentől kíván. Hála Istennek, én is tegnap késén estve jövék haza Posonbóljó egészségben. ... Ez hónak tizenhatodik napján, avagy tizenhetedik napján Nádasdi uram, Pálfi uram Prágában indulnak császárunkhoz. Énnékem is ugyanekkor el kelletik mennem vélek Prágában, Ha kegyelmed mit parancsol általam az prágai szép cseh leányoknak? ... ím. Balassi Bálint uram küldött kegyelmednek, egy levelet, kit. ím, írtam Pápán 3- Julii Anno 1593- Kegyelmednek, jóakaró szolgája s barátja szolgál kegyelmednek. Thörök István Enyingi manu propria. " A Török István által említett levelet Balassi ugyancsak Pozsonyban írta Batthyány Ferencnek, 1593- július 1-jei dátummal. Ebben ismét emlegeti a rejtélyes Fulviának küldött gyűrűt: ..Tekintetes Nagyságos vitézlő úrfi, nekem Nagyságos uram, szolgálatomot ajánlom Nagyságodnak mint uramnak. Továbbá ez minapiban hozta vala Nagyságodnak levelét kezemhez egy katona, ki Széchy Tamás uramhoz ment Fényiekére. Ériettem belőle az Nagyságod hozzám való jó aka raját s azt is, azmit az gyűrő felől írt Nagyságod. Én Nagyságodnak mind az jóakaratot, s mind az gyűrőt megszolgálom, mint uramnak; de az gyűrű felől Nagyságod semmit ne szorgalmaskodjék, mert jó őrizetben vagyon, ha Nagyságod kezében vagyon. Nagyságodnál én mindenkor megtalálom., valamikor kelletik. Hírt Nagyságodnak egyebet nem írhatok, hanem az lengyel királ húgát az er déli vajda vette el. Engem penig az jó királ az nemzetemnek s magamnak is jó szolgcüatjáéri, sok költségééri, ím, csigává tészen, mert sohonnai vagyok és ez egy laké)helyem is elkélvén tőlem, csigává kell lennem, hátamon lészen házam: Amely jámbor csigát kíván, bár ne kapálja az szőlők tövét érte, hanem egyék én bennem ezután, mert én inné-tová csiga leszek. írja Nagyságod, hogy Nagyságod is níha-níha; mi es ide gyakorta, de tokítva. Ha az Kegyelmes Isten éltet, az ősszel megkeresem Nagyságodot. írtam 1. julii
