Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA Balassi Bálint barátsága Batthyány Boldizsárral és fiával, Ferenccel
Pozsomba Ao 93- Isten éltesse Nagyságodot Nagyságod szolgája Balassy Bálint LBDG Nagyságos úrnak Batyány Ferenc uramnak nekem uramnak adassék, "'" 1593 júliusában apácaszöktetéssel is meggyanúsították Balassit. Kaszaházi Joó János királyi személynök Pálffy Miklósnak Pozsonyból, 1593- július 24-én írt levelének egy részlete szól erről: „Hírem semmi nincsen, Az víz sok kárt tett. Nagyszombatban az kalastromból öt apáca szökött volt ki, négyet megfogtak, az ötödik, elszaladod. Azt mondják, hogy Balassi Bálint uram dolga, mert az inaséit is megfogták. Az kalastromot meggyújtották volt az elszökéskor, de esmeg megótották, mast is mind ott az város környül lakik Bálint uram, és az várost igen fenyegeti, ha az inast néki ki nem adják. Láttam és olvastam az levelét, kit az városnak írt volt. Nem jó, hogy meg nem szűnik az gonosztételtűi már. " 67 Az apácák szökéséhez Balassinak aligha volt vajmi köze is, csupán rossz híre, és az arrafelé őgyelgő szolgája miatt gyanúsíthatták meg. Az elfogott inas valószínűleg a március 21-én kelt levélben említett, Galenus-szabású szolga, az agg Márkus lehetett. Vélhetőleg a korábbi levélben említett, s a dalmát Posedarskinak átadott „új versek" kerültek elő egy ív papiroson, Stoll Béla felfedezéseként, 1952-ben, a Batthyány család körmendi levéltárából. A költő saját kezével írta le öt egystrófás versét, közülük a három középsőt ismert verseiből emelte ki, némi változtatással. Az első vers csupán ezen a papírlapon szerepel, s nem tudni, hogy honnan való, s mikor íródhatott; az. utolsót viszont bizonnyal akkor, 1593-ban szerezhette: Az erdéli asszony kezéről Ha szinte érdemem nincs is ana nékem, hogy ő engem szeressen. Csak. áldott kezével, mint szép ereklyével, engem, mint kórt, illessen, Legyek férge rabja, bátor ne szolgálja, csak szinte el ne vessen! Az maga elméjének gyors voltéiról az szerelem miatt Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre, sok új vers, mint sok hangya. Arra, mert szűvemben gerjedez szüntelen szerelmed tüzes lángja. Szózatod búm verő vigasságtételnek gyönyörű édes hangja. Az Célia bánatjárói Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll, fejét földhöz bocsátja, Célia szép feje úgy áll lefiggesztve, mert vagyon nagy bánatja, Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve, vagy mint tavasz harmatja. Bánja, hogy hajnalban kell az szerelmeseiéi! elmenni Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad, reggel, hogy elmúlt éjfél, Újul zöld bokor is, de nékem akkor is dolgom csak gond, bú, veszel. Fulviáról Lettovábh Júliát, s letinkább Céliát ez ideig szerettem. Attól keservesen s ettcJl szerelmesen vígan már búcsút vettem, Most Fulvia éget, ki ér bennem véget, mert tüzén meggerjedtem. Frre az. újabban Sajátkezű versfüzérnek elnevezett kis versciklusra akár úgy is tekinthetünk, mint Balassi költészetének esszenciájára. Az epigrammatikus tömörségű strófák kis remekművek. Az első versben a kegyosztó erdélyi asszony kezének érintéséért szolgálatra, sőt rabságra kész. költő az udvari szerelem summázatát írta meg; a másodikban a szerelem szerepel a költői ihlet forrásaként; a harmadikban a Mária-siralmak é)ta ábrázolt, még a fájdalmon és a könnyeken is átütő asszonyi szépséget csodálhatjuk; a negyedikben a természet gyönyörű hajnali újulása vet véget a titkos szerelmi együttlétnek: az ötödikben pedig, mint egy miniatűr önéletrajzban, a legtovább, a leginkább és az épp akkor szeretett asszonyról: íuliáról, Céliáról és Fulviáról vall a költő.'* í 7 -d Mffy V* 2 * 7 £&*$^<0 ' "~ M / i- BÀI^K 4LÄ <V^''' v/ ^~ w ^' Hajnalban szépülnek, fák, virágok, füvek, harmaton ha nap felkél. 7. kép. (XIV. tábla 1. kép) Balassi Bálint saját kezű versfüzére
