Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - HORVÁTH SÁNDOR A Batthyányak és a horvátok
Volt olyan újonnan alapított település, amely hamarosan megszűnt: 1560-ban tizennégy horvát telepes alapította meg Domborut - másként: Polyanic, ma: Podler, Ausztria. A település l601-ben még létezett, de az 1634-es urbáriumban csak majorként szerepelt. Batthyány Ádám 1648-ban megszüntette a majort és ismét falut alapított, s az új betelepülőknek „oláh szabadságot" adott. 51 A nyugat-magyarországi birtokosokat a XVI. század elején felvirágzó agrárkonjunktúra is ösztönözte, hogy minél több munkás kéz serénykedjen a kezük alatt. így nemcsak a puszta vagy pusztásodó falvakat népesítették be újra a horvátokkal, hanem új településeket is alapítottak. Például a Németújvárhoz - Güssing, Ausztria - tartozó Krottendorfot - horvátul: Zablje Selo -, továbbá Steingrabent - horvátul: Bojane, korabeli formában: Bonya, illetve magyarul: Warallya -, Eisenhüttl-t - horvátul: Jezero -, Rehgrabent - horvátul: Prascevo, korabeli formában: Prascha -, amelyet 1576-ban Werhowyna néven említenek. A háborús pusztítások elérték Vas megyét is, s ennek, meg a gyakori járványoknak - különösen a pestisnek - volt a következménye több település teljes vagy részleges pusztásodása. 52 Egyes kutatók katonapolitikai okokat is látni véltek a horvátok nyugat-magyarországi letepítésével kapcsolatban: szerintük az Isztriától a Dél-Morvaországig terjedő vonal egyfajta belső határőrvidéket képezett, de ez kevéssé valószínű. 53 Említettük már a nyugat-magyarországi belső migrációt, amely egészen a XVII. század közepéig észlelhető volt. Figyelemre méltó, hogy míg a családok összességének a száma 1576 és I634 között egyenletesen emelkedő tendenciát mutat, a horvát falvakban e szám kissé csökken, a magyar lakosságnál stagnál, vagy kissé emelkedik, a németeknél viszont az átlagot meghaladó mértékben emelkedik - írja Zimányi. 1648ban a horvát családok száma is nő, viszont 1678 és 1697 között tovább csökken. E jelenség oka feltehetőleg abban keresendő, hogy a XVI. században bevándorolt horvátok még nem gyökeresedtek meg annyira, mint az évszázadok óta itt élő német és magyar lakosság: sokkal könnyebben feladták telkeiket és továbbvándoroltak. 5 ' Egyes esetekben például szakma tanulása, házasodás vagy más ok miatt távoztak, mint például azok, akiket 1624-ben összeírtak a vasi Batthyány uradalmakban. Például Csatárról: „... Leuchicz luan; Vi bele uolt, Chiepregere házasodott, ott Uarga. Rimlian János: V2 hele uolt, iffiu Legeni, Chiepregen uarga miuet tanul, Deuet Gergeli- söllier uolt, Apátiban lakik. Gerentser Marton: V2 hele uolt, Szombathelen uarga miuet tanul ...'Narda: '... Chierenchicz András-. Vi hele uolth, Uepre házasodott, ott lakik az Varasban. Klesicz luan: V2 hele uolth, az ottezeuel edgiütt Giörött uarga miuet tanulnak mind ketten. Talass Geörgi- 1/1 hele uolth, Papara ment uolt szolgalnij, ott megházasodott, mastis ott lakik ... Negouanicz Tamás: V2 hele uolt; ez Balatom mellett szolgalnj ualahol, de nem tudgiak hol ...", 55 Élet az új hazában A csatári jobbágyok - összesen negyvenötén, s vezetéknevük alapján többnyire horvátok - l6l3-ban nem fogadták el azt a hegymestert, Pivárt, akit az úr, Batthyány nevezett ki, hanem a régi jogszokásra hivatkozva az általuk Szent György napkor megválasztott bírót, Tót Jánost kérik a földesúr által is elfogadni. Engedetlenségükért egyenként 20 forint pénzbírságra ítélte őket az úriszék. 56 Bethlen Gábor 1620. évi hadjárata során elszenvedett károkról készített jegyzékekből kitűnik, hogy a horvátoknál gyakran volt állatbőr. Ők ugyanis több állatot, például sertést tartottak, „az állatok eladásából, állatbőrből, tejtermékekből, méhekből jelentős jövedelmük lehetett" - mint a pónici - ma: Punitz, Ausztria - Jugovitzoknak. 5 " A Batthyány birtokokon nemcsak katonákat, hajdúkat telepítettek le, hanem a földesúr több jobbágyot is szabaddá tett annak fejében, hogy azok katonáskodni voltak kötelesek. Az 1646-os körmendi urbáriumban az uradalmi központhoz tartozó falvakat is összeírták: Berkifalu, Nádalja, Harasztifalu e falvak közül azok, amelyekben jelentős számban éltek horvátok. „E lakosok még kötelesek voltak szokványos földesúri szolgáltatásokat teljesíteni, de mind az oppidumban, mind pedig a falvakban sok név mellé odaírták a 'katona' vagy 'hajdú' megjelölést'™ - írja Zimányi Vera. A török háborúk megszűntével e hajdúk szerepe megváltozott, s elsősorban a földesúr látogatásakor kellett nekik „parádézniuk". Ugyanakkor a parasztok 1760-as évekbeli forrongásai alkalmával a földesúr felhasználta őket a lázadások leverésére, hiszen a kiváltságaik - bármily csekély mértékben is tértek el a jobbágyokétól - mégis elkülönítették őket azoktól. E horvátok a jelek szerint gyorsan otthonukká fogadták új hazájukat: például vegyes házasságokat kötöttek. Ha feltételezzük, hogy Varga Miklós néven nem horvát kötött házasságot egy Zrinyovácz-lánnyal, akkor az 1641. március 7-én Szalónakon felvett úriszéki perben, amelyben a Nardán lakozó Varga Mikléxsné a Csatáron elhunyt Zrinyovácz Miklós, azaz a bátyja után keresi örökségét, egy ilyen vegyes házasságra utal. 59 Sok horvát fiú ment papnak ebben az időben. Különösen a XVI-XVII. században, de még a XVIII. század elején is túlsúlyban voltak a horvát származású papok a győri egyházmegyében, illetőleg elsősorban annak nyugati részében. Sokan nem horvátok lakta településeken szolgáltak. Fazekas István a Győri Egyházmegye katolikus alsópapságáról szóló tanulmányában megállapítja: „A horvátok száma akkor bizonyul különösen magasnak, ha az egyházmegye lakosságán belüli arányukat is ismerjük. ...A XVIII. század végén az egyházmegye lakossága kb. 240-260 ezer fő, ezen belül a horvátok száma mintegy 30 000, azaz lényegében a népesség 1/8-a adja a papság közel felét. ...a horvátok több mint 90%a származik az egyházmegye területéről. A többi Horvátországból illetve Ausztriából érkezett. A horvátok magas arányát régi hazájukból magukkal hozott mély vallásosságuk magyarázza. A reformáció alig érintette meg őket, a katolikus papság mindvégig megőrizte náluk társadalmi presztízsét. A sanyarúbb körülmények között élő borválságból a kiemelkedés lehetőségét biztosította a család számára, ha valaki a papi hivatást választotta. ... Előnyükre szolgál, hogy közülük többen beszéltek a horváton túl magyarul vagy németül. ' 60 E papok a szeminárium előtt elsősorban az egyházmegye jezsuita gimnáziumaiban tanultak.
