Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - MENTÉNYI KLÁRA A körmendi Batthyány kastély helyszíni kutatásainak eddigi eredményei
csatlakozott. 18 Az írott források szerint a földszinti helyiségek egyikében azonban továbbra is gabonát tároltak, mellette pedig a sütőház - pékség - működött. 19 Ugyanitt, az udvari oldalon talált falazat-maradványok még korábbiaknak bizonyultak az alattuk lévő pincéknél. Ezek jelenléte arra utal, hogy az I6l8-l6l9-es építkezések idején esetleg megtartották az akkor még fennálló gabonatároló épületek körítőfalainak egy részét. Az is nyilvánvaló, hogy az újonnan kialakított keleti szárny dél felől hosszabb volt a mainál. Mindenesetre ezt valószínűsíti az újabb déli szárny szélső keleti helyiségének nyugati falában feltárt, hasonló anyagú és korú falcsonk, amely egy keskenyebb folyosó déli végfalához tartozhatott. Nem lehetetlen, hogy erről a folyosóról, a már említett széles lejáraton át közelítették meg a pincéket, s ugyanide lokalizálható az a talán kelet felől fölfelé induló falépcső is, amely a pinceboltozatok nyugati szakasza fölött, a hátrahúzott földszinti és emeleti udvari homlokzatok előtt végigfutó, és a későbbi forrásokban említett, fából készült tornácra vezetett. Erről a kétszintes folyosóról lehetett bemenni a helyiségekbe, nem csupán a bizonyára alacsonyabb belmagasságú és gerendavázas födémmel fedett földszinti terekbe, hanem a leltárakban sokszor szereplő ún. öreg palotába is, amely a teljes keleti szárnyat elfoglalta, s valójában a reprezentatív emeleti nagytermet jelentette. 1621-ben újabb harcok, 1647-ben pedig az épület megrongálódása indokoltak kisebb javítási munkákatokat. 20 Az I652. évi tűzvészben a vár, elsősorban a kaputorony és a nyugati lakószárny megrongákklott, tetőzete leégett. 1653-1657 között Batthyány Ádám nagyobb mértékű építkezésbe kezdett, amikor is a javításokon túl emeletesre bővítették a déli helyiségsort, továbbá átalakították a néhány évtizede elkészült keleti szárnyat. Koppány Tibor feltételezi, hogy mintaképként az elsősorban Bécsben dolgozó építész: Filiberto Lucchese jó tíz évvel korábbi, Körmendre készített tervrajza és modellje szolgálhatott. 21 1653-ból fennmaradt egy szerződés, amelyet a vár birtokosa minden bizonnyal Carlo della Torre építőmesterrel kötött. 22 A munkálatokat a lakóterek és a kaputorony helyreállításával kezdték a nyugati oldalon. Különösen érdekes az a tény, hogy az írott források szerint 1654-ben és 1655-ben - a helyi illetve a németújvári gerencsér által - elkészített zöld mázas kályhák csempéinek töredékeit azonosítani lehetett azokkal a részben figurális darabokkal, amelyek az I. emelet boltozatfeltöltései fölött kerültek elő. 23 A keleti szárny udvari oldalán a kétszintes fa tornác helyett - bizonyára tűzvédelmi okokból - téglából falazott folyosót emeltek. 24 Mivel a homlokzatok kutatása még nem történt meg, 25 továbbá a földszinti, több részre osztott helyiség vizsgálatát a beépített kazán miatt szintén nem tudtuk elvégezni, csupán az 1960-as évek homlokzat-helyreállításáról készült fényképfelvétel, 26 valamint leginkább az egykori I. emeleti árkádívek záradékának a II. emelet terébe benyúló maradványai voltak segítségünkre abban, hogy hipotetikusan bejelöljük az emeletes tornác pilléreinek helyét. A földszint déli végében nem volt nyitott árkád, a XVII. század elejénél korábbi falazatok jelenléte arra utal, hogy itt csak zárt felület képzelhető el. A homlokzatok, de különösen az I. emelet ismeretének hiányában egyelőre nem tudjuk, hogyan működtek tovább a boltozott pincék, és milyen mértékben érintette az átépítés a fölöttük lévő további két szintet. Sajnos az ekkor bizonyára emeletessé kiépített déli szárny tanulmányozásáról végképp le kell mondanunk, de ma még az sem világos, hogy mit gondoljunk a nyugati szárny udvari homlokzata előtt feltételezett folyosóról. Az írott források szerint, 27 és a korszakban szokásos megoldások alapján ilyen az egyes emeleti szobák megközelítésére szolgáló - tornác itt is volt, sőt feltehetően a déli oldalon szintén. Ha eddig fa folyosón közlekedtek, a keleti szárnyéhoz hasonlóan - a tűzvész után - ezeket is indokolt lehetett átépíteni. A fennmaradt nyugati szárny előtt ennek ma semmilyen nyoma nincs, egy esetleges régészeti feltárás azonban napvilágra hozhatja. Ehhez az építési periódushoz kapcsoljuk a II. emelet akkor még beépítetlen, védműként szolgáló külső falazatainak néhány nyílását, így mindenekelőtt a délkeleti saroktorony második periódusú, keskeny lőrését, valamint a keleti körítőfalban nyitott, kisméretű, négyszögletes formájú lőrést. Az erre az építkezésre jellemző, jellegzetes világosbarna színű, mészrögös habarcs jelenléte mutatja, hogy a nyugati szárny földszintjén ekkor két új nyílást, áthidalóik magasságából következtetve egy ajtót és egy ablakot hoztak létre. A barokk kastély A Rákóczi szabadságharc idején a vár és a város jelentősebb mértékben megrongálódhatott, legalábbis enől szól Bél Mátyás 1740 körül írt tudósítása. 28 Az újjáépítés Batthyány II. Ádám özvegye, Strattmann Eleonóra nevéhez fűződik. A helyszíni kutatás mai állása szerint úgy véljük, hogy ez az írott forrásokkal egyelőre sajnos kevéssé rendelkező építései periódus 29 jelentősebb volt, mint korábban gondolni lehetett. Feltételezhetően ekkor, 1712-1717 között jött létre ugyanis a mai északi szárny. Arra, hogy korábban ezen az oldalon állt-e valamilyen objektum, egyelőre nem tudunk válaszolni, ehhez még további kutatásra és ásatásra van szükség. Mint már említettük, az egyik itteni helyiség árkában előkerült ugyan egy valamikori pincéhez tartozó boltozat részlete, ennek kibontása azonban még hátra van, s így egyelőre datálására nem vállalkozhatunk. A földszint déli falában, befalazott állapotban sikerült megtalálni egy ehhez a korszakhoz tartozó ablakot, valamint egy kosáríves nyílás szintén befalazott záradékát. Amikor ez utóbbi, keleti részen újabb, keskeny tereket létrehozó válaszfal készült, az I6l8-l6l9-ben épült középpilléres pinceboltozat északi szakaszát már elbontották. Mivel azonban a kosáríves nyílás az elbontott boltozat záradékmagasságához igazodott, s így az északi szárny nyugatra eső tereihez képest jóval mélyebben helyezkedett el, feltételezhető, hogy még a keleti szárny pincéivel élt együtt. Minden valószínűség szerint itt, az északi és a keleti szárny csatlakozásánál a pincék megközelítésére szolgáló lépcsőket alakítottak ki. Helyükön később csehsüveg boltozatos helyiségeket hoztak létre, de a lépcsők még egy, a XIX. század közepe előtt készült alaprajzon is láthatók (5. kép). 3 " A tégla rakásmódja, a falvastagságok és az építőanyag, de különösen a mészszemcsés, barna habarcs alapján feltételezzük, hogy az általunk ismert, mai északi szárny egy ütemben
