Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - MENTÉNYI KLÁRA A körmendi Batthyány kastély helyszíni kutatásainak eddigi eredményei
Ma még kérdéses viszont, hogy - a fent említett korai lajstromok idején - milyen további épületrészek álltak a körítőfalakon belül. Mivel a leltárba vett ingóságokat tartalmazó helyiségek száma semmiképpen sem fér el csupán a nyugati szárnyban, Koppány Tibor ezeket előbb egyértelműen északra lokalizálta, 15 később azonban - kissé elbizonytalanodva - északon vagy délen képzelte el. 16 Építkezések a XVII. században Az első nagyobb átépítésre a Batthyány család birtokba jutását követő 1605-1606. évi ostromok és tűzvészek pusztításai után szükségessé vált javítással összefüggésben került sor. Az írott források nem adnak pontos választ arra a kérdésre, hogy a már meglévő falak és a tetők helyreállításán kívül kezdetben hol építkezett az első tulajdonos, Batthyány II. Ferenc. Tudjuk, hogy 1609-1611 között három újonnan készülő helyiség megvilágítására 8 ablakot vágtak a várfalba. 1 ^ Annak ellenére, hogy az északi szárnyban végzett kutatásaink még inkább az elején, mint a végén tartanak, gyanítjuk, hogy a szóban forgó adat nem erre az épületrészre vonatkozik. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy a klasszicista hátsó kapualjjal és lépcsőházzal ezeket a tereket később jelentős mértékben megváltoztatták. Mivel azonban az északi szárnyat létrehozó mészrögös, barnás habarcs az itteni földszinti falazatokat ugyanúgy jellemzi, mint a fölöttük lévő II. emeletieket, arra kell következtetnünk, hogy a jelenlegi északi szárny egyszerre, egy későbbi időszakban épült ki. Ellentmondhat ennek a ténynek az a nyugati oldalon feltárt, pinceboltozathoz vagy pincelejáróhoz tartozó boltív-maradvány, amelyről azonban - leletanyag híján - egyelőre sajnos semmi többet nem tudunk. Az előkerült boltív csatlakozását az oldalfalakhoz az árok északi és déli végét elvágó, legújabb kori csatornák miatt lehetetlen volt tisztázni. Logikai alapon kínálkozik tehát az a megoldás, miszerint a XVII. század elején épült új szárny inkább a déli oldalon lehetett. Ennek igazolására azonban csupán írásos források állhatnak rendelkezésre, mivel a barokk, majd klasszicista kastély alápincézett, reprezentatív traktusa felszámolt szinte minden korábbi maradványt. I6l8-l6l9-ben az egykori gabonatároló melléképületek helyén, a keleti szárnyban nagyszabású építkezésre került sor. A ma előtte, délen húzódó, későbbi helyiség északi végében ásott árok tanúsága szerint az építkezést közvetlenül megelőzte egy XVI. század végi, XVII. század eleji, gazdag kerámia-anyagot tartalmazó elplanírozás, ami talán a korábban a vár területén álló épületiek?) bontási törmelékére vonatkozhat. A szárny földszinti déli végfalának nyugati oldalán ásott árokban megfigyelhettük azt a pincelejárót, amely a mögötte északra található pincében - részben befalazva - még ma is megvan. Ez a boltozott kis pince észak felé összeköttetésben volt további pinceterekkel, ide eső falán megtaláltuk a befalazott ajtónyílást. Valószínűleg egy nagyobb, több szakaszból álló pincerendszer épült ekkor a vár keleti oldalán. A nyugati szárny kapualjának alapozási mélységét figyelembe véve, ezeket a pincéket az akkori járószinthez képest csak háromnegyed részben vágták a földbe. Minden bizonnyal hozzájuk tartozott az a nagyméretű középpillér is, amely egykor hevederekkel tagolt keresztboltozatok alátámasztására szolgált (3- kép). Az itteni szélső északi helyiségben - alig valamivel a mai járőszint fölött - előkerült, hatalmas boltváll arra utal, hogy a keleti szárny északi végét egy valamikor legalább négy boltszakaszos, ma már teljesen betemetett pince foglalta el. A keleti szárny délre eső, park felőli helyiségében a régészeti feltárás során előkerült az a visszabontott északdéli irányú válaszfal, amely egyben az udvar irányába néző pince keleti határolófala is. Nem kizárt, hogy tőle keletre még egy ugyanilyen nagyságú, párhuzamos pincetér volt, bár átjáró a meglévő pince keleti falán nem mutatkozik. 3. kép. A keleti szárny földszintjének északi végében az egykori XVII. századi pincéhez tartozó, széles középpillér feltárt maradványa, 2004 A ma is meglévő udvari pince boltozatát csak a XX. század második felében bontották el. Egészen eddig a fölötte lévő, úgymond földszinti szoba a mainál mintegy 80 cm-rel magasabb, eredeti járószinttel rendelkezett. Fölötte igen szerencsés módon fennmaradt a XVII. század eleji következő, második szint egy részlete is. A keleti szárny déli szakaszát keleti és nyugati egységre osztó, talán a gabonaraktárak idejéből fennmaradt válaszfalban szinte teljes épségében megőrződött ajtóhoz tartozó, vakolt rézsűs kávához csatlakozó fátok (4. kép). Ez a „magas földszinten" elhelyezkedő nyílás a pincefalaknál jóval keskenyebb. Feltehetően egy olyan kisebb, kert felé néző, belső szobáról lehet szó, amely elé nyugat felől egy pitvar 4. kép. A keleti szárny földszinti, déli helyiségében előkerült XVII. századi, in situ ajtókeret a később elbontott pinceboltozattal, 2004