Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - ZSÁMBÉKY MONIKA A Batthyányak művészeti gyűjteményei. A körmendi kastély XVIII. század végi inventáriuma

A következő részben a történelmi személyeket sorolják fel, kezdve az antik hírességekkel: egy négy alabástrom szo­borból álló sorozat, amely görög és római nagyságok fejét mintázta meg - Nagy Sándor, Arisztotelész, Lucius Verus és Trajanus képmását. Virginius - Vergilius? - és lányai bronz szobra 1782. január 22-én Bécsből került Körmendre. Újkori történelmi személyekről is voltak bronz mellszob­rok: Caspar von Ambringen (Teuschmeister), III. Ferdinánd császár, Alba hercege, Hugo Crotius szerepel a listán. Csak találgathatunk, hogy minek a dekorálására készült négy ovális dombormű, amely szerecsen fejeket mintázott márványból. Figyelemre méltó, hogy a mitológiai és a történeti művek közül 15 szobrot Bécsből vettek át. Nem hiányoztak a vallásos témájú szobrok: a Szeplőtelen fogantatás Máriája elefántcsontból, gyöngyházzal díszített, viaszból készült talapzaton, egy Szentháromság-szobor hárs­fából. A középkorból egy bronz (!) gótikus angyalszobrot vettek fel a jegyzékbe, amelynek a szárnya elveszett. Erden­től felsorolnak egy Istenanya szobrot, továbbá két ülő pa­rasztasszony szobrát. Az utóbbi három szobrot és két kínai festett fa figurát Németújvárra vitték át. A kastélyok közötti műtárgycseréket mutatja, hogy Németújvárról viszont 35 kis római ón dombormű mellkép - érmek?, pénzek? - került át. Ebben a részben feljegyeztek még négy fehérre festett, fából készült szupraportot, amelyet aranyozott gyermekfigurák ­puttók? - és vázák díszítettek. A „Museum" fejezet következő egysége a „Mindenféle" ­Allerley - címet viseli. Ide a különböző műszaki jellegű dol­gok kerültek, ezekből csak az érdekesebbeket vettük át: A körmendi 1777. évi illuminációt - ünnepi fényjátékot ­bemutató rajz, 33 három hídmodell, egy másik Modell„Templum Necessitatis", egy nagy napóra, 4 hídverő (?), fűrészmalom mo­dell, köszörűmalom modell, merítőgép, egy laxenburgi vízigépezet. A napórától kezdve valamennyi művet 1784. de­cember 28-án Enzersdorf an der Fischa kastélyából vették át. A „Mindenféle" fejezet után a még vegyesebb „Különbö­ző dolgok" - Verschiedenes - része következik. Találunk itt festett asztalterítőket, kutyákat és vadászjelenetet ábrázoló festett szupraportokat, a trautmannsdorfi vízesés rézre festett képét, ugyanerről két másik festményt Bécsből, a magyar korona képét a királyság címereivel, egy képtár - képgyűj­temény - vászonra festett képét, továbbá a már feljebb em­lített Hálzel-től egy kagylót és korallokat megörökítő, Bécs­ből átvett festményt. A kilencedik nagy fejezet a „Rézmetszetek" - Kupferstiche ­címet kapta. A csoportok beosztása ugyanazt a rendszert kö­veti, mint a festményeknél, de sajnos igen hiányosan töltötték ki. A „Történeti képek és portrék" - Historien und Porträts ­részbe mindössze négy mű került: ezek közül három tézislap - egy a keresztre feszített Krisztussal, egy a Madonnával és egy ótestamentumi jelenettel. Kár, hogy nem jegyezték fel, kinek, milyen alkalomra és mikor készültek a lapok. A negyedik met­szet egy furcsa kép Németújvánól, „le curieux Trompé', ame­lyet Hamasse festménye nyomán, Baudet 34 metszett. A következő fejezetek: a „Zsánerjelenetek" - Conversati­ons Stücke - és a „ Tájképek és tengeri képek" - Landschaften und Seestücke - üresen maradtak. A „ Virág és állatképek " részben - Blumen und Viehstücke - is csupán kilenc grafikát sorolnak fel: különböző állatok, madarak, növények és szobrok képeit. Ezeket Kleiner 35 fest­ményei alapján Friderich metszette, és Németújvárról kerül­tek Körmendre. Érdemes még pár szót ejteni a művek kastélyon belüli el­helyezkedéséről. A listán a leírt művek helye rendszerint fel van tüntetve. Sajnos, a helyiségeket csak számmal jelölték, valódi rendeltetésüket - díszterem, kabinet, ebédlő, háló, fo­gadó, könyvtár - nem. Azt az inventárium áttanulmányozá­sa után azonban megállapíthatjuk, hogy néhány szoba - te­rem - különösen gazdagon díszített volt. A későbbi - XIX. és XX. századi - inventáriumokkal összevetve talán a szobák elhelyezkedése is világosabbá válik. Az 51. számú szobában húsz vallásos témájú képet, 39 portrét, négy török csatajelenetet, két állatcsendéletet és két festett asztalterítőt helyeztek el. Az 52. számú szobában négy portré és vallásos kép, egy tájkép, egy nagy kép a magyar ko­ronáról és két szupraport függött. Itt helyeztek el még 13 szobrot, 25 római mellképet - érmet? -, egy templom modellt, a könnendi 1777. évi ünnepség fényjátékát bemutató képet. Az 54. számú szoba más hangulatot keltett, itt 28 zsánerjele­netet - holland népi életképet és tájképet - talált a látogató, 18 tájképet és tengeri képet, hét velencei városképet, 35 virag­es állatcsendéletet, hat török női és férfiportrét. Az 55. számú szobában kizárólag vallásos témájú festményeket találunk, összesen 35 képet. A legreprezentatívabb terem a 100. számú volt. Itt állítottak ki 65 nagyméretű portrét, a császári család­ról, a Batthyány család őseit és élő tagjait, hadvezéreket, fő­hercegeket, továbbá 11 - holland és flamand parasztcsaládo­kat ábrázoló - zsánerképet, kínai képeket, kilenc nagy törté­neti csataképet, valamint állat- és virágcsendéleteket. A fest­mények mellett a terem ünnepélyességét emelték a szobrok is: négy bronz mellszobor, négy márvány szerecsenfej, négy alabástrom portré - Nagy Sándor, Arisztotelész, Lucius Verus és Traianus -, és egy hídmodell kapott itt elhelyezést. Az inventárium arról is tanúskodik, hogy a különböző Batthyány kastélyok között jelentős volt a műtárgyforgalom: a XVIII. század végén főként Ludbreg, Bécs, Németújvár gyűjteményeiből történtek több ízben átszállítások. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a körmendi gyűj­teményben különösen kiemelkedik a festmények nagy szá­ma - 522 db. Összehasonlításul: Savoyai Jenő halálakor 1736-ban a schlohofi kastély leltárában 203 db festmény szerepel. 36 Grafika is volt bizonyára jelentős számban a kas­télyban, nem tudjuk, hogy miért maradtak ki a listáról, csak 14 db van feljegyezve. Ha a műtárgyak korát vizsgáljuk, ar­ra a következtetésre jutunk, hogy a legtöbb XVIII. századi mű volt. Több híres reneszánsz festő műve másolatban sze­repelt, ez elfogadott és bevett gyakorlat volt korábban. Né­hány középkori táblakép és szobor is volt a gyűjteményben. Témáját tekintve legnagyobb számban történeti és bibliai je­lenteket találunk, továbbá sok a portré. Kedvelt volt a ten­geri táj és tájkép, csendéletek és zsánerképek. Ezek között sok volt a holland és flamand csendélet és zsánerkép. A későbbiekben érdemes lesz ezt a listát összevetni a töb­bi XIX. és XX. századi leltárral, a művek változásait, a témák és műfajok módosulásait vizsgálni.

Next

/
Thumbnails
Contents