Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - ZSÁMBÉKY MONIKA A Batthyányak művészeti gyűjteményei. A körmendi kastély XVIII. század végi inventáriuma
ZSÁMBÉKY MONIKA A BATTHYÁNYAK MŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNYEI A KÖRMENDI KASTÉLY XVIII. SZÁZAD VÉGI INVENTÁRIUMA Bevezetés A Batthyányak, hasonlóan a többi főúri családhoz, a kora újkortól kezdve a XX. századig váraikban, kastélyaikban, palotáikban az adott korban bevett szokás és divat szerint gyűjtötték az értékeket. A tárgyak régisége, különlegessége, művészi értéke vagy a családtagokhoz és híres emberekhez fűződő emléke miatt a legkülönfélébb használati és műtárgyak kerültek megőrzésre az otthonokban. Mivel a XVI-tól a XX. századig a Batthyány család birtokában igen sok vár, kastély volt, és gyűjteményeik is tekintélyes mennyiségűek, az összes számbavételére nem vállalkozhatunk. Egy rövid áttekintést adunk az egyes gyűjtemények fennmaradt listáiról, inventáriumairól, és jelenleg egy lista elemzésére vállalkozunk, a körmendi kastély XVIll. század végi leltárának bemutatására. 1 A Batthyányak gyűjteményeiről átfogó munka még nem jelent meg. Ennek talán az az oka, hogy a kastélyok, paloták műkincsei a XIX. és XX. században hányatott sorsra jutottak. Egy részük már a XIX. században kikerült a család kezéből ajándékozás, eladás vagy elkobzás miatt - pl. a rohonci, a borostyánkői és a siklósi gyűjtemény -, más részük elpusztult a II. világháború után, vagy külföldre került. A kutatók érdeklődési körébe természetesen elsősorban néhány igen kvalitásos, közgyűjteménybe jutott festmény került. Mindenek előtt id. Pieter Bruegel „Keresztelő Szent János prédikációja"című képére gondolunk, és vele kapcsolatban Urbach Zsuzsa, Katona Imre tanulmányaira 2 . A Magyar Nemzeti Galériába jutott képek közül a „Fonó Mária" - Maria gravida - és a „Szent Katalin misztikus eljegyzése" származik a Batthyányaktól, továbbá feltehetően a „Fájdalmas Szentháromság". Ezekkel a művekkel Urbach Zsuzsa 3 , Török Gyöngyi', Szakács Béla 5 , Poszler Györgyi foglalkozott behatóbban. A Batthyányak műgyűjtésével, mecénási szerepükkel főként a rohonci ősgaléria portréi kapcsán Rózsa György 6 , Cennerné Wilhelmb Gizella 7 , Galavics Géza 8 , Buzási Enikő foglalkozott, az építészeti adatokat Koppány Tibor 9 dolgozta fel. Újabban Koltai András Batthyány Ádám személyével kapcsolatban gyűjtött adatokat és könyvtárát dolgozta fel. 10 A jelen ismertetés egy későbbi átfogó, több gyűjteményre kiterjedő elemzés első része lehet. Az inventáriumok a XVII. század első felétől kezdve követik sorra a várakban, kastélyokban fellelhető értékeket. A gyűjtemények jelentős hányada fegyver, használati tárgy - porcelán, ón, réz és ezüst konyhai eszközök, ötvöstárgyak, textíliák, öltözetek, bútorok - és könyv - ezekkel nem foglalkozunk, csak a képzőművészeti tárgyakkal - festményekkel, grafikákkal, szobrokkal. A későbbiekben szándékunk a különböző megismert és közzétett inventáriumok összehasonlítása, illetve egy adott helyszín - vár, kastély, palota - gyűjteményének az évszázadok alatt bekövetkezett változásának vizsgálata. Az, hogy a régebbi századokból hány inventárium maradt meg az egyes gyűjteményekről, elég esetleges. Jelenleg a Magyar Országos Levéltár Batthyány családi levéltárában megmaradt inventáriumokat tekintettük át, illetve felhasználtuk Iványi Béla jegyzékeit a MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének Levéltári cédulaanyagában. Megállapíthatjuk, hogy a XVII. századból a németújvári várból maradt meg a legtöbb lista, kevesebb Rohoncról, Borostyánkőről, Körmendről. A XVII. századi listák többnyire fegyverekről, használati tárgyakról, kisebb mértékben képekről tájékoztatnak. A festmények nagyrészt az ősök galériájának képei vagy uralkodói képmások. Az ősök galériája sorozat a németújvári, rohonci és körmendi várban is megvolt. A XVIII. században már más képet mutatnak a leltárak, sokszorosára nő a festmények és grafikák száma, továbbá a majolika és porcelán tárgyaké. A XVIII. századi leltárak egy másfajta lakáskultúrát tükröznek. A városi palotákban és vidéki kastélyokban - Bécs, Buda, Körmend, Ludbreg, Pest egyaránt a lakályosság, a kényelem és a reprezentáció a fő szempont a belsők kialakításában. A XIX. és XX. században tovább folytatódott az inventáriumok készítése, még bővebb listákkal. Azonos ház inventáriumainak összehasonlításából néha nyomon kísérhetjük egy-egy műtárgy helyben maradását vagy átkerü lését más házba. A leltár beosztása A körmendi kastély itt bemutatott leltára a XVIII. század végén, talán Batthyány József halálakor készült. Az érsek 1799-ben halt meg. A legutolsó bejegyzés 1795-ből és 1796ból származik. A leltárból mi csupán a műtárgyakra vonatkozó részt közöljük és dolgozzuk fel. Az inventárium egykor a körmendi Batthyány levéltárban volt elhelyezve, innen került a Magyar Országos Levéltárba. Az irat nagy, rubrikázott, nyomtatott ívekre készült, kb. A/3 formátumú, keményfedelű mappába kötve. Címe: Körmender Hausgeráth, évszám nélkül. Összesen kilenc részből áll: 1. rész: Dienst - szolgálati tárgyak -, ide tartoznak: játék, fűtőeszközök, világítótestek, tisztítóeszközök, ágynemű, függöny, tisztasági felszerelés, asztalok és irodaszerek, istállóés lovagló felszerelés, abrak. 2. rész: Gebrauch - használati tárgyak -, ide tartozik a konyhai felszerelés, anyaguk szerint csoportosítva: réz-, sárgaréz-, ón-, vas-, fa- és cserépedények. 3. rész: Credenz- asztalneműek -, azaz: porcelán és majolika étkészlet, üvegek, poharak, evőeszközök. 4. rész: Verzierungen - lakberendezési és luxustárgyak -, vagyis: tükrök, szelencék, függönyök, üvegcsillárok és falikarok, bútorok - kanapék, heverők, fotelek, székek és padok; továbbá egyházi felszerelés: miseruhák arany- és ezüstszálas textilből, kegyszerek, oltárfelszerelés, díszes monstranciák, ereklyék - pl. Nepomuki Szt. Jánosé -, keresztek,
