Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - VADAI ISTVÁN Batthyány Ferenc és Balassi Bálint

Célia-versek kódexbe jegyzését. Klaniczay fésűs egyesítéses megoldása a nagy crux-ra helyesnek tűnik ugyan, de nem magyarázza meg a csonka mondatot. Horváth Iván legújabb elmélete a 99- lap mondatát szerzőinek tartja, azon az alapon, hogy az 1610 körüli szerkesztő is ebben a hiszemben volt, okfejtése azon alapul, hogy a kódex címoldala teljes egészében ennek a szerkesztőnek a fogalmazása. Jómagam egy losonci, majd újvidéki előadásban úgy vélekedtem, hogy a nagy crux megmagyarázható másolás közben lapeltolódással, és az istenes énekek mechanikus eltávolításával.

18 Ez az elmélet sem adott magyarázatot azonban a versek beszámozásával kapcsolatos problémákra. Minden eddigi hipotézis a kódex keletkezéstörténetével kapcsolatban túlzottan bátor. Nem vetnek számot azzal, hogy a problematikus helyek mindegyike többszörös átírás, szerkesztés és másolás utáni állapotban maradt ránk. A másolási rétegek pedig elfedik előttünk a történet valódi részleteit. Ebben a helyzetben helyesebbnek vélem azt a választ, hogy nem tudjuk. A Cyrano-effektus Amikor Balassi 1593-ban kelt, tanulmányunk elején idézett levelében Fulviát, illetve a stalmaszter leányát emlegeti, Batthyány Ferenc 20 éves, Balassi pedig 38. Elképzelhetjük, miféle baráti viszony van a fiatal főúr és az idősebb költő között. Egyikük talán első gáláns ütközetét vívja egy csinos fehérszeméllyel, másikuk eközben atyai tanácsokkal, udvarló versekkel látja el. És nem csak új versek-ről van szó, melyek frissiben jutottak elméjére, hiszen a körmendi anyagban megtalálható a Csák Borbála nevére szerzett ének udvarlási céllal erősen átírt, akrosztichonjában is módosított változata. Ez pedig, Balassi egyik legkorábbi szerelmes verse. Költőnk szabályos Cyranóként adja a főúr szájába a szerelmes szavakat. Hasonló viszonyt figyelhetünk meg majd egy generációval később is: Batthyány Ádám ugyancsak mástól kapott versekkel, Kállay Kopasz Pál költeményeivel udvarol majd leendő feleségének, Eormentini Aurórának. Igaz, hogy Batthyány Ferenc esetében összemosódik az 1593-as kaland a stalmaszter leányával, és az 1604-1605 körüli levelezés Lobkowitz Poppel Évával, ám az bizonyos, hogy Balassi 1593-ban versküldeményekkel látja el. A történetet vélhetően úgy kezdődött, hogy Balassi először csak egy-két verset, néhány strófát küldött a főúrnak, de közben kiderült, hogy eddigi élete során egész gyűjteményt írt szerelmes versekből. Balassi egy idő után úgy elöntött, hogy minden versét lemásoltatja fiatal barátjának. Ebben szerepet játszhatott Batthyánynak a Fulvia-ügyben való szerepe is, de erősebb indoknak vélem, hogy Balassi is meg akarta mutatni, hogyan kell igazán elegánsan udvarolni. Úgy vélem, hogy ekkor, 1593-ban hozta létre azt a kompozíciót, aminek a nyomait a Balassa-kóclexben látjuk. Mi szól a korábbi, 1589-es kötetkompozíció ellen, s mi szól az 1593-as mellett? 1589-ben, amikor a Júlia-ostrom kudarcot vallott, egyszerűen nem megfelelő a pillanat ahhoz, hogy a szerelmes történetből Balassi kompozíciót alkosson. Egy sikeres szerelem megérdemelhetett volna egy emlékművet. A Szép magyar komédia vélhetően ilyen célzattal íródott. Ám a kikosarazás után Balassi hangja elkomorul, a remedia amoris jegyében változtat a ciklus menetén, Júliát immár nem említi versül. Mi oka lett volna rá, hogy kibujdosása előtt mesterien megformált kompozícióban állítson emléket szerelmének? Inkább arra hajlok, hogy időlegesen letett a ciklusépítésről, és csak alkalmi darabokkal bővítette gyűjteményét. Bezzeg 1593-ban más a helyzet! Fiatal barátjával mindketten hevesen udvarolnak, Balassi túl van a Célia-szerelmen, és ez a második nagy szerelem nem sebezte meg annyira, mint az előző. Könnyebb szívvel vetette magát az új kalandba. Lettovább Júliát, s lettinkább Céliát ezideig szerettem, Attól keservesen, s ettől szerelmesen, vígan már búcsút vettem, Most Fulvia éget, ki ér bennem véget, mert tüzén meggerjedtem. Az új gerjedelem szerelmes versek írására serkenti, gyűrűküldési akciót szervez. Eközben a Sajátkezű versjüzér záródarabjából azt is kiolvashatjuk, hogy számot vet korábbi szerelmeivel, Fulviát a megelőző múzsáihoz méri, hogy győztes harmadikként őt dicsérhesse. Ez a pillanat alkalmas arra, hogy összegyűjtse, elrendezze és megkomponálja eddig írott szerelmes versgyűjteményét. Erre ösztönzi Batthyány Ferenc is, aki szerelmes verseket kér tőle. Talán ezért olvashatjuk úgy a Balassa-kódex első oldalát, mintha az Batthyánynak szólna: „Következnek BALASSI BÁLINTnak különb-különbféle szerelmes éneki, kik között egynéhány isteni dicséret és vitézségről való ének is vagyon. Ezeket penig az maga kezével írt könyvéhűl írták ki szőrül szóra, létek kevés helyem esett benne. Az sem egyébtűi lőtt 2. kép. A Balassa-kódex kötéstáblája