Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA Balassi Bálint barátsága Batthyány Boldizsárral és fiával, Ferenccel

közepette, szó esik a szerző egyik magyarországi utazási élményéről is: „In Hungarie I have seene it the manner at all feastes, and other suchlike meetings, to have songs of their ancestors valoure, which that right soldierlike nation, think one of the chiefest kindlers of brave courage. [Magyarországon figyeltem meg azt a szokást, hogy minden lakomán és mets hasonló gyülekezéseken őseik vitézségéről szóló énekeket adnak elő, amelyeket ez az igazán harcias nemzet a merész bátorság egyik legfőbb gerjesztőjének tart.]"

10 Sidney, Angliába való hazatérése után, a királyi udvar vonzáskörében élt, s élete hátralevő tíz esztendejét főként az irodalomnak szentelte. Otthonról is éveken át tartotta a kapcsolatot Bécsben élő francia barátjával, Languet-val, aki latin nyelvű leveleiben folyamatosan beszámolt neki a magyarországi hadi fejleményekről. így tett 1575. augusztusában is, amikor megírta Bekes Gáspár sikertelen támadását Báthoiy István erdélyi fejedelem ellen, majd Kékkőnek és Divénynek törökök általi elfoglalását, sőt egy felettébb érdekes megjegyzést is tűzött mindezekhez: ..Blaustein el Dyrvyn pertinuerunt ad foannem Balassi, quem nosti; cujus etiam filius unicus dicitur venisse in potestatem Turcarum. [Kékkőés Divény annak a Balassi Jánosnak a birtokai voltak, akit ismertél, és akinek egyetlen fia, úgy hírlik, hogy a törökök kezébe került./"

11 Sidney tehát személyesen ismerte Balassi Bálint apját, a nagytekintélyű zászlósurat, akivel vélhetőleg a bécsi udvarban találkozott. Balassi Bálint török fogsága persze csupán rémhír volt, hiszen őt maga Báthori István erdélyi fejedelem, a későbbi lengyel király vette pártfogásába. Batthyány Boldizsárnak Istvánffy Miklós adott hírt Balassi Bálint erdélyi elfogatásáról.

22 Takáts Sándor úgy vélte, hogy Balassi ifjúkorában Batthyány Boldizsár udvarában nevelkedett, aki azonban csak nagynénje halála, azaz 1575. után alakította ki németújvári udvartartását. Fia, Ferenc is még Szalónak várában született meg, 1573- július 26-án. Batthyány Boldizsár és Balassi Bálint kapcsolatáról a bécsi haditanács jegyzőkönyvében - A'. K. Kriegskantzley-Expedit-Protokollum - van egy korrigálásra szoruló említés: „1582. Martins. Handlung zwischen Valentin Balassa und Balthazern Zrini. "

a A Zrínyi családnak ekkoriban nem volt Boldizsár nevű tagja, így bizonyosan Batthyány Boldizsár nevét rejti a téves feljegyzés. Az említett jegyzőkönyv előző regesztája szerint, Balassi 1582. március 2-án a veszprémi vagy a palotai vár kapitányi címéért folyamodott a királyhoz. Talán ebben az ügyben kért segítséget a hadakozásban is híres dunántúli főúrtól. A magyarországi könyvgyűjtők között talán Batthyány Boldizsár volt az egyetlen, aki Párizsból, és a francia nyelvterület más városaiból is hozatott magának könyveket.

21 A többiek inkább a német vagy az olasz kiadók iránt érdeklődtek. Batthyányt életre szóló barátság fűzte a francia Jean Aubryhoz, a Wechel-könyvesház tagjához, aki 1571-től kezdve folyamatoTHOMAE IORDANI MEDICI Peftis Phenomena SEV Detjsqn<tcirca febrem pcfiiknton apparent, exercitatio. A D. N O B. ET CL. V. D. IOANNEM CRATONEM A CKAFTHEIM. IMP. CS.

S. MAX. M. AVC. T A M CONS. QVAM VALET. IVINB. PR. is. F RA NC 0 F FR TI Apud And^am Wcchclum M. p. L.xxrr. 1. kép. Batthyány Boldizsár possessor! bejegyzése Jordán Tárnái Pestis phaenomena című könyvében san küldte számára a könyvjegyzékeket és az annak nyomán megrendelt könyveket.

2S Az új kiadványok sokszor már a megjelenés évében eljutottak hozzá. Már 1577-ben megvásárolta Jordán Tamás (1539-1585) egyik munkáját, a „Pestis

phenomenal", amely Frankfurtban, ..apud Andreám Wcchclum, MDLXXVI. "jelent meg. Apponyi Sándor példányának címlapján olvasható a főúr possessor-bejegyzése.- „Balthas: de Batthyány."

1

'" Az epidemiológiai könyv szerzője, a kolozsvári születésű, brünni orvos, tanulmányai során Batthyány Boldizsárral egyidejűleg járt Párizsban. Ő is a Philip Sidneyvel kapcsoltba került baráti körhöz tartozott.

27 A flamand származású Chrétien Wechel alapította azt a nyomdát Párizsban, amelyet fia, André Wechel (15101581) vitt tovább.

28 A Bellovacus régióban - rue Saint-Jean de Beauvais - levő kiadóházat éppúgy Pegasus-embléma díszítette, mint a kiadványok címlapját vagy kolofonját. A hugenotta André Wechel a Szent Bertalan éji mészárlást Hubert Languet házában, Philip Sidney társaságában vészelte át, majd Párizsból elmenekülve, a Majna melletti Frankfurtban telepedett le, ahol új vállalkozásba fogott. Wechel még párizsi működése idején, 1561-ben, a flamand Willem Criep - Guilelmus Cripius - gondozásban jelentette meg a híres neolatin költő, a flamand Joannes Secundus (1511-1536) műveinek második teljes kiadását: Joannis Secundi Hagiensis poetae eleganiissimi opera, nunc secundum in lucem édita quorum catalogum proxima faciès enumerabit. Parisiis, apud Andreám Wechelum, sub Pegaso, in vico Bellovaco, 1561." Párizs egyetemi városrészében, a Leteráni Szent Jánosról elnevezett utcában, a Cambrai Kollégium - Collegium Cameracense - közelében működött Jacques Du Puys ( 15??—1591 ) könyvkereskedő és könyvkötő cége, amelynek az Irgalmas szamaritánus volt jelképe. Ő ugyancsak 156l-ben adta ki a másik híres neolatin poéta, a bizánci görög származású Michael Marullus (14??—1500) epigrammáit és himnuszait: „Michaelis Tarchaniota Mandli Constantinopolitani Epigrammata & Hymni. Parisiis, apud Jacohum Dupuis, e regioné CJollegii Cameracensis, sub insigni Samaritanae, 1561." Wechel Párizsból való kényszerű távozása után, a Pegasus-emblémával jelölt, elhagyott házba Denys Du Val ( 15??—1614) nyomda- és kiadóvállalata költözött be. 1582-ben a két kiadó, Jacques Du Puys és Denys Du Val összefogott, hogy közösen újra kiadják a sokak által keresett Joannes Secundus és Marullus műveit. Arról is döntöttek, hogy egy harmadik neolatin költő, a nápolyi olasz Hieronymus Angerianus „Erotopaegnion"című versciklusát is beleveszik az antológiába, amelynek szintén volt korábban párizsi ediciója. A breton származású, 1518 és 1556 közt Párizsban működő könyvkiadó nyomdász, Prigent Calvarin adta ki, két golyóval jelölt házában, valamikor 1530 körül: „Hieronymi Angeriani Neopolitani epeúTonaiyviov. (Prigent Calvarin) Parisiis, in