Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA Balassi Bálint barátsága Batthyány Boldizsárral és fiával, Ferenccel

Clausa Brunello, ad insigne geminarum cipparum, "

29 A három szerző ilyen előzmények után talált egymásra, megszületvén a század egyik híressé vált kiadványa, a „Poetae très elegantissimi", amely kétféle impresszumai látott napvilágot: „Poetae très elegantissimi, emendati et audi: Michael Marullus, Hieronymus Angerianus. Joannes Secundus. Parisiis, Apud Dionysium Duvallium, su h Pegaso, in vico Bellovaco 1582."'" „Poetae 1res elegantissimi. emendati et aucti: Michael Marullus, Hieronymus Angerianus, Joannes Secundus. Parisiis, Apud Iacobum Du-Puys, ad insigne Samaritanae, 1582."''' Ez a tizenhatod rétű kis könyv Balassi fő olvasmánya volt, hiszen a nevezett jeles költők szerelmi verseit irodalmi mintaként felhasználva, maga is az Európában divatos patrarkista modell követőjévé vált.

32 Talán jogos lehet az a felvetés, hogy ez a Wechel-könyvesházzal, s az oda benősült Jean Aubryval is kapcsolatba hozható könyvecskét eredetileg Batthyány Boldizsár szerezte meg, s az ő révén került az akkor még nőtlen magyar poéta kezébe. A könyv megszerzésének gyorsasága is erről tanúskodik, hiszen Balassi már 1584 decembere előtt ismerte Marullus és Joannes Secundus verseit. „Széllyel tündöklen nem látod-é ez földet" kezdetű éneke végén így utal egyik mintájára: Marullus poéta azt deákul írta, ím, én penig magyarul, Jó lovam mellett való füven létemben fordítám meg deákbúi, Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal, távozván hánatimtúl.

33 POE T AL TRES ELEGANTISSIMI, cmcnd.iti, &: aucli, {.JUicha'cl CMärullus. Hieronymus <^Angeri.inus. Ioannes Secundus. PARISIIS, Apud Dionyííum Dtuialliitm, ínb Pcgafo, in vico üclloiwico. i f 8 i. 2. kép. Poetae très elegantissimi címlapja. Párizs, 1582. P S A L M O R V M SACRORVM DAVID1S L I3. kép. Psalmorum Sacrorum Davidis... Marges címlapja, 1581 ,,Ad apes" című, „Haliam egy ifjúnak minap éneklését" kezdetű verse pedig, Joannes Secundus nevezetes Csókjai közül a XIX. számú nyomán készült.

3

' Balassit költészetének megújítására leginkább Angerianus szerelmi versei, és a bennük lévő inventio poeticák, azaz a „versszerző találmányok" inspirálták, amelyek hatása azonban csak az 1585 után szerzett Juliaciklusban, és a Caelia-versekben jelenik meg.

35 Balassi istenes énekeihez mintaként két neolatin költő, a francia Théodore de Bèze (1519-1605) és a skót George Buchanan (1506-1582) zsoltárparafrázisait használta fel,

36 sőt az utóbbi szerző Jephtes című iskoladrámáját is készült lefordítani.

3

" Nagy valószínűséggel az a mindezeket együttesen tartalmazó kötet forgott a magyar poéta kezében, amelyet egy menekült hugenotta nyomdász, Jean le Preux (1532-1609) adott ki 1581-ben, mégpedig Svájc egyik francia nyelvű, a Genfi tó partján fekvő városában, Morges-ban: „Psalmorum sacrorum Davidis libri quinque duplici poetica metaphrasi, altera alteri e regioné opposita vario carminum génère Latine expressi Theodoro Beza Vezelio, & Georgio Buchanano Scoto autoribus eiusdem Buchanani tragoedia quae inseribitur Jephthes. Morgiis, excudebat Joannes le Preux. MDLXXXI. "

3S Jean le Preux apja a nagyhírű egyetemi könyvkiadó, Poncet le Preux (1481-1559) volt, aki Párizsban, a Szent Jakabról nevezett utcában, farkast ábrázoló embléma alatt működtette üzletét: „Parisiis, apud Poncetum le Preux, ad insigne Lupi, via ad D. Iacobum ". Jean éppen Batthyány Boldizsár franciaországi tartózkodása idején, 156l-ben menekült Svájcba, a magyar főúr szeme láttára történő hugenotta-üldözések miatt. Előbb Lausanne-ban, majd 1580-tól 1585-ig, Morges-ban adott ki könyveket, ezt követően pedig, Genfben folytatta kiadói tevékenységét, ahol testvére házassága révén, a város nyomdász kiadójával, Henri Estienne-nel (1531-1598) került családi és üzleti kapcsolatba.

39 Henri Estienne apja Genf híres hugenotta nyomdásza, Robert Estienne (1503-1559) volt, akinek kiadványaiból Batthyány Boldizsár is többet megvásárolt a németújvári protestáns iskola számára.

1

" Jean le Preux-é az első olyan kiadás, amelyben Théodore de Bèze - Béza - és George Buchanan összes, klasszikus formákat követő, neolatin zsoltárfordítása egymás mellett, bal és jobb oldalt, a margókon lévő két prózai fordítás kíséretében, együtt olvasható. A belső címlap így utal erre: „addila praeterea duplici Latina versioné ex Hebraeis: una paraphrastica, altera astrictiore. " Azaz bal oldalt Bèze prózai fordítása, jobb oldalt pedig, egy nagyon szöveghű, szószerinti interpretáció olvasható.

41 Balassi zsoltárparafrázisaihoz nemcsak a két költő verseit, hanem ezeket a prózai verziókat is felhasználta, mint például a 42. zsoltár parafrázisa esetében. Irodalmi mintájára az egyik zsoltár címében a költő maga is utalt: „Psalmi 27. translatio ungarico carmine iuxta Buchanani paraphrasai." Az 51. zsoltár esetében pedig, Rimay János, a Balassi-fivérekről írt epicédiumában, a margóra írva adta tudtunkra, hogy: „Ezt a psalmust az Béza verseihői ő maga fordított ki csak halála előtt való betegségéhe.

,tí2 Mindezek alapján valószínűsíthetjük, hogy ezt az 1581ben, Morges-ban kiadott, kálvinista szellemiségű antológiát, az 1582-ben megjelent párizsi könyvecskével együtt, a hugenottákkal szoros kapcsolatot tartó Batthyány Boldizsár vásárolta meg, talán éppen Jean Aubry segítségével. E ritkaság-