Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA Balassi Bálint barátsága Batthyány Boldizsárral és fiával, Ferenccel

SZENTMARTONI SZABÓ GÉZA BALASSI BÁLINT BARÁTSÁGA BATTHYÁNY BOLDIZSÁRRAL ÉS FIÁVAL, FERENCCEL „Ha tudnám, hogy Nagyságod ex multitudinis opinione [a sokaság véleményéből] vélné az Igazságot lenni, s ha Nagyságod inaudita parte altera la másik fél meghallgatása nélküli mindjárást akárkit is csak az puszta accusatio [vád] szerint ítélne méltónak az büntetésre, én Nagyságodnak ez levelet nem írnám, mert tudom, hogy mostan csak én vagyok az község csudája házasságom miatt Magyarországba. De miértbogy tudom az Nagyságod bölcs és értelmes erkölcsét, s tudom azt is, hogy mennél csudásb és nehézb a dolog, de annál inkább akarja annak okát Nagyságod megértemi és mindenképpen végére menni, én is ahhoz képest, bízvást az Igazságban, s az Nagyságod értelmes voltában, úgy írom az dolgot meg Nagyságodnak. " Balassi Bálint ezekkel a mondatokkal vezette be Batthyány Boldizsárnak (1537-1590) küldött, önmaga védelmére írt levelét, amelyben a tételes római, egyházi és a hazai szokásjog, valamint a precedens jog bámulatos ismeretével bizonygatta Dobó Krisztinával kötött házasságának érvényességét.

1 Bizakodása a címzett elfogulatlanságában csakis személyes ismeretségükön alapulhatott. Ezt erősíti meg a levél befejező része is, amelyben Dobé) Ferenc és Dobó Jakab tekintélyét méri össze a magáéval: „IIa penig Nagyságod, kit az Isten senkire nem szorított, az régi jóakaratját hozzám, s az én szolgálatomot is megtekinti, hát nékem akarjon Nagyságod több jót, mint nekik, mert ha az igaz, hogy qui prior est tempore, potior est jure [aki előbbi az időben, hathatósabb a jogban], bizony én szolgáltam előbb Nagyságodnak, azoknál. De én csak az Nagyságod jóakarat jóra hagyom magamot. lesznek egyéb jóakaró uraim is ottfenn a tanácsban. - Isten éltesse Nagyságodot. írtam Szombatban, az ókalendárium szerint 11. Februarii, anno 1585. Nagyságod régi szolgája: Gyarmatby Balassa Bálint. " Balassi itt világosan utalt arra, hogy Batthyány Boldizsárral már korábban is ismerték egymást. A két család közti kapcsolat meglétét tanúsítja Boldizsár nagynénjének, özvegy Batthyány Ferencné Svetkovics Katának (1505 k—1575 k.) Németújvárott kelt, 1568-ban írt levele, amelyben megemlítette, hogy: „Most énnékem itt nincs az én titkos deákom, Zólyomba küldtem volt az Balassyakboz. '

2 A személyes találkozásokat 1569-ben megszakította Balassi János bebörtönzése, majd 1570-ben történt sikeres szökését követően, a család Lengyelországba való menekülése. Boldizsár azonban figyelemmel kísérte a Balassiak sorsát. Megpróbáltatásaik végéről is első kézből értesült, amikor 1572 nyarán Istvánffy Miklós megírta neki, hogy Balassi János Bécsbe érkezett, s augusztus 11-én kegyelmet nyert az uralkodótól.

3 Batthyány Boldizsár 1568. március 3-án került a 15 zászlósúr közé, amikor főasztalnok mestené - Dapiferorum Regalium MagLster-ré - nevezték ki. A nálánál jóval idősebb Balassi János csak 1574. április 16-án kapott hasonló státust, amikor Miksa királytól főajtónálló mesteri - fanitorum Regalium Magister-l - címet kapott.' A sebenicói születésű Martino Rota (1520 k—1583), aki 1573-tól kezdve lett bécsi udvari művész, több portrét készített az udvarban forgolódó magyar személyiségekről.

5 1575ben Balassi Jánost ( 1518-1577),

6 Istvánffy Miklóst (1538-1615), Fejérkövi Istvánt (1522-1596); 1577-ben Mossóczy Zakariást (1542-1587) örökítette meg. Az 1575-ben készült rézmetszetű portrék közt egy vendégé, Carolus Clusiusé (152(3-1609) is szerepel." Nagyon valószínű, hogy vendéglátója, Batthyány Boldizsár sem maradt ki az ábrázoltak közül. Rota egyik, Grazban fennmaradt metszetén éppen a keretbe foglalt névaláírást vágták le. Az ábrázolt kopaszodó férfi éppúgy függönyös háttér előtt látszik, mint Istvánffy Miklós és Fejérkövy István; ruhája zsinóros magyar dolmány, ám nyakán körgallért visel, miként a tudós Clusius.

8 Ez az attitűd a franciás ízlésű Batthyány Boldizsárnak jól megfeleltethető lenne. A róla fennmaradt XVIII. századi festmény sajnos nem döntheti el a kérdést, hiszen aligha hiteles ábrázolás.

9 Batthyány Boldizsár 1560-6l-ben, két esztendőn keresztül a francia király udvarában, Párizsban, Amboise-ban, majd Orléans-ban szolgált, ahol a francia nyelvet is megtanulta.

10 Az ott megismert hugenotta tanok vallási nézeteit is átformálták." Megfordult Németalföldön is, ahonnan Pieter Brueghel (1525-1569) Keresztelő János prédikációját ábrázoló táblaképét hozta magával.

12 Az ifjú magyar főúr már ekkor megismerhette a francia hugenotta Hubert Languet-t (1518-1581), aki I. Ágost szász választófejedelem (1526-1586) diplomatájaként, 1560-tól 1572-ig tartózkodott a francia király udvarában.

13 Languet további életére nagy hatással volt az, hogy Párizsban összebarátkozott a nálánál jóval fiatalabb Philip Sidney-vel (1554-1586), a majdani angol reneszánsz költővel, akivel együtt élték át az 1572. augusztus 23-24-i Szent Bertalan-éji mészárlást, s akivel ugyancsak együtt menekültek el onnan Frankfurtba." Ekkor Ágost szász választófejedelem, Miksa császár régi barátja, új megbízást adott Languet számára; Bécsbe, illetve Prágába küldte a császári udvarba, ahol 1573-1577 között teljesítette diplomáciai és tudósítói küldetését.

13 E négy esztendő során bizonyára adódott alkalom arra, hogy a francia kapcsolatokat ápoló Batthyány Boldizsárral újra találkozzék. Ezt a feltevést erősíti meg a belga botanikus, Carolus Clusius, azaz Charles de l'Escluse 1577-ben kelt, Batthyánynak írott levele, amelyben szó esik arról, hogy Languet-t egy könyv beszerzésére kérték meg."' A Languet által csodált angol ifjú, Philip Sidney, Itáliába igyekezve, s onnan visszatérve, két ízben is Bécsben időzött: először 1573 őszén, másodszor pedig - kis megszakítással 1574 szeptemberétől 1575 februárjáig; mindkét alkalommal Languet látta őt vendégül. 1573 őszén Sidney Bécsújhelyre készült utazni,

17 ahonnan akár Batthyány Boldizsárt is felkereshette Szalónakon. Az bizonyos, hogy átment Pozsonyba, ahol Purkircher Györgynél (1530 k.—1577) szállt meg,

18 majd gondolt egyet, s továbbmenve Magyarország más helyeire is kiruccant. Csak több mint egy hónap után tért vissza Bécsbe.

19 Egy évvel később, 1574 őszén, Sidney a bécsi spanyol lovasiskolát látogatta, s újabb barátságokat kötött tudós humanistákkal. 1580. táján írta, az 1595-ben megjelent, „A költészet védelme"című értekezését, amelynek első bekezdése a lovasiskolában szerzett élményeit beszéli el. A továbbiakban, a költészet hasznának sok példával való ecsetelése