Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - KOPPÁNY TIBOR Batthyány II. Ferenc és Poppel Éva építkezései - 1590-1640

thyány család e téren előkelő helyet foglalt el. Ennek a társadalmi helyzetnek a fenntartása megkövetelte a birtokolt várak és kastélyok fényének biztosítását, amely nemcsak azok karbantartását, hanem állandó bővítését is szükségszerűvé tette. Építeni tehát mindig kellett, amellett, hogy az idő múlásával változó igényeknek is eleget kellett tenni. Az ebben az időben már nagylétszámú udvartartás számára a családi rezidenciák középkori méretei semmiképpen nem feleltek meg. Németújvár vagy Szalónak, vagy akár Dobra várának ismert középkori kiterjedése nem tette lehetővé a több száz fős udvartartás elhelyezését és annak működtetését, sem a kötelező főúri reprezentáció követelményeinek nem felelhetett meg. A rezidenciák bővítése, amely komoly anyagi követelményekkel járt, elengedhetetlen volt. A történettudomány megállapítása szerint a középkor végén minden több várral, kastéllyal vagy akár csak udvarházzal rendelkező főúrnak volt egyetlen központi rezidenciája, amely általában állandó lakóhelye volt. Itt élt családja, itt volt családi temetkező helye, itt tartotta kincstárát és levéltárát és ez volt legfőbb birtokigazgatási központja.

251 A XVI-XVII. század folyamán ez az elv és jogszokás alig változott. A Batthyány család központi rezidenciája, amint erről már szó esett, Németújvár vára volt. A többi mellékrezidenciának számítható, amely azonban nem zárta ki, hogy a család valamelyik tagja ne más várat tekintsen kedvelt tartózkodási helyének, mint II. Ferenc Szalónak várát. A hivatalos reprezentáció székhelye ugyanakkor Rohonc kastélya, ahol többek között uralkodónak kijáró tisztelettel és ünnepélyességgel fogadták Bethlen Gábort. A bővítés és az átépítés szükségét a körmendi kastély építéstörténete illusztrálja. A négysaroktornyos középkori épület háromosztatú nyugati és emeletes szárnyával és magas falakkal kerített udvarán feltételezhető, valószínűleg fából emelt gazdasági melléképületekkel rendelkező kastély a XVII. század elején már a mellékrezidencia szerepének sem felelhetett meg. A hozzá tartozó uradalmat irányító személyzet elhelyezésére is kevés volt, az oda látogató földesúrnak pedig nem nyújthatott reprezentatív szállást. Bővítését ez tette indokolta, átépítését pedig akkor már elavultnak tekintett külső és belső megjelenése. A több várral és kastéllyal rendelkező nagybirtokos családoknak voltak azonban olyan, birtokközpontban álló lakóépületei, többnyire azonban félreeső, a fontosabb közlekedési útvonalaktól távoli épületeik is, amelyekbe csak nagyon ritkán, uradalmaik szemmel tartása és ellenőrzése szempontjából jelentek meg. A Batthyány birtokok közt ilyen volt Rakicsány kastélya, amelyben építkezés alig történt, legfeljebb csak karbantartás jellegű. A rezidenciaként használtakban, amelyekben egymást váltva sokszor tartózkodott a család, kisebb megszakításokkal majdnem folytonos volt az építőmunka. Erre már azért is szükség volt, mert a többszáz fős személyzet és udvartartás rövid idő alatt oly mértékben használta el az épületet, hogy ott legfeljebb fél évig lehetett tartózkodni, azt követően felújításra szorult. A családi birtokoknak az 1590-es években történt átvétele után megindított és Batthyány II. Ferenc halála évéig, 162 5-ig tartó folytonos építkezés alapvető főúri igényeket elégített ki. Az ahhoz szükséges pénzügyi fedezetet elő kellett teremteni, s a Batthyány dominium és a családfő egyéb bevételei ennek anyagi alapját biztosítani tudta. Az ismertetett várak és kastélyok fél évszázados építésének költségeit azonban még megközelítően sem lehet megbecsülni. A családi levéltár iratai ilyen jellegű elszámolásokat nem tartalmaznak. Az idézett gazdasági iratokban, tiszttartói jelentésekben csupán elvétve található olyan felvilágosítás, amelyből a felhasznált építési anyagok árára vagy az építkezésben alkalmazott mesterek számára kifizetett pénzösszegre utalnak. Az építési anyag jelentős részét az egyes uradalmak állíttatták elő jobbágyaikkal, a majorságok cselédségével vagy állandóra alkalmazott uradalmi mesterekkel. Ha külső szakembert szerződtettek, munkabérének egy részét természetben, a mindennapi élelmezésben, gabonában, borban, sőt hizlalt sertésben fizették. A Németújvár, Szalónak, Rohonc vagy Körmend várának és kastélyának, az ismertetett épületek átépítésére, bővítésére vagy akár csak karbantartására, felújítására fordított összeg nagyságrendje ismeretlen. Az 1590 és 1640 közötti fél évszázadból Dobra vára esetében idézett és a bécsi Giovanni Battista Orsolinivel kötött szerződés nyújt kivételes felvilágosítást az építkezések áráról. Az I637. február 3-án kötött megállapodás szerint a mester a belső és a külső várat elválasztó árokba készítendő pince és afölé emelt emeletes lakószárny, abban az új palota felépítéséért ötezer és kétszáz rénes forintot, négy mút gabonát, 24 köböl árpát, borsot, lencsét, 4 startin bort, 4 hizlalt sertést, 10 mázsa marhahúst, 2 mázsa vajat és 4 mázsa sajtot kért, valamint abban az esetben, ha a helyszínen van, teljes ellátást, szállást, sőt Németújvártól vagy Rohonctól Dobráig a helyszínre szállító szekeret. Saját magán kívül az állandó jelleggel jelen levő pallérjának is szállást és a tiszttartó asztalánál teljes ellátást, kőműves legényeinek pedig a vár alatti mezőváros magánházaiban történő elszállásolást. A töredezett és megégett, hiányos szövegű szerződés második részében említett konyháért és az afölé emelt, szintén emeletes szárnyért száz tallér és 450 rénes forint készpénzt, összesen három startin bort kért. Végül az első részben megírt munka fejében száz tallér, a másodikért huszonöt tallér előleget kötött ki A teljes munkáért összesen 1800 rénes forint járt neki a bőséges természetbeni juttatás mellett.

252 Összehasonlításként ugyanebben az időben Orsolini hasonló összegekért szerződött a Batthyány I. Ádám által végeztetett németújvári és rohonci építkezésekért.

255 Az I636. május 10-e után a németújvári vár „öreg palotá"-jának és annak környéke átépítésére kötött, német nyelvű és magyar fordításban fennmaradt szerződésében 1900 forint készpénz, meghatározott mennyiségű bor, búza, rozs, hús, sajt, hízott sertés, valamint étel szerepel.

251 A következő, 1637. évi szerződésben 2450 forint, 60 akó bor és 8 köböl búza, az ugyancsak 1637. évi rohonci szerződésben pedig 5950 forint, 50 akó bor és 16 köböl búza.

255 Az l630-as évekből ismert szerződések alapján csupán Orsolini mesternek a németújvári várban és a rohonci kastélyban végzett munkájáért tízezer forintnál is több készpénz és tekintélyes mennyiségű bor, gabona és egyéb élelmiszer járt. Többezer forintos építkezésekről szólnak azok az adatok is, amelyek a Batthyány család mellett más vezető nagybir-