Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

tött lendítő korongból és a korongfejből, amelyen a formázás történik. A felső és alsó korongot összekötő vasrúd a fazekasnak két lába között van, így a mester a lendítő t egyszerre, akár mindkét lábával rúghatja (ha nagyobb edény készül), akár fölváltva. Ezzel azt éri el, hogy egy lábát mindig pihentetheti. A munka könnyebb. A jáki gerencsér nagy csodálatomra oldalt ül a korong mellé és így csak egyik lábával rúghatja a lendítő korongot. A másik, tétlen lábát keskeny támasztó lécre, a „nyomaték deszkára" helyezi. Az agyag „ kiszakít ásához" a jáki gerencsér a „szakos" (most szorító) bőrt használja, amely a korong padján ázik 10. A korongozás. (Fábiánné Biczó Ilona rajza.) Die Drehscheibe. (Zeichnung von Frau Ilona Fábián-Biczó.) egy edényben. A szakos bőr használata nem olyan egyszerű mesterség, amint azt a jámbor érdeklődő gondolja. A praktikájára utal a céhkönyv is, amint már említettem, amikor az inast figyelmezteti, hogy íól vigyázza meg, amikor a mestere a kezébe fogja a szakos bőrt és megmutatja a használatát, mert ellenkező esetben bizonyos számú pofonokban lesz része, amelyeknek helyt kell állania. Hogy mik épen kell a bőrt az ujjak között tartani, ahhoz nagy praktika és ügyesség kívántatik, mert a nedves bőr ugyan iszamos, viszont a fenékbe erősen belé kell nyomni, így a tapasztalatlan embernek könnyen kicsúszik a kezéből és akkor ingyért szalad a korong! Sok pofon az ára annak, amíg az inas a bőrt az ujjai közt tudja tartani. Hej, de sokszor próbáltam, hogy a szakos bőrrel én is olyan csínján bánjak, mint a tanító-