Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

Ezeket nagy cserépben kemencébe tették és az edénnyel együtt megégették. A rézlapról vékony pikkelyekben vallott le a rézoxid, amelyet kalapáccsal lekopogtattak róla. A régi gerencsérek így állították elő az ónoxidot (ónhamut) is, amellyel a pompás takaró mázat készítették. Különösen a habánok jeleskedtek ebben a mázban. A jáki gerencsérek azonban ezt a kiváló mázat, tudomásom szerint, soha nem ismerték. A gyönyörű kék színt kobalttal érik el. Ezt már máshonnan kellett a jáki fazekasnak megszereznie, épen ezért csak igen ritkán használták és ritkán használják ma is. Hasonló az eset a barnakővel is, amely erősen mangán tartalmú és a barnaszín előállításához alkalmatos. Ha ezeket a színeket akarja a fazekas a máznak megadni, akkor a hozzávaló fémoxidot a Hangyában szerzi meg. Engobáláshoz a váraljai, vagy a csákvári fehér földet használják. Mindkét föld elég jól áll meg a jáki edényen, amikor az bőrkemény. Szépen ömlik meg rajta a máz és a színeket is jól hordja. Majdnem kizárólag arra használják, hogy a vörösre égő föld színét eltakarják vele. A fehérrel engobált edény a száradás után kiválóan alkalmas arra, hogy véssenek, karcoljanak rá. Bármilyen egyszínű díszítés könnyen és biztosan alkalmazható rá és színes mázzal bevonva jó hatást gyakorol. Csodálkozom azon, hogy a jáki fazekasok ezt az igen egyszerű díszítési módot sohasem használták. Figyelmeztetésemre csak most láttam néhány edényt, amelyet így díszítettek, azonban ezek még csak kísérletek. A műhely. Amint említettem, a jáki gerencsérek égető kemencéi többnyire nem a háznál épültek, mert hiszen közös kemencékben égettek; így a műhely sem foglal el min dig külön helyiséget, hanem benn van a hátsó szobában. A városi fazekas műhelyében mindenkor ott áll a kemence is, amelynek a mester az edény szárogatásánál nagy hasznát veszi, mert égetés után annyi meleg áramlik ki a kemencéből, hogy az edény a műhelyben gyorsan szárad. A jáki fazekas műhelyében néhány bútordarabon kívül nem áll más, mint a négy legszükségesebb készség, a kurung, a szelő (saráboló) asztal, az egyszerű mázőrlő malom, meg a gyúrószék. A mennyezet gerendáihoz erősítették a lézsafákat, amelyek a szárogató deszkákat tartják. A jáki gerencsérkorong egészen különleges szerkezetű valami. Nem is tudom elképzelni, hogy milyen elgondolás hozta létre ezt a szerkezetet? A korong általában két főrészből áll. A hatalmas, nehéz tölgyfából való, lábbal haj-