Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

mert másképen zsugorodik az agyag és másképen a festék. Ezért hiányzik a jáki gerencsér műhelyéből a „kuruglya" vagy „pipa", amelyből szinte plasztikusan önti más vidék gerencsérje a festéket és nem tart attól, hogy a vastagon alkalmazott díszítés leválik az edényről. Az egyetlen földfesték, amelyet a jáki gerencsérek használnak, a csákvári, vagy a mezőberényi fehér Öntőföld. Ezzel nemcsak az egész edényt öntik le, hanem tollból készült ecsettel mindjárt a korongozás után festenek rá a nedves edényre. Néhány 8. Mázolás. Das Auftragen der Glasur. fehér csík, vagy egy-egy ecsettel odakent fehér kereszt ékesíti hát csupán a jáki köcsögöket és korsókat. A jáki dombok agyagja, amint említettem, nem egyforma. Egyik helyen kövérebb, más helyen soványabb. Van lelőhely, ahol az agyagban sok a vasoxid, máshol (a szürkébb) gyengébb vasoxid tartalomban. Az első esetben vörösebbre ég, a másodikban világosabbra. Nem tűzálló. Hamar elég. A vásáron akárhányszor látok szürkére égett cserepet, különösen a mázasoknál, ahol magasabb hőfokra van szükség. A jáki cserép mégis népszerű, a népek igen szívesen vásárolják és a gerencsérmesterség ma is szépen virágzik.