Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

Mi ennek az oka? Nem más, mint az, hogy a jáki agyag közönséges agyagáruk készítésére kiválóan alkalmas. Van egyfajta igen sovány, égetés után szinte szemmel láthatóan erősen szemcsés agyagja, amely mázatlan állapotban kitűnő szolgálatot tesz. Az ebből készült korsó igen tartós. Az erős szemcséken át a víz erősen szivárog, melegben igen gyorsan párolog, így a víz kellemes hűsen marad meg benne. A jáki „bugyoga-korsót" messze földre viszik. Hasonlóképen szakadatlanul keresik a szombathelyi vásáron a jáki „bokályáf, amely különösen régebben nagy népszerűségre tett szert. A formája hasonlít a bokáíyra (pokulum), de enyhe szájacskája van. Inkább bokályformájú korsócska ez, amely vizesedénynek kiválóan alkalmas. A vasi pincézést sem lehetne elképzelni bokálya nélkül. Ha egy vasi (akár somlyai) pincébe kerül vendégképen az ember, a bort egy y. Jáki cserépedények. (Dezső L. könyvéből.) Jáker Töpfe. (Aus dem Buch.- von L. Dezső.) csúnya, formátlan, seszínü, szemcsés cserépkorsóban állítják eléje. Ebből töltöget a gazda. Sokszor régi már a korsó, a gazda nagyapja is ebből töltögetett magának, amikor a borát kóstolgatta. A gazda maga sem tudja, mért is tartja a bokályát, hiszen vásárolhatna szép majolika korsót, Vagy kőedényt. Mégsem teszi, mert úgy tudja, hogy semilyen edényből nem csurog olyan jóízűen a bor, mint a bokályából. A háború előtt ezekből az edényekből rengeteg menynyiséget szállítottak Tarcsafürdőre, ahol némi olaj festésű ízléstelen virágcsokrot pingálva rá, mint „tárcsái emlék"-et árusították. Ennek a szemcsés, közönséges agyagnak köszönheti a jáki gerencsértársadalom a népszerűségét. Ez a nép hétköznapi életéhez oly nagyszerűen illő agyagfajta