Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)
FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás
Amdkor a céhrendszer megszűnt, a jáki fazekasoknak is be kellett lépniök az ipartestületbe. De a jáki fazekasok céhe erőteljes gyökereket hajtott le a mult évszázadok talajába és mint valami fa, amelynek törzsét ledöntötték, de a gyökerei sarjhajtásokat nevelnek, apróbb dolgokban újból megmutatkozott. A fazekasok egymásközötti szervezettsége az ipartestületen belül is sokáig megmaradt. Ennek magyarázata igen egyszerű. A fazekascéh közösen művelte a bányát és ezért a közbirtokosságnak árendát fizetett, amrről a céhkönyvben több helyütt is feljegyzést találunk. A közös kemencék is még fönnállottak, azok használata is bizonyos összetartozást jelentett számukra. Közösen rendeltek anyagokat mesterségük folytatására. Együtt jártak be a szom6. Szabadban álló régi kemencék. (Fábiánné Biczó Ilona rajza.) Alte Öfen im Freien. (Zeichnung von Frau Fábián-Biczó.) bathelyi vásárra, ahol egy helyen árulnak még mai napig is. A céhszokások sem veszhettek ki[~Továbbra is fönntartották a misealapokat. A temetések pompája szinte napjainkig nem történhetett meg a fazekas „Céh" nélkül. Virrasztottak a halott mellett, fáklyás és gyertyás kíséretről is ők gondoskodtak. Ma azonban már ez a szokás nem áll fönn. No és az a bizonyos „mulatság"?! Bizony az még mai napig is szokásban vagyon, még pedig ugyancsak január hónap utolsó napján. Azt nem tudom, hogy céhszokás szerint most is intézményesen gondoskodnak-e azokról a négy akó borokról és tizenkét kenyerekről? — dehát bor nélkül bajosan vigadoznak a mostani idők gerencséréi is. Talán nem fogy el négy akó bor és tizenkét kenyér, mint hajdanában... De Istenem! Valamikor 50 tagja volt a nemes bö-