Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

csületes fazekas céhnek, most meg hat család vallja magát gerencsérnek. Legutoljára 1906-ban történt nagyobb „céhbeli" megmozdulás, amikor a fazekasok tanúbizonyságot tettek egybetartozásukról. Zászlót szenteltek. Ékes zászlót hímeztettek 208 forint költséggel. A szent zászló keresztanyja özvegy Szaki Józsefné volt és a fárabeli plébános, Magyarász Nándor főtisztelendő úr szentelte föl. A számadást Takács József immár „társulati elnök" és Németh József társulati jegyző írta alá. Rajtuk kívül még 15 aláírást látunk, az elnökkel, jegyzővel együtt tehát 17 gerencsér tevékenykedett a községben. 1912-ben, amikor először látogattam meg a jáki fazekasokat, a céhszervezettség még elég élénken élt a köztudatban. Körülbelül tizennégy fazekas dolgozott, akik még közösen tartottak karban három nagy égető kemencét; a többi bizony romba dült. Csak halmok mutatták itt-ott, hogy valamikor fazekas kemence állott azon a helyen. Ma két fazekascsaládnak otthon, a műhelyében, illetve az udvarában saját égető kemencéje van. De még a régi közös kemencéket is gyakorta használják, bár „közös lónak túros a háta", mondja a közmondás.] Később majd rátérek arra, hosv a gyakori közös használat folytán ezek a kemencék bizony igen gyarlóknak bizonyultak. Ha romlott rajtuk valami, a kárnak nem akadt gazdája és bizony alig javítottak rajtuk valamit. Közösen szerezték be az anyagokat, a mázhoz szükséges ólomgelétet, fehér öntőföldet, némi oxidot a máz festésére. Az akkori céhmestert Takács Józsefnek hívták. Kétszeres céhmester volt. Céhmestere volt a székesegyháznak (egyházfi-teendőket végzett) és vezette a gerencsérek ügyes-bajos dolgait is. Nem a gerencsérségének köszönheti a céhmesteri rangot, de én valahogy így értettem, amikor nála böstörködtem, hogy a jáki fazekasságot kiismerjem, ö adott mindenben fölvilágosítást. Most megköszönném neki, amikor a jáki gerencsérekről beszélek, de nem tehetem, — ebben az esztendőben halt meg, szegény. A bánya és az agyag. A gerencsérmesterség csak olyan helyen virágzik, ahol jó agyag és gazdag bánya van. Az erdő közelsége is fontos, ahonnan az égetéshez való fát beszerezhetik. Jakon mindenkor erősen űzték a fazekasmesterséget, épen azért elsősorban az agyag után érdeklődtem. Agyag Jakon van bőségesen, de akármilyen különösen hangzik is, az agyagnak semmiféle kiváló tulajdonsága nincsen. Isten csodája, hogy ilyen közönséges agyag dacára ezen a helyen virágzik a gerencsérmesterség. Nincs a jáki agyagnak