Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

távolságban egymástól a föld színe alatt 1.52 méter mélységben találtatott föl. Tetejét s talapját 26 cm. vastagságú ragaszöntés képezte, amely az erős tüzeléstől ép úgy, mint a kemence többi Tészei, vörösre volt égetve. Mindkét kemence négy 79 cm. magas, 48 cm. széles és 95 cm. mély, fönn majdnem csúcsívben végződő kamarából állott.

2 Lipp azután foglalkozik az ásatásoknál kikerült tárgyak (főleg mécsesek) bélyegzőivel, amelyekből a mesterek neveire következtet. Nyolc savariai fazekas nevét sorolja föl: Utivo, Kanius Crescens, Ingenuus Lusus, Vibianus, Q. G. C. (Quintus Gaius Cassius), Versus Iseeus, Lucius Jonus Savariensis és Cajus Március Romanus. A két utóbbi egyúttal téglagyártulajdonos is volt. Több edénybélyeg még más fazekasok nevével is megismertet bennünket, de ezeket a helyi iparosok sorába fölvenni nem lehet, mert edényeik kereskedés útján máshonnan is ide kerülhettek. Lipp beszél arról, hogy több edény barbár eredetre utal. A római megszállás előtt itt élő barbár fazekasok munkái ezek. A savariai talajon azon sajátos helyzetben vagyunk, hogy a barbár eredetű tárgyakat — kivált az agyagedényeket — keverve s majd feles számmal a rómaiakkal együtt kapjuk kézhez. A barbár edényeket okvetlenül a rómaiakat megelőző régibb korba kellene helyeznünk, de ezen feltevésnek ellene, mond, hogy e barbár munkákon majdnem mindig a római ízlés, római formák hol sikerült, hol nem sikerült utánzását észlelhetjük. Azt hisszük tehát, hogy Savariaban, a birodalmi fővárostól oly távol eső tartományi városban a bennszülött barbár népség a római foglalás után is rég megszokott készítményeit használta, amelyek a hódítók civilisatori működése folytán alakban módosultak ugyan, de visszahatással voltak egyszersmind a tiszta római ízlésre is, épugy, mint ahogy más római provinciákban is minden műalkotásba a barbarizálás bizonyos foka vegyült. Amint Lipp mondja, ezen a földön még a római hódítás előtti őslakosságnak fejlett agyagipara volt. Az őslakosság a római hódítás alatt is megtartotta iparát és oly nagy tömegű edényt készített, hogy a római fazekassággal is versenyzett. A római uralom idejében az üveg- és fémedény csak a kiváltságosak, a gazdag emberek használatában állott, így általában a cserépedény volt elterjedve. Ják már a rómaiak előtt is település volt, mert az ásatások ezt igazolják. A rómaiak idejében is lakott hely, mert határában sok római sírra és épületmaradványra bukkantak. s Sajnos, ez a leírás rendkívül hiányos. Rajz sem magyarázza. Mivel boltozatról van szó, ezek a kamarák valószínűleg négyszögletesek. Talán fekvő kemencére gondol, ahol a „kamarák" egymásután következnek.