Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

Jogosan hihetjük azt hogy könnyen hozzáférhető agyagbányáit már akkor is erősen kihasználták. Igen valószínű, hogy több fazekas dolgozott a telep és Sa varia cserép szükségletének kielégítésére. Kik lehettek ezek a fazekasok? Rómaiak aligha, mert hiszen a római fazekasok a városban éltek, Lipp szerint collegiumba tömörültek, amelybe alig vehettek föl mást, mint rómait. A jáki fazekasok lehettek azok a barbár mesteremberek, akik versenyre keltek a savariai figulusokkal, utánozták készítményeiket, ellesték a római ízlést, alkalmazkodtak a hódítók igényeihez, de közben a maguk szokása szerint is készítettek edényeket, amelyek összekeveredtek a savariai civilizált fazekasok gyári készítményeivel... 2. öreg Németh József remeket. (Gombás Géza fényképe.) Prachtstücke von Josef Németh dem Alten. (Lichtbild von Géza Gombás.) A római uralom elmúlása után a barbár fazekasok a helyükön maradtak, a honfoglalás is itt találta őket, és amint magyarrá lett a Dunántúl itteni része, magyar népi iparrá vedlett az ősi barbár mesterség is. Ják már az Árpádházi királyok alatt is nagy jelentőségű község volt. A határa 7800 katasztrális hold. Sűrű erdőség vette körül, hiszen egy későbbi feljegyzés szerint (1810-ben) 825 pengőforinton adták el az erdőben termett gubacsot. Nagy pénz volt az akkor! Körmendy László „A jáki templom" című ismertetésében mondja, hogy Ják ősrégi község, neve a legrégibb okiratokban különféleképen szerepel: Jaák, Tyak, Dyak, vagy monostoros Tyak, Gyak ... Egy újabb nevét most találtuk meg a jáki fazekascéh pecsétjén: Deák, Sokan vitatkoztak