Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

ILLÉS Péter: Fábián Gyula (1884-1955) és a "nép-rajz" - a jáki gerencsérek tükrében

A 20. század második felében a fábiáni örökség megítélésének hiányosságait többek között talán az is táplálta, hogy az ország nyugati „végein" fekvő vasi megyeszékhely, Szombathely kulturális életéért évtizedekig sokoldalúan munkálkodó, hivatásában eltökélt filoszt főként rajz- és zenetanárként, illetve ifjúsági szépíróként őrizte meg a helyi emlékezet. Az életúton végigtekintve ez a hangsúlyeltolódás teljesen érthető, azonban a szóban forgó intellektuális pályát befutó, bonyolult, összetett személyiségnek a megértéséhez érteni, sőt érezni kell a benne szunnyadó etnográfust is. Természetesen voltak a „néprajzos Fábián Gyula" belátásához eddig is megfelelően érzékeny és tisztán látó kivételek, ha bizonyos személyes elfogultságból kifolyólag is. A Fábián Gyula halálát követő tizedik évforduló alkalmából Kiss Gyula (1944—2003) a Vasi Szemlében fogalmazott rövid írást az életműről.

4

' Majd húsz évvel később, 1984-ben, születésének centenáriumán a hűséges tanítvány, Kovács Jenő (1911—2002) meleghangú írása a Vasi Honismereti Közlemények oldalain ismét nem mulasztotta el felhívni a figyelmet Fábián Gyula néprajzos indíttatású ifjú éveire, és főként annak nagyszerű eredményeire. A Vasi Szemle hasábjain Pável Judit visszaemlékezésében törekedett részben ugyanerre.5 Mindez a korai etnográfusi aktivitás bizony igazán termékeny volt, és amint majd világossá válik, az életút későbbi éveire is meghatározó élményeket, sikereket rejtett magában. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége 1906-ban jelentette meg Bátky Zsigmondnak (1874-1989) az „Útmutató Néprajzi Múzeumok szervezésére" című munkáját. A kötet egy évszázadra a majdani professzionális néprajzi muzeológia, de egyben a műkedvelő néprajzi gyűjtések meghatározó teoretikus alapmunkájának számított. Ebben a következő gondolatokkal találkozhat a magyar néprajz tudománytörténete iránt érdeklődő olvasó: „Művészek és rajztanítók újabban sűrűbben keresik föl a falvakat egyéb czélok mellett díszítő motívumok gyűjtése kedvéért is. Különösen az utóbbiaknak igen hálás és gazdag terület kínálkozik itt s bár minél többen szegődnének e rendszeres alapon keresztül viendő munka szolgálatába. "

6 Af elvetettek nem maradtak következmények nélkül. A kérdéses területnek a 20. század első felére érvényes vonatkozásait, tanulságait Cs. Sebestyén Károly (1876-1956) foglalta össze 1954-ben.? Miként Cs. Sebestyén írta, Bátky hatására: „Egy egész sereg rajztanár szegődik több-kevesebb sikerrel és többnyire önzetlen működéssel a néprajztudomány szolgálatába. "

8 Ezek között a lelkes és önzetlen segítők között találjuk Fábián Gyulát, sőt feleségét is, az ország első diplomás rajztanárnőjét, Biczó Ilonát (1886-1970).9 A 20. század első éveiben karrierjére induló, nyilván az egyéniségét még kereső vidéki fiatal értelmiségiben az etnográfiai érzékenység feltűnően