Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

ILLÉS Péter: Fábián Gyula (1884-1955) és a "nép-rajz" - a jáki gerencsérek tükrében

eredményesen munkálkodott. Az ifjú Fábián Gyula a budapesti Mintarajziskola és Rajztanárképző (ma Képzőművészeti Egyetem) hallgatójaként, az Iparművészeti Társulat ösztöndíjával végzett néprajzi-népművészeti tárgyú gyűjtéseket, elsősorban palóc hímzések, szőttesek mintáit rajzolta le. A szenvedélyes kutatómunka eredményeként már huszonhárom évesen nyomtatásban adhatta közre első komolyan jegyzett néprajzi tárgyú írását. ,A gyetvai csipke" címen megjelent, hangsúlyosan grafikus illusztrációkkal ellátott szöveget, nem kisebb jelentőségű folyóirat, mint a Semayer Vilibáld (18681928) által szerkesztette Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője közölte 1907-ben.

10 Agyűjtésre érdemesnek ítélt téma és a terület, mint a műkedvelő etnográfus nemzedékek annyi más esetében, nála is a szülőföld és annak szűkebb-tágabb pátriáját érintette. Fábián Gyulánál a tágan értelmezett Palócföldet. A korabeli Nógráddal északról szomszédos Zólyom vármegyében fekvő felvidéki mezőváros, Gyetva (ma Detva, Szlovákia) csipkekészítő háziiparát felvázoló dolgozatában nem csupán a készítésmódot és a díszítőelemeket igyekezett szakszerű rendben ismertetni, hanem — miként arra már Dömötör Sándor is felhívta a figyelmet - a helyi délszláv népesség életmódját is röviden bemutatta. A tanulmányban a leíró etnográfiai gondossággal megfogalmazott szövegrészt mintegy a szöveg elején és végén személyes hangvételű lírai beszámoló keretezi. A néprajzi adatokon túl a hálás odaadással készült írás egyben mintegy betekintést is enged a múltba, abba a mára letűnt világba, melyben a népies műremekek születtek. Az elkövetkező években Fábián Gyula néprajzi dolgozatait szintén a Nemzeti Múzeum budapesti folyóirata karolta fel, meglehetősen látványosan. Az elkészült és felettébb igényesen közölt tanulmányok továbbra is a gyermekkor szeretett vidékének népművészetét igyekeztek a felejtéstől, az egyre gyorsuló modernizáció rémétől megmenteni. A sikereket szemlélve azonban érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a Palócfölddel már a 19. század eleji hazai népéletkutatás is sokat foglalkozott, majd a századforduló tájékán kibontakozó magyar néprajznak is az egyik legkedvesebb területévé vált. Jól érzékelhetően ezeknek a lendületes folyamatoknak részeként közölhette Fábián Gyula második néprajzi dolgozatát is ,A húsvét és a hímestojás Losonc palóc vidékén" címmel, mindjárt 1908-ban.

11 Az idő múlásával a vasvármegyei Sárváron állást szerző fiatal, tehetséges rajztanárt még néhány évre sikerült a magyar néprajz ügyének megtartani. Kiss Gyula közlése szerint ez idő alatt, pontosabban 1911-ben, három hónapos szabadságot kapott, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán foglalkozzon a palóc népművészettel és a népi szövéssel. Mindez egyben le-