Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Dénes Zoltán: A Fábiánok öt nemzedéke

gyermeke született. [Pál, Mária és Gyula.] Apám, a második gyermekük, szintén Gyula, genetikus, biológus volt. A gödöllői egyetem tanszékvezető professzora. Bátyámmal kapcsolatban, ki e néven a harmadik, idézni szeretném annak a levélnek néhány sorát, amelyet nagypapa írt 1949 május 18-án keltezve, anyai nagyszüleiknek. — Persze-persze, hát az öreg úr — a legifjabb Fábián Gyula. Hát... eleven leírásodból el tudjuk képzelni az uraságot. Csak biztos volt-e a mérték vétel?Pontosan annyi centiméteres milliméter-e — mint amennyire mértétek? Milyen centiméterrel mértétek, mert az a viaszkos centiméter amit a nők a blúzok varrásához használnak — az nem hiteles. Mérjétek meg rendesen, szépen kinyújtott lábacs kákkal. A súly az is fontos. Mikor mértétek? Táplálkozás előtt, vagy után? Biztosan itt is elmértetek néhány dekát az UNOKÁM rovására. Persze, hogy a haja fekete. A Fábián nagypapa haja is olyan volt, mielőtt ki nemfakult piszkos fehérré... Hát a neve — Gyula... lesz ? — Szép név ez ? Nektek tetszik ez a Gyula név?.... Nem tudom, mert a nőm soha nem nevez engem Gyulának, soha még ezen a nevezeten meg nem szólított, akkor sem, ha mérges volt rám valami igazságtalan ok miatt... No rendben van... titokban büszkék vagyunk a nagyatyai méltóság elismeréséért, ha nem mondjuk is, de hízik a májunk. ... Köszönjük, hogy a keresztelőre oly szívesen hívtatok. ... Nekünk a pünkösdi terminus ideálisan megfelel, ... de sok a gátló körülmény, nem is szólva arról, hogy itt a nagymama szi gorú szolgálatot teljesít Árpi körül, akinek kedves szórakozása, hogy rögtön kikormozza és hamutlanítja a kályhákat, ha egy pillanatra őrizet nélkül marad. Én egyedül nem vállalkozom az útra, mert én Ilona nélkül tehetetlen vén szamár vagyok és gyáva, gyámoltalan. Tehát a név örökölhető. Bátyám legidősebb fia negyedik e néven. Lettünk nyolcan, unokák. A dédunokák, tizenhármán... Es már jönnek, sorban az ükunokák... Mi hát az örökség? A genetikai? Ha a mendeli — öröklődés szerint osztom fel magam, huszonöt százalékban vagyok Nagyapám. Nagyanyám, Biczó Ilona ugyanennyi százalékban „oka" örökletes képességeim ilyetén minta szerinti alakulásának. Ha összeadom az bizony ötven százalék. .. Ha még hozzáveszem anyai nagyapám festőművészi elhivatottságát, kikerekedik képzőművésznek hetvenöt százalék! De hiszen az előttem szóló Pali bátyám százszázaléknyi képzőművész-génkészlettel indulhatott el életútján! Sőt, Bandi és Árpi unokatestvérem, képzőművész nagyszülők és Radnóti Kovács Árpád — Fábián Mária révén, képzőművész szülők mellett nőhettek fel! Mégis más és más pályát választottak maguknak! Tudjuk, a képességek öröklődhetnek. A választás lehetősége megadatik, és van, aki élvele, és van, aki azért sem... Segítség-e, örökség-e a közvetlen tanítás, a példamu-