Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

azt, hogy miért lesz a piszkos, szürke agyagból szép, színes cserép, amely pompásan cseng, kemény, mint a kő, a víz­ben többé széjjel nem mállik és évezredek váltakozhatnak fölötte, maga többé meg nem változik. Valószínű, hogy az ősember edényeit erősen sovány agyagból kézzel gyúrta, napon szárította és főzés, sütés köz­ben tapasztalta ki. hogy a tűz egészen különösképen átala­kítja az agyagot. E tapasztalat nyomán csak egy lépés (jó néhány ezer esztendő) választotta el attól, hogy az edénye­ket szabad tűznél kiégette, majd cserép törmelékkel befödte és rájött a körkemence alakjára. A magyar népi kerámiában a körkemence igen gyakori, de Jakon a fekvő kemencealakot használják. A fekvő kemence három részből áll. A tüzelőből (tüze­lőszáj), a rakodóból és a kéményből. Ezek a részek egymás­után következnek. A jó kemencénél a tüzelőtérből három akna vezet végig a rakodó téren. Ezen a három aknán hatol a hő a kemencébe és fölfelé terjedve, egyenletesen felhevíti az egész kemencét. A füst azután a kéményen át távozik a szabadba. Nagyjában ez az elv érvényesül a régi jáki fazekaske­mencénél, de nem olyan tökéletesen, mint egy jól megépí­tett városi kemencénél. A jáki fazekaskemence a szabadban áll. Mintegy hét méter hosszú, három méter széles, a kéménye majd öt méter magas. Elég nagy építménv ahhoz, hogy mindenkinek föl­tűnjék, aki Jakra látogat. Valóságos domb, mert a kemen­cét a rádobált cseréphalmaz és a föld alaposan megnövelte. Majd az egészet fű és gaz nőtte be. Valamikor sok kemence állhatott a falun kívül. Ma kettő maradt belőle az Aluccában (Ófalu), egy a Nemesnép-uccában. A Takács Dénes kemen­céje a műhelyében áll, kis, szépen épített fekvő kemence, nem a régi módi gerencsérkemence-formájú. Egy régi ke­mence áll még a Németh József gerencsér portáján. Néprajzi szempontból a legrégibb (különben még ma is használatos) kemenceformát írom le. Ez az, amely a legjob­ban különbözik is a városi fazekas égető kemencéjétől. A kemence észak-déli irányban épült. A tüzelőtér dél­felé nyitott. A széljárás ugyanis ezen a vidéken leggyakrab­ban északról jön, így mindenképen az a jó, ha a széj nem a tüzelőnyílásba süvölt, mert különben hamarosan kihajtaná a kemencéből a hőt. Az építmény kizárólag téglából áll. A tüzelő tér 0.70X1.30 méter, magassága 0.70. A tüzelő teret a rakodótértől két téglából épített oszlop zárja el. Ennek az oszlopnak „bárány" a neve. A bárányok között hatol be a tűz a rakodótérbe. Ügy látszik, hogy ez a primitív beren­dezés pótolja a tűzaknát, amelyről 'még részletesebben is

Next

/
Thumbnails
Contents