Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

a máziszap gyorsan tapad a cseréphez, amely a nedvességet hirtelen magába szívja. A máziszap az edény felületén gyorsan szárad. A mázolt edénnyel csínján kell bánni, mert a máz könnyen leporlik róla. A máz rendeltetése az, hogy a cserép lyukacsait betömje és megakadályozza, hogy az edényben levő folyadék kiszivároghasson. Gyakran nagy baj az, hogy az edény átereszti a vizet, mert hiszen akkor semmit sem lehet tartani benne. A jáki edények máza a folyadék kiszivárgását nem tudja megakadályozni, mert erősen megrepedezik. Ennek oka az, hogy a máz és a cserép zsugorodása egészen más. A népi kerámiában ezt a veszedelmet a legtöbbször nem tudják elhárítani. Különös szerencse az, ha valahol olyan kövér az agyag, hogy a belőle készült cserép pórusai nem bocsátják át a folyadékot. Ilyenkor nem sokat számít, hogy a máz megrepedezik-e, vagy sem. De amikor az agyag sovány, akkor a máz hajszálrepedései igen kellemetlenek. Vannak erősen mésztartalmú agyagok, amelyekhez a gerencsér könynyen tud repedésmentes mázat készíteni. Ilyen agyag pl. a híres mezőtúri, szegszárdi, tatai, pápai agyag. Ezeken szépen, repedés nélkül áll meg a máz. A jáki gerencsérek földje meszet nem tartalmaz, a máz nincs a földhöz hangolva, így erősen megrepedezik. Ezzel a körülménnyel a jáki gerencsérek nem igen törődtek. Hiszen azok az edények, amelyeket ők készítenek, a rendeltetésüknek úgyis megfelelnek. Nem kényes edények. Ezeket a nép úgy használja, hogy nem sokáig tart bennük a folyadék. Ha meg mégis hosszabb ideig áll bennük valami, akkor az edényt olyan helyre állítják, ahol a szivárgás'nem sok kárt tehet. Gyakran pedig éppen az. hogy az edény átbocsájtja a vizet, csak előnyt jelent, mert az erős párolgás alaposan lehűti a folyadékot és azt hűvösen tartja. Erre már egy alkalommal utaltam is. A kemence és az égetés. A gerencsérmunka koronája az égetés és így a legfontosabb kellék a gerencsér életében a kemence. Az agyag az égetés közben cseréppé alakul át, ami a természeti jelenségeknek egyik csodája. Ezt az átalakulást nehéz magyarázni. Mert mi történik az égetés alatt? Tulajdonképpen alig valami lényegesebb kémiai átalakulás, mégis az agyag és cserép közötti különbség oly nagy, hogy szinte teljesen különböző anyagot kapunk. Az agyag égetés közben elveszíti kristályvizét, a benne levő fémek oxidálódnak (legtöbbször a vas, amelytől a cserép vörös színét kapja), esetleg a homokkal belekerült kovasav megömlik, üveges lesz; — ám ezek még mindig nem magyarázzák meg eléggé