Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

hogy azoknak ne legyen többé módjuk a mozgolódásra. Az igen apróra elosztott mész már nem ártalmas, sőt ellenkezőleg (amint már egyszer említettem is), a mázolásra különösen alkalmassá teszi az edényt. Ezért kevernek sok helyen lisztté őrölt mészport az agyag közé. A szelő kés találja meg a földben a szerves anyagokat is (gyökérmaradékot, elmállott fát, fücsomót), amelyek mind alkalmatlan idegen dolgok az agyagban. Mennél többször szelik meg az agyagot és mennél finomabb szeletekben cselekszik ezt, annál jobb lesz a koron13. A gyúrás. (Gombás Géza fényképe.) Das Kneten. (Lichtbild von Géza Gombás.) gozáshoz és égetéshez egyaránt. Szeles közben keveredik el jól a homok az agyaggal és tisztul meg az idegen alkotórészektől. Amennyiben az agyag sok vizet tartalmazna, téglára állítják, amely a fölösleges nedvességet magába szívja és az agyagot korongozásra alkalmassá teszi. A gyúrópad egyszerű kisebb fajta asztal, amelyen szeles után az agyagot ép úgy meggyúrják, akár a mácsiknak való tésztát. Amikor a gerencsér az agyagot jól átalgyúrta, hosszú hengereket formál, amelyeket késsel akkora darabokra vagdos széjjel amekkora edény korongozásához készülődik.Ezeket a darabokat pogácsaformára idomítja és ezzel az agyag